Velemér


Velemér
Aquila János fohásza

Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. november 8. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,509 Kategória: Magyarország
Előző cikk: Upponyi-hegység Következő cikk: Vértesszőlős


   








Megjegyzések

Szabó Erika
kedd, 2013. június 11. 21:08
A keskeny ablakok éles határú fényfoltokat bocsátanak az északi falra. Az ablakok rézsűit eredetileg valószínűleg fényvisszaverő anyaggal vonták be, és a fény terelésében lehetett szerepe a mostanitól különböző, eredeti padlózatnak is. Így például, ha a padlóra fényvisszaverő anyagot helyezünk, napéjegyenlőség idején egyszerre vetül a fény a két merkúrkalapos alakra, mintegy rámutatva arra, hogy e képeken ugyanazt a személyt láthatjuk különböző helyzetekben. Ilyenkor ugyancsak egyszerre világosodik ki Szent László, a középső király és a csillag — megfeleltetve ezzel a három magyar szent királyt a bibliai háromkirályoknak és a festészet eszközeivel erősítve meg a krónika azon passzusát, hogy Szent László a „csillagok közt fényes csillag”.

Pap Gábor és munkatársai 1976-os és 2005-ös vizsgálódásaik eredményeként fölfedezték, hogy az épület és a freskók elrendezésének sajátosságai miatt ezek a fényfoltok különféle jeles napokon az adott naphoz kötődő képekre vetül, emeli ki azokat.

A nyári napforduló, azaz a fénybőség idején a szentély résablakán belépő első fénysugár a Madonna köpenye alatt menedéket kereső bűnösöket világítja meg — jelezve, hogy ekkor számukra is van kegyelem. A fényfolt továbbvonulva a küszöbnél áll meg: ezen a napon nem lép ki a hajóból, azaz kijelöli a templom hosszát. Az utolsó fénysugár a szentély méretét kijelölve a szentély és a diadalív sarkában hal el.

Napéjegyenlőség idején a fényjárás több kép egyidejű megvilágításával értelmezi az északi fal jelenetsorát, mivel ebben az évszakban a hajó ablakain behatoló fénysugarak közvetlenül nem, csak visszaverődve jutnak el. A déli ablakokon beeső utolsó fények egyszerre világítják meg Szent Lászlót és a keresztre feszített Krisztust, jelezve, hogy a szent királyt a magyar hagyomány isten fiának tekinti.

A téli napforduló idején az alacsonyan járó nap fénye végig közvetlenül az északi falra esik. A legkeletibb ablakon bejutó fény délben a hajó és a szentély határán éri el a padlót, és onnan emelkedve végül a szentségházban enyészik el.

Araczki András
kedd, 2013. június 18. 15:27
Tavaly jártunk itt.

Araczki András
kedd, 2013. június 18. 15:29
Sajnos mi a fényjelenséget nem láthattuk mivel későn érkeztünk.




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: