Orgoványi rétek


Orgoványi rétek

A Fülöpházi buckavidék déli folytatásában, Ágasegyháza és Orgovány községek között találjuk az Orgoványi rétek elnevezésű, közel 4000 hektár nagyságú területet, mely 1972 óta áll természetvédelmi oltalom alatt, először mint tájvédelmi körzet, később mint a Kiskunsági Nemzeti Park része. Ezen a változatos tájon a látogató szinte mindent megtalál, ami a Duna-Tisza köze jellemzője: a térség a homokbuckák mellett nádasokat, nedves réteket, szikes gyepeket is magába foglal. Több orchideafaj, a buglyos szegfű és kornistárnics is megtalálható a területen. Homokbuckáinak növényzete átmenetet képez a fülöpházi és a bugaci között.

A Kiskunsági Nemzeti Park Orgoványi rétek nevű területe magába foglalja a mocsaras Ágasegyházi- és Orgoványi rétet, a Csíra-szék szikeseit, és a nyugati részen húzódó homokbucka-vonulatokat. A 20 km hosszú Kunadacs-orgoványi buckavonulat K-i oldalán több nagyméretű szélformálta lapos húzódik. A hajdan vízgazdag terület a belvízelvezetések miatt részben kiszáradt. Az itt található tavak, hajdani kővágó helyek, nádasok, mocsarak, gyepek, erdők, szántók, szőlők és gyümölcsösök mozaikjai a több évszádos, a természet adta lehetőségeket figyelembe vevő tájhasználatot tükrözik.

 

Az Orgoványi rétek földtani fejlődése, felszíne 

A védett terület a Duna-Tisza közi Hátság része. A Hátság az ország legnagyobb (7500 km2) homokvidéke. A felszín közelében több tíz méter vastagságban szél szállította üledékeket találunk: váltakozó vastagságban futóhomok- és löszrétegek települtek egymásra. Ez a rétegképződés a földtörténeti negyedidőszak klímaingadozásainak ritmusát tükrözi. A pleisztocén jégkorszak száraz, hideg periódusaiban lösz, a felmelegedési szakaszok száraz időszakaiban futóhomok rakódott le. A futóhomokot a szél az uralkodó széliránynak megfelelően ÉNy-DK-i buckasorokba rendezte. A homok a Duna hajdani hordalékkúpjából származik. A folyam a pleisztocén időszak elején még a mai Duna-Tisza közén átlósan folyt. Bő félmillió éve azonban már mai É-D-i futású völgyében halad. Ez időtől jellemző a szél szállította üledéksor felhalmozódása a mai hátság területén, így Ágasegyháza és Orgovány térségében is.

 

Állatvilága

Az állatok után érdeklődők is találnak itt látnivalót. Az itteni nádasok és sásosok adnak otthont egy ritka lepkének, a Metelka-medvelepkének. Az első példányát Metelka Ferenc, dabasi gyógyszerész 1859-ben találta lakóhelye közelében. A hazánkból kipusztultnak vélt lepkefajt 1973-ban itt, Orgoványban sikerült újra felfedezni.

A mocsarak és a rétek legfeltűnőbb lakói azonban a madarak. Tavasszal a nádi énekesek hangja uralja a környéket. Különösen az évek óta nem aratott, avas nádasokat szereti a cserregő nádiposzáta. Rokona a foltos nádiposzáta inkább a zsombékosok, sásos réteket kedveli. A nádirigó hangos énekét néha valami szokatlan pirregő hang váltja fel, ez a nádi tücsökmadár. A rétek nem csak az itt költő bíbicek, piroslábú cankók és nagygodák számára fontosak, hanem tavasszal és ősszel pihenő és táplálkozó helyet biztosítanak az itt átvonuló parti madaraknak, köztük az évről évre visszatérő nagypólingoknak. A túzok is alkalmi vendége az orgoványi gyepeknek.

A mocsarakat inkább búvóhelyül használják a vadon élő emlőseink. Előfordul, hogy beszédünk hangjára hangos csörtetéssel vaddisznók riadnak fel. Ez az egyre jobban terjedő vadfaj túrásával komoly károkat okozhat a természetes gyepekben. A ragadozók közül a széles elterjedésű róka és a nedves élőhelyeket kedvelő hermelin kerülhet szemünk elé. A nádast kísérő zsombékosokban, mocsári és parti sásosokban bizonyítottan él a rágcsálók közé tartozó patkányfejű pocok. A jégkorszakból visszamaradt állatfajnak ez a terület a legdélibb lelőhelye.

 

A rétek madárvilága 

Ugartyúk (Burhinus oedicnemus)

Fehér gólya (Ciconia ciconia)

Túzok (Otis tarda)

Kis őrgébics (Lanius minor)

Barna rétihéja (Circus aeruginosus)

Vörös vércse (Falco tinnunculus)

Kígyászölyv (Circaetus gallicus)

 

Növénytársulások 

Az Ágasegyházi- és Orgoványi-rét laposai korábban tartósan vízzel borított sekély tavak, semlyékek voltak. A csapadék, a magasabban fekvő homokbucka vonulatok felől a medencékbe áramló felszíni víz, és a talajvizek táplálták ezeket a tavakat. A talajfelszín közelében kialakuló karbonátiszapos, réti mészköves üledékek, és az agyagos-szikes talajok jó vízzáró réteget képeztek. Az 1960-as években kialakított Kolon-tavi övcsatorna a terület felszíni vizeinek elvezetését, a talajvizek szintjének süllyedését eredményezte. A tómedrek sorozatát csatornákkal összekötötték, vizüket közvetett módon a Dunába vezették. A tartós vízhiány a korábbi nedves és vizes élőhelyeket jelentősen átalakította. Ma kiszáradó láprétek és szikes gyepek jellemzik az egykori tavak környékét. 

Egy terület növényvilágának meghatározói a talaj-, a víz és az időjárási viszonyok. A korábbi kedvező vízellátásnak köszönhetően a mélyebb részeken nádasok, zsombéksásos és magassásos társulások jöttek létre. Az Ágasegyházi-réten a láprétekből és zsombékosokból sokfelé rekettyefüzes lápok alakultak ki. Az időszakosan vízzel borított térszíneken az üde- és kiszáradó láprétek uralkodnak; a vízhiány miatt azonban a szikesekre jellemző növényzet is megfigyelhető. 

A korábbi mocsárréteket fehér tippanos rétek váltották fel. Ezek szomszédságában, ahol a talajvíz mélyebben van, réti csenkeszes és franciaperjés (Arrhenatherum elatius) kaszálók találhatók. A magasabb fekvésű részeket száraz homoki gyepek társulásai jellemzik. 

 

 Tanyasi gazdálkodás 

A vidék jellegzetes tanyás térség. Még ma is látni sok lakott, vagy már elhagyott tanyát, melyeket vízmentes magaslatokra, a szárazabb buckák és a nedvesebb rétek érintkezési sávjában építettek. A tanyavilág kialakulása a törökdúlás után elnéptelenedett Kiskunság újratelepülésével indult.  

A tanyasi gazdaság olyan szerves egység volt, amely alkalmazkodott a természeti viszonyokhoz. Az itt élők ennek alapján több lábon álló mezőgazdasági tevékenységet folytattak. Az állattartás mellett a tanya körüli földeket is megművelték. A tanyához vezető utat fasorok szegélyezték, amik a szél ellen adtak védelmet. A tanyák lakó és gazdasági épületeihez az állattartás építményei társultak. A tanya körül jobbára volt rét, legelő, vályogvető gödör, szőlő, gyümölcsös és kert is. A tanya körüli facsoportok adtak enyhelyet az állatok és az ember számára. Sokszor a téli tüzelőt is innen szerezték be. A tanyaudvarokon álló eperfák termése a szárnyasok és a disznók számára jelentett kiegészítő takarmányt. A tanyasi gazdálkodást az 1960-as évek társadalmi változásai igencsak visszaszorították. Napjaink egyik feladata az egykori tanyavilág építészeti formáinak megőrzése és a még fellelhető tanyasi gazdálkodás fenntartása.

 

 


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2013. március 28.
Nézettség: 2,203 Kategória: Magyarország
Előző cikk: Őrbottyán Következő cikk: Ormánság

Forrás:
www.puszta.com


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: