Alföldi piramisok


Alföldi piramisok

A kunhalmok az alföldi táj sajátos formakincsei. Ezeket az 5-10 méter magas, 20-50 méter átmérőjű, kúp, vagy félgömb alakú képződményeket. A kunhalmokat legtöbb esetben egy eredetileg is meglevő kiemelkedésre építették, hiszen a vízjárta alföldi tájon ezek a kiemelkedő szárazulatok voltak a legmegfelelőbb temetkezési helyek. A lakódombok is hasonló helyeken találhatók, hiszen az ember előszeretettel ülte meg a lakóhely szempontjából is legalkalmasabbnak tekinthető árvízmentes kiemelkedéseket. A kunhalmok többnyire íves lefutású vonalakba rendeződve követik a vízfolyások közelében emelkedő árvízmentes hátakat. Ez a lakóhely, élelemszerzés, közlekedés és temetkezés szempontjából egyaránt kedvező helyzet volt, az árterület és az árvízmentes hát peremén. Nem is csoda, hogy a halmok közel háromnegyede ilyen helyzetben található, egykori vagy jelenleg is élő folyóágak mentén kialakult hátasabb helyeken.

Nagy százalékban temetkezőhelyek, sírdombok, őr, vagy határhalmok, szerepét töltötték be. Az eddigi kutatásokmind azt bizonyítják, hogy a kunhalmok a legrégebbi kultúrtörténeti emlékeink közé tartoznak (i.e. 4000-3000-től.) Idők folyamán több kor telepedett rá, amelyet az ásatások során előbukkant településrétegek is bizonyítanak.

 

Leggyakrabban négy típusát találjuk meg, amelyek alakjukban is különböznek egymástól:


- Tell (lakódomb): olyan domb, amelyen valaha lakóhelyek voltak. A telleken különböző, általában az újkőkortól a rézkoron át a bronzkorig tartó időszak kultúrrétegei rakódtak egymásra. Alakjuk általában szabálytalan, nagy kiterjedésűek, magasságuk elérheti a 6-8 métert. Létrejöttük lassú, több ezer éves folyamat eredménye. Magyarországon a bronzkori településhalmok vannak többségben. 

- Halomsír (kurgán): elődeink a rézkortól egészen az Árpád-korig használták a halmokat temetkezési helyként, temetőként. Kisebb átmérőjűek, mint a lakódombok, kúp alakúak, magasságuk különböző, elérheti a 10 métert is. A régészet szerint a temetkezési halmok nagy része rézkori, kora-bronzkori temetkezések, bronzkori telepek, szarmata, germán, honfoglalás-kori temetők, Árpád-kori templomok és sírok, olykor valóban kun temetkezések nyomait őrzi. Gödörsíros temetkezési kultúrának nevezik, ahol annak ellenére, hogy a sírhely halom, maga a sír az eredeti talajszint alatt van, szemben az Európa nyugati részén található halmokkal, ahol a temetkezés a halmok emelése után történt, magasabban a talajszinttől.

- Őrhalom: az alföldi sík vidékeken a tellek közé gyakran emeltek alacsony halmokat figyelő célzattal. Ezek a halmok láncolatot alkottak, és valószínűleg éjjel tűzjelzéssel lehetett üzenni, nappal füstjellel. Alacsony méretük miatt könnyen beszánthatóak, így jelentős részüket korán mezőgazdasági művelés alá vonták. 

- Határhalom: a megyék, települések határait jelölték meg a segítségükkel a középkorban és az újkorban, s így a legfiatalabbak a halmok között. A hármashalmok három település közös határán álltak. Egykorú feljegyzések szerint, hogy a határos települések nevét, valamint az építés idejét egész életére megjegyezze – és így tanúsítani tudja –, egy fiatal fiút alaposan elfenekeltek a frissen emelt halom tetején.

 

A halmokat öt csoportba csoportosíthatjuk aszerint, hogy milyen távolságban helyezkednek el egymástól:

 

 

-Egyes vagy egyedül álló halmok: néhány kilométerenként követik egymást – leggyakoribb típus. 

                   

                                                             Kengyel, kunhalom

 

-Kettős vagy ikerhalmok: két közel azonos méretű halom (Hajdúszoboszló – Két-halom), vagy egy nagyobb és egy lényegesen kisebb méretű (Nádudvar – hegyes-halom) alkothat párt egymással.

                  

                                                             Felsőzsolca kettős-halom

 

-Hármas halmok: néhány száz méteres távolságon belül három kurgán, illetve őrhalom rendeződik vonalba (Hortobágy – Hármas-halom, Belső-, Középső- és Külső-halom). 

                                               Hármas halom Vaskút határában

 

-Halomsorok: néhány százméteres távolságon belül háromnál több halom sorakozik közvetlenül egymás mellett (Tiszaörs – Kilences-halom). 

-Halomcsoportok, halommezők: kis területen szórt elhelyezkedéssel öt vagy ennél több halom koncentrálódik (Nádudvar – Német-halmok; Kaba – Tatárülések; Hortobágy – Kistatárülések) (TÓTH CS. 2004).

 

A kunhalmok előfordulási helye hazánkban a Nagyalföldre korlátozódik, azon belül is a legnagyobb számban a Nagykunságban, Csongrád megye Tiszántúli részén, Békésben és a Hajdúháton fordulnak elő. Számukat tekintve még a múlt században is becslések szerint kb. negyvenezer lehetett belőlük a Nagyalföldön, amelyből Békés megyében kb. 1500 db található. Mára sajnos több mint 50-70 %-uk eltűnt, elhordták, elszántották, átvágták, fizikailag megsemmisítették. Pusztulásuk sajnos az elmúlt 20-30 évben gyorsult fel. Teljesen ép, vagy érintetlen az országban is alig akad, de Békés megyében nyugodtan kimondhatjuk, hogy egy sincs, amely ne lett volna megbolygatva. Azok a halmok tekinthetők legépebbnek, ahol még ritkaságokat tartalmazó -az eredetire emlékeztető - gyepek vannak. Itt általában a rovarfajok, a pusztai kisemlősök számos válfaja is jobban előfordul. Kedvenc őrhelye volt a nappali ragadozó madaraknak a halmok teteje, mint pl.: a pusztai ölyv, amely fészkét gyakran ide is rakta - orosz neve - kurganyik.

Dombegyháznál már a település nevében is felfedezhető a dombra, halomra való utalás, amely sejteti azt a tájat, ami jellemző volt egykor e vidékre. Évezredes emlékek hordozói a kunhalmok, amelyek Dombegyház környékére különösen jellemzőek voltak gyakoriságukkal, és alakjukkal egyaránt. A Maros alakította valamikori vízjárta terület maradványai, mint pl. a mai Száraz-ér, Cigányka-ér, Csík-ér, Vizes-ér, behálózták, éltették a vidéket. A víz a megélhetést szolgálta, bizonyítja ezt az ember itteni állandó jelenléte, évezeredes kultúrájának emlékei, régészeti leletei, amelyek hol tudatosan, hol véletlenül kerültek, vagy kerülnek felszínre. Különleges és egyedülálló az ú.n. pávaszem-szerű kunhalomrendszer, középen az Attila-halommal, amely több települést is érintve, még a Magyar-Román határon is túlnyúlik. A halomcsoport gyakorlatilag két, egymástól eltolt elipszis alakzatból állt, s az eddig fellelhető irodalmak, térképek alapján több mint 20 kunhalomból állhatott, amelyek közül a mai Dombegyház közigazgatási területén kb. 13 halom, vagy halomhely található.

 

A kunhalmokban lelt értékesebb leletek

 

„Ecsegi ezüst tarsolylemez” 

1941-ben csatornázás közben került felszínre a túrkevei Bokrosi-halomból. A honfoglalás korának egy fontos emléke, amely ma a Nemzeti Múzeumban tekinthető meg.

 

Kazamataszerű járatrendszer 

Püspökladány határában állott egykor a Nyakvágószék-halom (Kincsesdomb néven is ismerték), amelyet a 4-es számú főút egyik felüljárójának építéséhez hordtak el. A halom megbontásakor került felszínre egy egyedülálló lelet, amely tulajdonképpen egy, a kurgán belsejében hosszú métereken át kanyargó, alacsony belmagasságú járatrendszer volt. Egyedülálló felfedezés, amely azonban az útépítés áldozatává lett.

 

Vörösre festett csontváz 

Sárrétudvariban, a Balázs-halmot 1910-ben bontották el, anyagát útépítéshez felhasználva. Három-ezer szekér hordta el a halomtestet. elhordásakor egy 310×260 cm-es színes, csíkos szőnyeg (!) alól prémbe burkolt, zsugorított, vörösre festett csontváz került elő.

 

Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely 

A legismertebb és egyúttal az egyik legértékesebb hazai leletegyüttes került elő a Mágorpusztai Régészeti Feltáróhelyen, amely Vésztő határában található. Az újkőkortól a bronzkorig folyamatosnak tekinthető emberi jelenlét nyomai egy rendkívül vastag, leletekben felettébb gazdag kultúrréteget hoztak létre. A feltárt, rekonstruált leletek a Csolt-Mágori kettős halom egyikében ma kiállításon tekinthetők meg. Különösen fontos lelet a kb. 80 cm magasságú ülő istenszobor az i.e. 2800 körüli időből, amelyhez hasonlót a szegvár-tűzkövesi lelőhelyen találtak először. Európai viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű lelet. Ráadásul a tell-telep közvetlen közelében felszínre került egy Árpád-kori templom és monostor maradványa.

 

„Hajdúböszörményi bronz kincs” 

Hajdúböszörmény és Józsa határában áll a Csegei-halom, amelynek testéből 1858-ban került elő az a leletegyüttes, amelyet napjainkban „hajdúböszörményi bronz kincs” –nek is neveznek. Kardok, sisakok, edények képezik az értékes készletet.

 

Ló-zabla és halántékkorongok 

Hencida központjától 1,5 km-re északra, a konyári földúton, a Szerdek-halom feltárásakor került elő egy leletekben igen gazdag, értékes honfoglaláskori temető. Nevezetes leletei az előkerült ló-zabla és a halántékkorongok.

 

Lócsontok 

A Kígyósi-puszta kurgánmezejétől néhány száz méterre, Gazdapusztai Gyula által megtalált gödörsíros telepen (jamnaja-kultúra, szarmata leletek, rézkori emlékek) különböző állatcsontok kerültek felszínre. A 4. számú kurgán olyan emelkedésre épült, amelyen a halomépítést megelőzően a bodrogkeresztúri kultúra népe települt meg, néhány száz méterrel arrább pedig „Cernavoda III. Boleráz jellegű telepanyag került elő”. Az utóbbi telepen lévő állatcsontok aránya a következő: „szarvasmarha 114 db, juh 22 db, juh vagy kecske 148 db, sertés 21 db, ló 9 db, eb 8 db, őstulok 3 db, őz 1 db” . Ezek közt legnagyobb jelentősége az itt megtalált lócsontoknak van. Mivel napjainkig az ezt megelőző korszakokból nem került lócsont feltárásra, így a ló hazai megjelenésének ez a legkorábbi bizonyítéka.

 

Jász törzsfő sírja 

Jászalsószentgyörgy határában található a Borsa-halom, melyet A halmot a Magyar Nemzeti Múzeum felkérésére 1899-ben Hild Viktor és Éber László megástak. A munka során 5-6 méteres mélységéből előkerült egy — sajnos már korábban kirabolt — fejedelmi sír, melyet II. esetleg III. századbelinek tartanak a szakemberek. Valószínűleg egy jász törzsfő sírjáról van szó.

 

Bronzeszközök 

A ’70-es években – egy tehenészeti telep földmunkái során – a Nádudvar határában található Büte-halomtól nem messze 90 centiméteres mélységben 119 db bronzeszköz töredékre bukkantak. „A sarlókból, késekből, fokosokból, baltákból, fűrészekből, kardövből, karperecekből, bronzövből, öntőrögökből és egy új bronzpáncél darabból álló leletanyagot feltehetően az egyik bronzműves gyűjtötte össze beolvasztásra.” 

 

Népvándorlás-korabeli temetőfeltárások 

1964-ben tárták fel a Töröklaponyagot, itt kelta sírokra bukkantak, továbbá 52 (és további gyermeksírok a temető szélén) X. századi sírhelyet találtak. A Vajózugban, Farkaslórén és az Esztári laponyagon szarmata jazig leletek kerültek elő. A Töröklaponyag továbbá avar kori emlékeket is őriz.

 

Szeghalmi Kovács-halom 

Különösen értékes leletanyag került elő a nevezett halomból. Ez a lapos, nagy kiterjedésű halom a Tiszántúl egyik legnagyobb régészeti lelőhelye. A századforduló éveitől kezdve napjainkig több esetben folytattak itt ásatást. Ezek során az újkőkortól a magyar honfoglalásig bezárólag gazdag leletegyüttes került felszínre a régészek munkája nyomán.

 

Tószegi Kucorgó-halom 

régészeti szempontból nemzetközi hírű halomról van szó, amely a bronzkori ember egyik legjelentősebb telephelyének számít. Európa egyik legjelentősebb bronzkori lelőhelye. Jellegzetes tell-telep. Gazdag bronzkori telepeit Rómer Flóris tárta fel.

 


Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. november 8.
Nézettség: 3,115 Kategória: Magyarország
Előző cikk: Alföld-A szikes puszták kincsei Következő cikk: Gemenci erdő

Forrás:
www.legifoto.com
www.netexpo.hu
www.kunhalmok.hu


   








Megjegyzések

Gero Tibor
hétfő, 2013. május 20. 13:37
Koszi Heni, hogy megosztottad velunk!
Katona Annamária
hétfő, 2013. május 20. 14:04
Köszönöm én is, nem is hallottam még róluk, felírom a majdani úti céljaim közé ; )




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: