Baranya vármegye

Baranya vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság délvidéki részében. A terület legnagyobb része ma a magyarországi Baranya megye része, míg délkeleti fele Horvátország része.

Földrajz
Baranya vármegye területének nagy részét dombságok fedték le: a Baranyai-dombság és a Mecsek-hegység. A vármegyét keletről Bács-Bodrog, délről Verőce, nyugatról Somogy, északról Tolna, északkeletről pedig 1932-ig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék határolták.

A vármegyének két fontosabb folyója volt: a Duna és a Dráva.

Történelem
Baranya vármegye, hasonlóan a keleti szomszédjához, Bács-Bodrog vármegyéhez, egyike volt a legrégebben alapított magyar királyi vármegyéknek. A 16. században az Oszmán Birodalom elfoglalta a vármegyét, és megalapította a Mohácsi szandzsákot, ami egy török közigazgatási egység volt, székhelye Mohács. A 17. században Baranya vármegye területét bekebelezte a Habsburg Birodalom, majd visszakerült a Magyar Királysághoz. 1918-ban a vármegyét elfoglalták a szerb csapatok, és egy időre a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság irányítása alá vonták (ld még: Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság). Az 1920-as trianoni békeszerződés Baranya vármegye nagyobbik részét meghagyta Magyarországnak, kisebbik, délkeleti részét pedig Jugoszláviának ítélte. 1941-1945 között a vármegye területe kiegészült az elszakított résszel ("Baranyai Háromszög"), ám a világháború után Jugoszlávia visszaszerezte a területet. 1991-ben Horvátország függetlenné vált, azóta a délkeleti, elszakított rész Horvátországhoz tartozik.

Közigazgatás
A török hódoltság után eleinte a török közigazgatási beosztás maradt érvényben. Baranya vármegye határait Esterházy Pál nádor elnöklete alatt Somogy, Tolna és Baranya küldöttei az 1534. évi dicalis lajstrom alapján állapították meg. Ezzel elvesztek a Dráván túli falvak Baranya számára, mert 1534-ben az a régió már török fennhatóság alatt volt.

Baranya megye községneveit a községnevek rendezése során a Belügyminisztérium 1903. XII. 2.-i 113.225/II.30 sz. rendelete határozta meg. 1925. november 13-án a belügyminiszter a 113–850/1925. V. számú rendeletével elrendelte, hogy a „cz”-vel írt helyneveket a továbbiakban „c”-vel kell írni.

Baranya vármegye járásai

• Baranyavári járás: 1736–1941. augusztus 15. Székhelye 1921. augusztus 31.-ig Dárda, 1921. szeptember 1.-1941. augusztus 15. között Villány. 1701–1736 között a Baranyavári és Siklósi járás része volt.
• Baranyavári és Siklósi járás: 1693–1736 között. Székhelye Baranyavár. 1736-ban kettévált Baranyavári és Siklósi járásokra
• Dárdai járás: 1941. augusztus 16. – 1944. december 31. között. Székhelye Dárda.
• Hegyháti (korábban Mecsekháti) járás: 1736–1950. május 31. között. Székhelye Sásd. A továbbiakban neve Sásdi járás volt.
• Mohácsi járás: 1693–1736 és 1775-től. Székhelye Mohács. 1983-ig fennállt.
• Pécsi járás: 1693–tól. Székhelye Pécs. 1978-ig fennállt.
• Pécsváradi járás: 1871–től. Székhelye Pécsvárad. 1966-ig fennállt.
• Siklósi járás: 1736–tól. Székhelye Siklós. 1693–1736 között a Baranyavári és Siklósi járás része volt. 1983-ig fennállt.
• Szentlőrinci járás: 1775–1950. május 31. Székhelye Szentlőrinc.
• Villányi járás: 1941. augusztus 16.-1956. január 31. között Székhelye Villány. 1956-ig fennállt.

Pécs története
Pécs  megyei jogú város, Magyarország ötödik legnagyobb városa, Baranya megye székhelye.

A kelta és pannon törzsek lakta vidéken a 2. század elején a rómaiak alapítottak várost Sopianae néven. A település a 4. századra tartományi székhellyé és a korai kereszténység egyik jelentős központjává vált. Az ebből az időszakból származó ókeresztény temetői építményegyüttest az UNESCO Világörökségi Bizottsága 2000 decemberében felvette a világörökségi listára.

A püspökséget 1009-ben Szent István király, az ország első egyetemét 1367-ben Nagy Lajos király alapította a városban. (Ma is itt működik az ország legnagyobb létszámú egyeteme, közel 34 ezer hallgatóval.) A középkori Pécset az ország kulturális, művészeti életének egyik központjává tette Janus Pannonius püspök, a magyar humanizmus nagy költője, a latin nyelvű magyar költészet legjelesebb képviselője.

A 150 éves török hódoltság után – e korszakból olyan gazdag építészeti emlékeinek maradtak fent, mint a Gázi Kászim pasa dzsámija a város főterén –, 1780-ban Pécs szabad királyi városi rangot kapott Mária Terézia királynőtől. Ezt követően erőteljes polgárosodás, gazdasági fejlődés indult el. Az iparosodás a 19. század első felében jelentősen felgyorsult, a Zsolnay-kerámia, a Littke-pezsgő, az Angster-orgona világhírűvé váltak.

Pécs mindig soknemzetiségű település volt, kulturális rétegek rakódtak egymásra, nemzetiségek hagyományai, értékei ötvöződtek két évezredes története során. Magyarok, horvátok és svábok ma is békében élnek egymással gazdag kulturális polaritásban, így nem meglepő, hogy a város 2010-ben Essennel és Isztambullal együtt Európa egyik kulturális fővárosa lett. A 2005-ben elfogadott és győztesnek hirdetett pályázat döntő részét a civilek írták, így a Pécs2010 Kulturális Főváros projekt valóban Pécs programja volt. A program 4 kulturális beruházásra épült: Pécsi konferencia- és koncertközpont, Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, Múzeumok utcája és a Zsolnay Kulturális Negyed. Ezeket még kiegészítették közterek és parkok újjáélesztése, amelyek mind az Európai Unió társfinanszírozásában valósultak meg. A megtisztelő cím hatalmas fejlesztéseket indított el a városban. Új, modern szállodák, bevásárlóközpont és irodaházak épültek.

Pécs 1998-ban elnyerte az UNESCO Városok a békéért-díját a kisebbségi kultúrák ápolása, valamint a balkáni háborúk menekültjei iránt tanúsított befogadó, toleráns hozzáállása miatt. A város 2007-ben harmadik, 2008-ban pedig második lett az Élhető Települések (The LivCom Awards) nemzetközi versenyének 75 ezer és 200 ezer lélekszám közötti települések kategóriájában.

Pécs görög katulikus templom 3D

Forrás: Wikipédia