Dévaványa


Dévaványa

Jobb ma egy veréb?..

A világszerte veszélyeztetett túzok az MME címermadara. Mára közvetlenül veszélyeztetetté vált az intenzív mezőgazdaság okozta kedvezőtlen élőhelyi változások miatt. Mivel magyarországi populációja egyike a legnagyobbaknak, létszáma alapján még van esély arra, hogy fenntartsuk hazai állományát. 

A Dévaványai-Ecsegi pusztán a Nemzeti Park legnagyobb, egyben legmozaikosabb, szikes gyepekkel, szántókkal, facsoportokkal tagolt területe. Az egykori mocsárvidék jellemző élőhelyeinek maradványai fokozottan védettek. A Nemzeti Park e részterületének döntő hányada ma pusztai táj a szárazabb termőhelyeken cickórós pusztát, ürmös szikespusztát, kisebb kiterjedésben vakszikeseket, míg a nedvesebb termőhelyeken ecsetpázsitos és hernyópázsitos szikiréteket találunk. A Nemzeti Park kiváló feltételeket biztosít a világszinten veszélyeztetett túzoknak. A Dévaványa térségében élő, a magyarországi állomány egyharmadát adó populáció a védelmi tevékenységnek köszönhetően az elmúlt tíz év során enyhe növekedést mutatott és jelenleg több, mint 500 egyedet számlál. Ez a veszélyeztetett, nagytestű madárfaj a gyepek mellett rendszeresen használja költésre a különböző szántóföldi kultúrákat is, különösen a lucernát és a gabonaféléket.

A túzok a nyílt területek madara. Egyaránt megtalálja életfeltételeit a füves pusztákon és az extenzív mezőgazdasági környezetben is. A mezőgazdasági területek bővebb táplálékkínálatot, kedvezőbb mikroklímát biztosítanak számára, mint a természetes élőhelyek, ugyanakkor fészkei itt súlyosan veszélyeztetettek. Legkedveltebb élőhelyei a gyepek, a lucernások, a gabonatáblák és ezek tarlói, illetve télen a repceföldek. Az utóbbi években létrejött ugarok is egyre kedveltebb tartózkodási helyei. 

Viselkedési sajátossága az, hogy a párválasztás az ún. dürgéshez kapcsolódik. A dürgés az időjárástól függően március végétől május elejéig tart. Hagyományos dürgőhelyeihez ragaszkodik, azokat évről évre felkeresi. A tojók többnyire a dürgőhely környékén választanak maguknak fészkelőhelyet. Előfordul azonban, hogy akár 10 kilométernél is távolabb fészkelnek. Dürgőhelyének környékén nyugalmat igényel, a háborgatás befolyásolja a szaporodás sikerét. A tyúkok fészkelésre leggyakrabban a gyepet, a lucernát és az őszi búzát választják. A fészkelőhely kiválasztásában a növényzet magasságának - tehát közvetve a tavaszi csapadékviszonyoknak - van meghatározó szerepe. Csapadékos években a lucernát, szárazabb években a gabonát részesíti előnyben. A fészkelés április legvégétől június közepéig tart, ritkán még augusztusban is találkozni röpképtelen fiókát vezetgető tojóval. Fészekalja általában 2 tojásból áll. Magyarországon évente 70-140 fészekalj veszélyeztetett.

A túzok egyaránt fogyaszt növényi és állati eredetű táplálékot. Tavaszi időszakban a kifejlett állatok táplálékában magvak, levelek, hajtások, bogarak, egyenesszárnyúak, hernyók, esetenként kisemlősök, gyíkok, madárfiókák is megtalálhatók. Télen kifejezetten növényevő. Különösen a repce- és a lucernaföldek jelentenek számára kedvező táplálkozóterületet. A fiókák az első két hétben rovartáplálékot fogyasztanak. A növényi táplálék a harmadik héttől válik jelentősebbé számukra.

A Kárpát-medencében élő túzokpopuláció általában nem vonul. A hideg, jeges, havas telek azonban gyakran dél felé kényszerítik. Ilyenkor eljutnak Olaszországba és Albániába is. Az ilyen nagy távolságú kóborlás során gyakran jelentős veszteség éri az állományt.



Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. november 8.
Nézettség: 3,875 Kategória: Magyarország
Előző cikk: Bugac Puszta Következő cikk: Itthon a legjobb... Minden élménnyel több leszel!


   








Megjegyzések

Hajasné-Varga Irén
szombat, 2013. március 9. 16:48
ÓÓÓÓ! Igen, ez a mi madarunk! :) :)



Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: