Torda


Torda

Az egykori Torda vármegye, majd Torda-Aranyos vármegye székhelye volt. A múltban Aranyospolyánt és Keresztest csatolták hozzá.

Fekvése: Kolozsvártól 32 km-re délkeletre a Rákos-patak és az Aranyos folyó összefolyásánál épült. Szomszédai: Tordaszentmihály és Aranyosgyéres.

Nevének eredete: az ősi magyar Turda személynévből ered, az pedig a török turdi (= megmaradt) szóból.

Történelme: Már a rómaiak is bányásztak itt sót. Torda vára a 11. század elején már megvolt, és a mai Várfalva feletti magaslaton állott. Maradványai ma is láthatók. A tatárok 1241-ben elpusztították. A vár valószínűleg 1285-ben, a második tatár betöréskor pusztult el. 1289-ben IV. László a kézdi székelyeknek adományozta a vár Aranyos nevű földjét, és ezzel megalapította Aranyosszéket. 1505-ben itt újították meg a három nemzet unióját. 1542. december 20-án az itt tartott országgyűlés ismerte el János Zsigmondot erdélyi fejedelemnek. 1568-ban a tordai országgyűlésen hirdették ki a vallásszabadságot. 1614-ben Bethlen Gábor sóvágóknak adományozta az elnéptelenedett települést, ekkor kezdődött el újra a sókitermelés. 1665-ben Torda és Dés városokat a gyulafehérvári országgyűlés nemes városokká nyilvánította. A tordaiak sajátos jogállásukat 1711-ig őrizték meg sértetlenül, attól kezdve kiváltságaikat rendre elveszítették. 1848-ban hivatalosan is megszűnt a nemes városok intézménye Erdélyben.

1944-ben véres csata (Tordai csata) zajlott le a magyar-német és szovjet-román seregek között, melyben a magyar-német csapatok egy hónapra megakadályozták a szovjetek előrenyomulását.

1910-ben 13 455 lakosából 9674 magyar, 3389 román és 100 német volt. Magyar lakosságának nagy része a második bécsi döntés után Kolozsvárra költözött.

2002-ben 55 887 lakosából 47 442 román, 5618 magyar, 2703 cigány és 83 német volt.

Torda híres szülöttei:
br. Jósika Miklós regényíró, 1796. április 28-án
Lászlóffy Aladár költő, író, műfordító, 1937. május 18-án

Látnivalók:

- Sóbánya: ( Torda, Str. Salinelor 54)

A bánya a 17. századtól 1932-ig működött. A második világháborúban légvédelmi búvóhelyként használták, később pedig sajtot érleltek a járatokban. Az 1990-es évek eleje óta látogatható turisztikai nevezetesség. Levegője jótékony hatású légúti betegségekben szenvedők számára.

Anonymus is említést tesz az erdélyi sókitermelésről, ahonnan „sót és sós anyagokat bányásznak”. 896 után Szent István király tulajdonába kerülnek a tordai, kolozsi és dési aknák. Az említett aknákból kitermelt sót a Maroson szállították. Torda mint királyi vár a környékbeli sóbányák védelmét biztosította. Erdély gazdaságában a sókereskedés a XVIII. században is fontos szerepet tölt be. Miután az aknák a habsburgok tulajdonába kerülnek a sót továbbra is a Maros vizén szállítják Szegedre.

A tordai sóbánya, amely hiába volt kezdetektől fogva az egyik legjelentősebb Erdélyben, 1840 után hanyatlani kezdett, a marosújvári sóbánya jelentette konkurrencia miatt, s végül a marosújvári sókitermelés tartalékává változott. 1862-ig Tordán három régi aknában, a „József”, a „Terézia” és az „Antal” aknában folyt termelés.

A XIX. században a sóbányászás technikája sokat nem változott: kb. 3 kg súlyú hegyes csákány segítségével a sótömböket téglatest alakúra vágták, amelyeket egy súlyosabb tompa csákánnyal választottak el az anya-rétegtől, a be- és kimenetel az aknákból falépcsőkön és köteleken történik. Mindkét sóbányában a „gépeket” a só szállítására és a víz eltávolítására használták.

Az Erdélyi-medence altalaji sóképződményei a Badenian-Welicián korban keletkeztek. Az erdélyi sókészlet mintegy 13 millió éves.

Tordai hasadék: mészkő-hasadék a Torockói-hegységben, 7m –re Torda városától. 1938 óta védett terület.

Leirása: “A tordai hasadék a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke; itt egy hegylánc tetejétől a talapjáig kettérepedve. A két átelleni meredek fal kiálló sziklái és mélyedései még most is egymásba illenek, a háromezer lépésnyi sziklafolyosó hajlásai, megtörései mindenütt egyenközűek maradnak, csak imitt-amott mutat tágabb öblöket, hol a sziklaőrlő idő görgeteg kőzuhanyokká porlasztotta a bércfalat; míg egyes sziklatornyok, mint a gót építészet pillérei állnak el a falaktól, amiknek ormozata ma is a münsterek cifra, fantasztikus párkányzatát mímeli.” Jókai Mór, Egy az Isten

III. Endre király 1291-ben tordai kereskedők részére kiállított kiadott kiváltságlevele említi először Thorda hasadékja néven, később Torda Hasadéka és Torda-hasadék neveket használták 1767-től, majd 1804-től a Tordai hasadék név terjedt el és használatos ma is. A kb. 2 km hosszú szakadékon az Aranyosba ömlő Hesdát-patak folyik át. A hasadék két oldalán Peterdi-gerinc és a Kövesbérc-Szindi mészkőgerinc húzódik, ezen sziklafalak 250-300 méter magasak. A falakban 32 feltárt barlang van.

Geológiai keletkezése: A hasadék a Torockói-takaróban a mezozoikumban keletkezett vulkáni és üledékes eredetű kőzeteken. A jurakori mészkőben a karsztosodás hatására előbb kisebb barlangok fejlődtek, majd ezek kiterjedésével, összekapcsolódásával kiterjedt barlangrendszer jött létre.

Legendák: Szent László Torda mellett harcolt a kunokkal. A túlerővel szemben azonban vissza kellett vonulnia a hegy irányába, de a kunok üldözőbe vették a magyar sereget. Szent László feltekintett az égre, és Istenhez fohászkodott; ebben a pillanatban a hegy kettéhasadt. (Szent László lovának patkónyomai a hasadék felett állítólag ma is látszanak.). A Tündérvár nevű barlangban tündérek laknak. Szent György-nap éjjelén megnyílik a barlang, akkor hordják ki a tündérek a kincseket. Balika (vagy Balyka) román betyár, aki II. Rákóczi Ferenc híve volt, az itteni barlangokban bújt el a szabadságharc alatt a labancok elől.


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2013. január 7. Szerkesztette: Balázs István László
Nézettség: 2,259 Kategória: Erdély
Előző cikk: Torda Következő cikk: Torockó


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: