A vár Náprágy községhez tartozó Kőd falu határában található, a Szamos jobb partján egy 295 m magas, Cetatea Pintea (Pintea-hegy) nevű domb (relatív magassága mintegy 100 m) tetején, közvetlenül a Cikói szoros déli (Szilágyság felé eső) bejáratánál.
A vár építésének és történetének kezdeti szakasza bizonytalan.
Az Erdődi vár a Bükk hegységhez tartozó és a Szamos síkságba benyúló, 142 m magas dombon áll, a Homoród patak partján. A domb relatív magassága mintegy 40 m. A dombról belátható az észak felé mintegy 10 km-es távolságba eső Szatmárnémeti, nyugatra az erdős-mocsaras Szamos síkság és Kraszna völgy, délre pedig a szomszédos Szakasz és Béltek település.
A helység a 13.
A kastély Aranyosmeggyes (Medieşu Aurit) községben, a falu hajdani közepét alkotó útkereszteződés mellett egy nagyobb parkban található.
A Szamos folyóba ömlő Meggyes patakról nevezett település először 1271-ben bukkan fel, amikor V. István a település hospeseinek kiváltságokat ad.
A vár a falutól észak-nyugatra fekszik, közvetlenül a román-magyar határ mentén. Területének nagyobb része a román oldalon található, a vár árkának egy része (az északi sarok) a magyar oldalon.
A terepjelenségek arról tanúskodnak, hogy egy hozzávetőlegesen trapéz alaprajzú (kb. 120 x 130 m) erődítése volt, sarkai pedig a négy égtáj irányába mutattak.
Várasfenes Bihar megye dél-keleti részében fekszik, a Fekete-Körös mellékvize, a Fenes patak mentén. A vár a falutól dél-nyugatra húzódik, 5 kilométeres távolságban, a patak völgyén felfele.
Topográfiai szempontból egy elszigetelt fekvésű erdős magaslaton helyezkedik, ahova szerpentin út vezet fel.
A várat valószínűleg Geregye nb. Pál királybíró építette a 13. század közepén. Leszármazottaitól 1277-ben foglalta el IV. (Kun) László király, majd Borsa nb. Tamásnak és fiainak adományozta. 1294-ben III. András ostromolta meg, végül azonban meghagyta korábbi birtokosainak. Később Kopasz nádor rezidenciája volt 1302-1315 között, illetve amíg el nem foglalta I. Károly király.
A Garam folyó közelében elterülő Zólyom {Zvolen} forgalmas nagyvárosának D-i részén, egy kisebb dombon emelkedik a XIV. század második felében létesített középkori vár. Enyhe emelkedő vezet fel a négyszögletes kaputoronyhoz, melynél a középkorban kettős felvonóhíd védelmezte a lovas és gyalogos bejáratot. Egykor maga az épület is magasabb volt egy emelettel, de ezt a részét a XIX.
Zalavártól nyugatra a Zala folyó mocsaras területéből kiemelkedő dombon állt a vár. A IV. században Valcum erőd kiépítése után Keszthely környéke sűrűn lakott hellyé vált. Ekkor épült Zalavár területén egy mocsárba vert cölöpökön nyugvó, mocsárral körbe zárt castrum. A népvándorlás idején több nép is elfoglalta, volt a keleti gótok, longobárdok, hunok, frankok birtokában is.
Az országunk területén emelkedő középkori váraknak változatos sor jutott osztályrészül a történelem viharos évszázadai során. Míg legtöbbjüket a hadi célok megszűntével lerombolták és maradványaikat építőanyagul széthordták a környéken élők, addig némelyeket a tulajdonos földesúri család annyira átformált, hogy teljesen eltűntek a védőművei.
A magyar honfoglaló törzsek az egykori Pannónia tartomány megszállása során letelepedtek a Zala folyó mentén is, amelyet akkortájt hatalmas mocsarak öveztek. A vizenyős területből kiemelkedő magaslatok szolgáltak állandó élettérként a főként állattenyésztéssel foglalkozó népességnek.
