Korond


Korond

A Sóvidék legnevezetesebb települése, iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központja.

Fekvése: A falu Székelyudvarhelytől 26 km-re északnyugatra a Korondi-medence déli szélén a Korond-patak völgyében fekszik.

Nevének jelentése: Neve valószínűleg a magyar korom szó -d képzős alakja. A falun átfolyó Korond-patak neve is régen Korom-patak lehetett.

Története: A hagyomány szerint a falu első házai a Korondi-hegyen, a Szállás nevű határrészen épültek. 1333-ben Kurund néven említi először. A középkorban, a mezőgazdaság mellett, több korondi család számára az egykori sófalvi felszíni fejtésű bánya és a só értékesítése nyújtott megélhetési lehetőséget. Azonban, az 1562-es székely felkelést követően a szabad sóhasználati jog megszűnt, és ekkortájt kezdtek a korondiak egyéb szakmák, így a fazekasság felé irányulni. 1613-ból rendelkezünk először írásos adattal a korondi fazekasságról, ekkor az udvarhelyi fazekas céh kontárkodással vádolta a korondiakat. A 19. század végén elterjed a mázas kerámia. 1893-ban 367 fazekas dolgozott a faluban. Az értékesítés kezdetben a közelebbi vidékeken történt, később átterjedt a Kárpátokon túlra is. A piaci terjeszkedést az Ausztria-Magyarország és Románia között kirobbant vámháború (1881–1891) rövid időre megtorpantotta. A faluhoz közeli Árcsó borvízforrás mellett a 19. században épült ki a Korondi-fürdő, amely egyike volt a három leghíresebb székelyföldi gyógyfürdőnek. Orbán Balázs beszámolója szerint a fürdőnek ötszáz férőhelyes panziója volt. A vendégek zöme a parajdi kisvasút (1909-ben napi négy vonatjárat közlekedett a Budapest–Parajd-útvonalon) végállomásáról lovas fogaton jutott el Árcsóra. A trianoni békeszerződés Korondnak, Erdély többi magyar településének zömével ellentétben haszonnal járt, mert most már szabadabban tudta értékesíteni kerámiatermékeit a román ókirályságban, a „Regátban”. A termelés nőtt, és a kézművesség mellett megjelent a modern gyáripar is. 1929-ben előbb Bertalan Áron („Bertalan és Kacsó”), majd Katona Sándor („Katona Üzem”) alapított magántulajdonú kerámiagyárat. 1936-ban létrejött egy harmadik, rövid életű gyár, Patria név alatt, kívülről jött tőkével és tulajdonosokkal. A kommunista hatalomátvétel után néhány évvel, 1949-1950 között államosították a Bertalan és Katona Sándor üzemeket, de kisiparosok helyzete is nehezebbé vált. 1974-ben megépült az új, korszerű kerámiagyár. Az 1989-es romániai forradalom után a kerámiagyár Vestra néven részvénytársasággá alakult, de a termelés fokozatosan csökkent, a kilencvenes évek közepére le is állt. 1992-ben 5097 lakosból 4629 volt magyar, 455 cigány, és 13 román.

 


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2013. január 7. Szerkesztette: Balázs István László
Nézettség: 1,788 Kategória: Erdély
Előző cikk: Kolozsvár Következő cikk: Kőrösfő


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: