Szikszó már a 14. század közepén virágzó mezővárosként a környék fontos központjává vált. A céhekbe tömörült kézművesek, kereskedésből meggazdagodott polgárok emeltették a napjainkban látható háromhajós gótikus templomot a régebbi - már roskadozó - épület helyébe. A gyatra közbiztonságra tekintettel, vaskos kőfallal vették körül, hogy oltalmat adhasson vészterhes időkben.
A tatárjárás után IV. Béla a Balaton egyik szigetét (Szigligetet) a pannonhalmi apátságnak adta, hogy ott kővárat építsen. Favus apát két év alatt a várat fel is építette (1260-62), amely annyira megtetszett a királynak, hogy az 1262-ben a nyitrai Debréte a somogyi Alma és a zalai Bak birtokokért elcserélte.
"Civitas Invicta"
Az Országgyűlés fejet hajt Szigetvár lakóinak és védőinek az 1566-os támadás idején a város és hazánk hősies védelmében tanúsított bátor és önfeláldozó magatartása előtt, ezért Szigetvár védőinek tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe iktatja.
Az Országgyűlés Szigetvár városnak a "Leghősiesebb Város" ("Civitas Invicta") címet adományozza.
A XVI. század végén kialakított épület Borsod-Abaúj-Zemplén megye legfiatalabb vára. Története elválaszthatatlan a város múltjától.
Az Árpád-hegy déli lejtőire felhúzódó kis középkori eredetű Szerencs falut és bencés apátságát - utóbbinak topográfiai helyzete nem teljesen tisztázott - 1558-ban foglalta el Némethy Ferenc tokaji kapitány.
A korai vár
Szendrő településének első említése 1312-ből ismert, az 1332-35-ös pápai tizedjegyzékek tanúsága szerint a település már lényegesen nagyobb volt a környék falvainál. Cselenfi Sándor fia János királyi várnagyot először 1355-ben említik, ekkor tehát állt már a vár és királyi kézben volt. A középkori vár korai történetéről semmit sem tudunk.
A szabálytalan, nagyjából négyszög alaprajzú, belsőtornyos vár a Tisza partján, a folyóval párhuzamosan épült. A várfal sarkain egy-egy kerek torony emelkedett. A falakat minden oldalon egy-egy négyszögletes torony szakította meg. A vár déli kaputornyától nyugatra helyezkedett el a palota. Később puskaporos, majd a XVIII. századtól tüzérségi raktár lett.
A Cserhát-hegység északi lankáinál, az Ipoly folyó termékeny völgyében a tatárjárás után emelték Szécsény várát. A megfakult oklevelek szerint az Árpád-házi uralkodók idejében a térségben a Kacsics nemzetség birtokolt hatalmas területeket, akik az országot pusztulásba döntő 1241 - 42-es tatárjárás viharai elmúltával, több kővárat is emeltettek a védelmükre.
A vár építőjének nevét és keletkezési idejét nem ismerjük. Okleveleiben, első ízben egy 1301-ben kelt iratban szerepel "Castellanus de Zonda" alakban, majd 1326-1329-ben, amikor a Balog nembeli Széchy Miklós fia Pétert említik várnagyának, aki egyben Nógrád vármegye főispáni tisztét is viseli.
A tokaji révtől északkeleti irányban, a Tisza bal partjának védelmét kihasználva emeltette a Kárpát-medencében új hazát találó magyar törzsek egyike a szabolcsi földvárat.
