Végvár


Végvár

Végvár, románul Tormac, németül Rittberg. Temes megyében, vidéki viszonylatban a magyarság itt képes talán a legtöbb helyi érték felmutatására, annak ellenére, hogy a helyhatósági választásokat rendre elbukja és 1996 óta folyamatosan román polgármester áll a község élén. A községközpontban máig a magyarság van túlsúlyban (1250 fő), de a községhez csatolt további két település (Kádár- Cadăr, Sipet-Şipet) szinte kizárólagosan románok lakta, ezért az arány megváltozik (1500 román lakos).

Végvár II. József császár uralkodása alatt, a harmadik német telepítéskor keletkezett. Az 1786-tól 1787-ig Pest megyéből ide telepített rakamazi római katolikus vallású, 234 (kezdetben 82) német család közül öt évvel később 34 elhagyta a Rittbergnek nevezett helységet és Vecseházára települt át. Ekkor a királyi kincstár az általa itt fenntartott katolikus plébánost, Kropf Felicián ferencrendi szerzetest is Vecseházára helyezte át.1 Az áttelepült családok helyére az 1790. július 13-án jóváhagyott felterjesztés alapján tűzkár által tönkrement telepeseket hoztak a kassai kincstári kerületből.2 Ugyanekkor a rittbergi német lakosság másik részét Daruvárra telepítették és helyettük onnan 78 evangélikus családot hoztak. De már az 1794 évi evangélikus egyházi gyűlésen azt panaszolták a résztvevők, hogy 19 család elszökött Rittbergből. Ezt követően a kincstár még 1794-ben a Körösök és a Tisza mentéről (Csanád, Csongrád, Békés és Heves vármegyékből) mintegy 150 magyar református családot telepített ide.3 Mivel a szökések miatt hamarosan már 100 üres telek keletkezett, a hatóságok 1800-ban Pécskáról magyar református telepeseket hozattak, ami által megszűnt a rittbergi ágoston hitvallású evangélikus egyház is. Mivel a helységben maradt római katolikus hívők 1817-től Niczkyfalvához lettek beosztva,4 ettől kezdve Rittberg református vallású magyar község lett.

1800. június 7-én a még német nevet viselő Rittberg község elöljárósága és a 144 református települő már magyar nyelvű szerződést kötött a Temesvárról a községbe küldött Báró Boselli és König Antal kincstári megbízottakkal a község jogairól és kötelezettségeiről. A magyar nyelvű okirat tulajdonképpen csupán írásban rögzíti a már korábban, 1795-ben szóban megfogalmazott pontokat. Érdemes odafigyelni az aláírásokra. A kincstár részéről a már említett küldöttek, a község részéről Boros István prédikátor, Korsós Péter bíró s 143 gazda hangzatos magyar nevekkel. Íme néhány ezek közül: Szabó Péter, Nagy Sándor, Szűcs István, Székely Mihály, Bogár János, Szombathy Mihály, Sallay András, Virág Ferenc, Teleki István, stb.

Sokan az aláírók közül azonban elhagyták a községet, mert annak urai (1810-től Meriadec de Rohan Guemené Lajos Viktor, francia herceg, aki adományul kapta Rittberget; valamint Vajkffy István, aki utóbbitól vette meg 1818-ban) nem tartották be a szerződés pontjait. Az ígéretek, mint a papilak és a templom építése csak papíron maradtak. Szalmafedeles házikó maradt továbbra is a prédikátor lakása, ugyanúgy mint maga a templom is.

Az 1954-es templomi emléktábla

Változott a helyzet 1829-ben, amikor Rittberg a dúsgazdag Sina, bécsi bankár-család birtokába került, főleg 1834-ben, báró Sina György idején, aki megújította a régi szerződést és ezáltal a lakosok jogait is. Ekkor már bízni lehetett az új, téglából épülendő templom kivitelezésében. Ez a bizakodás érződik abból jelentésből is, amelyet Szirbik Miklós vizitátor írt a debreceni püspökséghez 1835. május 19-én, a Végváron (akkori nevén Rittbergen) tett hivatalos látogatása alkalmával.5

Báró Sina György a templomépítést nem vállalta ugyan el, de annak felállításához 1500 Frt adománnyal hozzájárult s megígérte, hogy a templom építését megelőzőleg a téglaégetéshez szükséges fa biztosítására minden díj nélkül, a teljes kiirtás feltétele mellett annyi erdőt enged át a községnek, amennyire a tégla előállításánál szüksége lesz. A rittbergi templom csak 1888-ban épült fel, mindössze négy évvel korábban annál, hogy Rittberg képviselőtestülete az 1892–es közgyűlésen úgy határozzon, hogy a község német hangzású nevét az összlakosság magyar igénye szerint Végvárra változtatja.6

A 2004-ben felavatott emléktábla

Jelenleg Végvár lakosságának etnikai összetételében már jelentős román csoport van, olyannyira, hogy jelenleg az egykori református magyar községben épül a román ortodox templom.

A forradalom hőseinek emlékoszlopa

A csanád-egyházmegyei papság 1901. évi névtára 133.o.szerint. 

Kernuch Adolf: A bánáti evangélikus esperesség monográfiája, 266-267. o. 

Borovszky Samu, i.m. Temes vármegye, 125.o.,Végvár címszó alatt. 

Szentkláray Jenő:Történelmi Adattár, III. 133. o.

5 A kéziratos jelentés szövegének fénymásolatát Simon István lugosi tanár úr bocsátotta rendelkezésemre. 

Végvár 1901-ben megjelent monográfiája szerint.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. szeptember 28. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 3,628 Kategória: Erdély » Bánát
Előző cikk: Újszentes Következő cikk: Zsombolya


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: