Börzsöny


Börzsöny

A Börzsöny vízrajza

A fővároshoz közel eső, a turisták körében mégis "vadregényesnek" számító Börzsöny 600 km2-es kiterjedésével az Északnyugati-Kárpátok belső vulkáni övezetének legnyugatabbi tagja. 

A hegység határai

A Budapesttől nagyjából 70 km-re emelkedő hegység a Nógrádi-medence és az Ipoly folyó völgye felől a viszonylagosan alacsonyabb relatív  magasságú térszínekből emelkedik ki. A  sűrűn tagolt hegyvidék tájhatárait több oldalról is folyóvizek határozzák meg. Északon a nagyrészt magyar-szlovák államhatárt is jelentő Ipoly, míg nyugaton a kanyargó folyóvölgy felett emelkedő, egykori öntésteraszaiból képződött, dombsági jellegű hegylábi terület rajzolja meg a hegység határvonalát. Délen a Duna fenséges, hegyek közé szorított dunakanyari áttöréses völgye, míg keleten - a Cserhát felé már átmenetet jelentő - Nógrádi-medence zárja le a börzsönyi hegyek vonulatát.

 


A Börzsöny vízrajza

A hegyvidékre hulló, bőséges (évi 600-800 mm) csapadékmennyiség következtében a Börzsöny általános vízviszonyai magyarországi viszonylatban is stabilnak mondhatóak. A Börzsöny hidrogeográfiai központja a a 938 méter magasba nyúló Csóványos, ahová a legjelentősebb vízhozamú patakok (Fekete-patak, Kemence-patak, Szén-patak, Oltár-patak, Rózsás-patak) és völgyeik hátravágódnak. A felszíni vízfolyások a hegység vulkanikus földtani tulajdonságai és az ezzel járó tagolt felszín nyomán általában rövidek és kis vízhozamúak. A Börzsöny nagyarányú erdőborítottsága révén az éves csapadékösszeg 60 százaléka a növényzet párologtatására fordítódik.

A vízfolyások nagy része nem a sűrűn előforduló, de nagyrészt rendkívül ingadozó és alacsony vízhozamú résvízforrásokból, hanem a hóolvadásból, a tartósabb esőzések,  valamint a nyári heves záporok, zivatarok csapadékából keletkezik. A patakok gyors és gyakran meghökkentő vízszintváltozásai a vulkanikus eredetű kőzetek - töredezettségük ellenére - csekély vízáteresztő képességéből fakad. A vulkanikus bázisú Börzsönyben a karsztos mészkőhegységekkel ellentétben a csapadék nagy része nem szivárog el az anyakőzet mélyére. A hegység leghosszabb és legnagyobb vízhozamú állandó vízfolyása a Kemence-patak (neve a szláv "kamenica" szóból ered, ami "köves medrűt" jelent), amely a Csóványos keleti oldalába ékelődött völgyfőben felfakadó forrásokból ered. A patak 25,6 km hosszú, teljes vízgyüjtő területe 107 km2, adott keresztmetszetén másodpercenként átlagosan 294 köbméter víz folyik keresztül.

 

 

A Kemence-patak, az Ipoly bal oldali mellékfolyója

A hegyvidéken összesen 427 természetesen feltörő forrást tartanak számon, amiből mintegy 350 rendelkezik jelentősebb vízhozammal. Ezeknek három alapvető típusa van: a hegylábi területek üledékes kőzeteiből feltörő talajvízforrások, a hegységperem lealacsonyodó oldalain előtörő rétegforrások és a hegység belsejében lokalizálható résvízforrások. (Ez utóbbi típus a Börzsöny egyik kiemelt természeti értéke, melynek teljes körű felmérése napjainkban is zajlik.) Az állandó résvízforrások közül nagyjából 40 forrás 600 m-es magasságban fakad, míg a legmagasabban fekvő forrást a Csóványos keleti oldalában, 850-900 méterrel a tengerszint felett találjuk.

A terület szegény a természetes úton létrejött állóvizekben. A belső területekről kilépő patakokat a lankásodó hegylábfelszínek kisebb esésű völgyeiben néhány településen mesterséges gátakkal torlaszolták el, így képezve különböző funkciójú, duzzasztott, mesterséges tavakat. A néhány természetes eredetű, kisebb léptékű állóvíz közül - a nagyobb hóolvadások során és csapadékosabb időszakokban - a lefolyástalan területeken megjelenő periodikus tavak fontosak. Ilyen található  pl. a Só-hegy és a Nagy-Sas-hegy közötti nyeregben, a Nagy-réten. Emellett fontos, de antropogén eredetű vizes élőhelyet jelentenek a világháborús események nyomán kialakult "bombatölcsérek" is.

A térség rendkívüli ökológiai értéke, hogy a források zömének vize még egyértelműen tisztának mondható. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a hegység belsejébe egyre intenzívebben irányuló gépjárműforgalom, a környezeti értékekre nem figyelő táborozások, és néhány lakott objektum szennyvízkivezetésének megoldatlansága azt eredményezte, hogy a források táplálta patakokban egyre kevesebb a víz tisztaságát indikátorként mutató, védett kövi rák.



Szerkesztés dátuma: szerda, 2013. március 27. Szerkesztette: Mereteiné-Matosics Ágnes
Nézettség: 1,377 Kategória: Magyarország
Előző cikk: Boldogkőváralja Következő cikk: Budaörs

Forrás:
www.zoldmuzeum.hu


   







Tetszik 1 Háló Zsolt kedveli
Háló Zsolt




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: