1968 óta, Szentkeresztbányával való egyesülése után város. 1990-ben a Szentegyháza nevet vette fel. A városka Székelyudvarhely és Csíkszereda között félúton, a Központi-Hargita deli részén fekszik, 860 m-es magasságával ez Hargita megye legmagasabban fekvő városa. Homoródfürdő és Lövétebánya tartozik hozzá.
Fekvése: A Székely-Sóvidék központja, európai hírű üdülőváros.
Nevének eredete: egyes kutatók szerint a szláv eredetű magyar Szovát személynévből származik.
Története: A környéken már a rómaiak is bányásztak sót, majd a középkorban is folytatódott a kitermelés. A régi mélyedéseket idővel csapadék és folyóvíz töltötte ki, így keletkeztek az első sóstavak.
A Tolvajos tető a Központi-Hargitát a Dél-Hargitától elválasztó nyereg. Itt vezet át a Csíkszereda és Székelyudvarhely közötti országút, mely összeköti a Csíki-medencét Székelyudvarhely vidékével. Innen indul egy út Hargitafürdőre.
A törcsvári kastély, Brassótól 30 kilométerre, a törcsvári szoros előtt álló, Törcsvár falu mellett helyezkedik el.
Történelme:
A kastély I. Lajos magyar király engedélyével, 1377-ben épült a mellette elhaladó, fontos kereskedelmi út ellenőrzésére és a havasalföldi román vajdák betörései ellen. Fekvéséből adódóan a nehezen bevehető várak közé tartozott. A 15.
Az Olt partján fekszik Románia legkisebb városa, lakossága kb. 1700 fő.
Történelme: A fürdőtől Csík felé menő út feletti Alvégszurdoka-Tepej nevű sziklaszirten vívták a székelyek utolsó csatájukat Gál Sándor vezetésével 1849. július 5-én a betörő oroszok ellen. A székelyek vizét már régóta használták fürdésre.
Aradtól 20 km-re délnyugatra fekszik, egykori járási székhely, ma községközpont, melyhez Majláthfalva és Monostor tartozik.
A Mária Terézia által 1744-ben kibocsátott latin nyelvű kiváltságlevél, mely különleges státust biztosított a vingai bolgároknak.
1910-ben 4710, többségben bolgár lakosa volt, jelentős 824 fős magyar, 590 fős román és 529 fős német kisebbséggel.
