CSÁK (CSÁKOVA)
Csák, 1913-ig Csákova (románul Ciacova, németül Tschakowa, szerbül Чaкoвo) város a Bánságban, Temes megyében.
Temesvártól Csákig, Csákováig 32 km a távolság. Az itteni egykori vár, amelyből máig megmaradt az egyik torony, a Temes parti síkságra épült. Csák (Chaak) első ízben az 1332-37. évi pápai tized-jegyzékben szerepel, egyházas helyként. A 14. század végén már a Csákyaké, akik a helység nevét viselik. A Csáky-család ősei Peleskei I. István fiai: Miklós, Péter, György és István. 1390 táján szerezték meg a helységet, amelynek a nevét azután átvették. A helység várát: Csák-várát Csáky Miklós építtette, úgy, hogy a Temesből vizet vezetett a vár körül ásott sáncárokba. A kb. két hold területű várból kapu nyílott a község felé, ahonnan csapóhídon át történt vele a közlekedés. Közel Csákhoz volt egy Tót-Csák nevű helység is, amelyről 1370-től 1417-ig vannak adataink. 1395-ben Csáky Miklós temesi főispán a helységet a várral együtt átadta a királynak néhány Bihar megyei birtokért cserébe.
1395. szeptember 29-én a várat a törökök megtámadták, de Marczali Miklós temesi főispán ezt visszaverte. 1401-ben Csáky Miklós, István és György visszakapták a várat a királytól. 1405-ben Csáky Miklós vajda új adományt kapott, és attól kezdve az egész középkoron át a Csákyaké volt a vár. 1417-ben a Csákovát támadó törököknek ellenálló várőrség lehetővé tette Marczali Miklós temesi főispánnak, hogy a vár segítségére sietve Tót-Csáknál visszaverje és a Dunán túlra űzze őket. 1421-ben a család tagjai megosztoztak a váron és tartozékain. Az osztozkodást rögzítő oklevél szerint a vár alatti helység ekkor már vámszedő hely és városi (oppidum) jellegű volt. 1426-ban, Csáky Miklós halála után, fiai László (Bihar és Szolnok vármegyék főispánja) és Mihály közös birtokosai a várnak. Később György fia Ferenc kapta meg. Az ő idejében 1463-ban a várat palánkokkal és vízgátakkal látták el. Halála után (1468), fiai Benedek (+1494) és Mihály (+1511) örökölték, majd azok fiai 1551-ig, amikor a szerb lakosság árulása következtében török kézre került.
A XV. században beköltözködő szerb menekültek változtatták meg Csák nevét Csákovára. A Krimi Ibrahim-féle 1605-1606. évi földleírásban Ruméliához tartozó hódoltsági városként és kerületi központként szerepel. A törökök a vár és a régi magyar helység között török várost építettek, melynek vásártere a mai főtér helyén volt. Savoyai Jenő zentai győzelmének hírére a törökök kivonultak Csák várából.
Az 1699. évi karloviczi békekötés után Rami pasa, az új nagyvezír, románokat telepített Csákra. A békekötés értelmében a várat le kellett rombolni. A császári kormány 1701-ben gróf Marsigli Alajost bízta meg a vár lerombolásával, de ő elhárította magától ezt a megbízatást, mire a császári kormány gróf Oettingen Farkast bízta meg vele, aki 1701 nyarán és őszén leromboltatta és csak az őrtornyot hagyta meg, amely ma is fennáll. Dzsáfer, temesvári pasa krónikása, Temesvári Ali azonban úgy tudja, hogy Csák várát a törökök rombolták le még a zentai csata előtt, miután annak Ungnád nevű szerb származású, előbb török párti, majd osztrák oldalra pártolt vezérét megölték. Szentkláray Jenő így beszéli el Dzsáfer pasa krónikása alapján a történteket: „Dzsáfer Temesvár egyik bástyatornyára tűzette ki Ungnád fejét, hogy a világnak például szolgáljon”. A csákovaiak pedig „Rémületükben világgá futottak, üresen hagyván a megerősített várat. A törökök aztán fölégették Csákova palánkkerítését, magát a várat pedig egyenlővé tették a földdel. Nem is épült az fel többé. A hajdani várnak most már csak a messzire ellátszó donjonja gyászolja a Temes partján örökre letűnt történelmi nevezetességet”. (Szentkláray Jenő: Dzsáfer temesvári pasa, In Századok, Budapest, 1913, 19. o. – Repiczky János fordítása nyomán.).
1716 augusztusában a törökök végleg elhagyták Csákovát, amelyet 1722-ben a temesvári kormányszék német iparosokkal telepített be, akik között magyarok is voltak. A falu főterén, több török világból fennmaradt érdekes épület áll még, a térre nyíló oszlopos árkádokkal, a holt Temes partján pedig a 22 m magas vártorony.1
Kóbor György esperes, kanonok, közben egy ideig póspöki helynök /sz. Dézsánfalva, 1941/ 1972-től napjainkig Csákován római katolikus pap. Az eltelt évtizedek alatt sikerült a német és az osztrák Caritas-szervezetek segítségével felújítania a katolikus templomot, a mezőgazdasági líceumot, valamint a helyi öregek otthonát. 1989 után ő lett a csákovai Caritas igazgatója, később az egész bánsági Caritas-szervezet aligazgatója. 1990-ben, látva a krónikus géphiányt, mezőgazdasági gépeket hozattak Németországból, amelyeket aztán a komolyan gazdálkodó falubelieknek adtak oda. Felújították a varadiai árvaházat, ez az otthon ma 80 gyermeknek biztosít normális életkörülményeket. Sikerült a csákovai óvodát is felújítani, 115 gyermek kényelmét biztosítani. Létrehozta a Caritason belül az agrárközpontot, a szociális központot, a Caritas öregotthont és a gyermekotthont.
A főtéren látható Mária-szobrot 1800-ban emelték2
Folyamatban van egy legénylakás építése, ahol a 18 évet betöltött és a gyermekotthonból kikerült fiatalok fognak lakni. Szintén a csákovai Caritas építette fel az új temesvári traumatológiai kórházat, amely eddigi ténykedésének legnagyobb kihívása. – A csákovai plébániához még hét falu tartozik. Ezek Obád, Gilád, Józsefszállás, Folea, Liebling, Csebza és Petroman.3
Csákova emlékei közül a Mária-oszlop (a főtér egyik szobra: 5 m magas oszlopon „Mária Immaculata” – festetlen kőszobor (a fej körül fém glóriával), 1800-ban állították, alkotóját nem ismerjük) és a görög katolikus kereszt (a főtér másik szobra, magas talapzaton, márvány, 6 méter, emelték 1805-ben) ma is áll.
Az Ezredéves emlékoszlop az állomás közelében lévő parkban állt, felavatták 1896 májusában, anyaga kő volt. („Az emlékoszlopon mely magas dombon emelkedik ki, s amely egyszerűsége mellett is nagyon kedves, a következő felirat olvasható: Hazánk ezredéves fennállásának emlékéül 1896” - Délmagyarországi Közlöny, 1896. május 9.) Nincs meg.4
1 Borovszky Samu, i.m., Temes vármegye, 34. o., Csák címszó alatt.
2 http://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%A1k
3 Boér Jenő: Bemutatjuk Kóbor Györgyöt, a csákovai Caritas igazgatóját. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 3.
4 Miklósik Ilona: XIX./XX. századi bánsági szobrok, Csákova / Ciacova (a múlt század végén Csakovár), Temes megye, kézirat.
