Békés vármegye


                   

Békés vármegye

Békés vármegye  egykori közigazgatási egység Magyarország alföldi részén, a mai Békés megye történelmi elődje.

Székhelye ma: Békéscsaba

Földrajz
A vármegyét délen Csongrád, Csanád és Arad vármegyék, keleten Csanád, Arad és Bihar vármegyék, északon Bihar, Hajdú és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyék, nyugaton pedig Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád vármegyék határolták.

Az egykori vármegye teljes területe síkság. Legfontosabb folyói a Körösök, Berettyó, Hortobágy-Berettyó és a Száraz-ér.

Történelem
A vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején valószínűleg a Csolt nemzetség birtokaira alapozva.

A vármegye neve megegyezett egykori székhelyéével, Békés városéval, amelyet az itteni földvárban székelő Békés nevű ispánról neveztek el. A tatárok betörése idején azok közé a területek közé tartozott, amelyek a háború miatt néptelenedtek el. A 14. századtól egyre inkább Gyula lett a vármegye székhelye.

Török és Habsburg uralom
Az ország 1541-es három részre való szakadása után egy ideig a Keleti Magyar Királyság része volt, 1566-ban a gyulai vár elestével átkerült a közvetlen török irányítás alá. Az 1699-es karlócai béke értelmében szabadult fel az Oszmán Birodalom megszállása alól. 1703-tól 1711-ig a terület a kurucok irányítása alatt volt. A 18. század második felében szilárdult meg a béke országszerte, ekkor kezdődött el az Alföld újranépesedése (benne Békés vármegyével is).

Szabadságharc és a dualizmus
Az 1848-as események nem különösebben érintették a vármegyét. Bár a lakosság részt vett a szabadságharcban, de mivel a vármegye területén sem nagyobb város (nagyobb mint Gyula vagy Békéscsaba) nem volt, sem stratégiai fontosságú település, ezért nem zajlottak csaták a területen. Az 1867-es Kiegyezés után a terület gyors fejlődésnek indult: megépítették az első vasútvonalakat a vármegyében, ezek fellendítették a két lényegesebb település, Gyula és Békéscsaba gazdaságát, de fellendülést hoztak a vármegye többi részének is.

Az első világháború után
1919-ben román megszállás alá került a terület, amely 1920 márciusáig tartott. Az 1920-as trianoni békeszerződés területileg érintetlenül hagyta a megyét, de az addig az ország szívében levő vármegye hirtelen az ország peremére került. Arad és Nagyvárad elvesztése miatt Békéscsabának és Gyulának át kellett vennie az átcsatolt egykori városok szerepét. 1944 októberében került szovjet megszállás alá. A második világháború után a Csehszlovákiával kötött lakosságcsere-szerződés értelmében kitelepítették vármegye szlovák lakosságának egy jelentős részét, akiknek helyére felvidéki magyarok érkeztek főként a Csallóközből. Békés vármegye az 1950-es megyerendezés értelmében szűnt meg, egykori területét összevonták két csanádi, egy bihari, egy szolnoki, illetve egy csongrádi járással, így alakult ki a mai Békés megye.

Közigazgatás
1910-ben a vármegye hét járásra volt felosztva:

  •     Békési járás, székhelye Békés
  •     Békéscsabai járás, székhelye Békéscsaba
  •     Gyomai járás, székhelye Gyoma
  •     Gyulai járás, székhelye Gyula
  •     Orosházi járás, székhelye Orosháza
  •     Szarvasi járás, székhelye Szarvas
  •     Szeghalomi járás, székhelye Szeghalom


Ezenkívül rendelkezett egy rendezett tanácsú várossal, ami Gyula volt.

 

Forrás: Wikipédia

 


Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. szeptember 3.
Nézettség: 2,901 Kategória: Magyarország » A Magyar Királyság vármegyéi
Előző cikk: Bars vármegye Következő cikk: Belovár-Kőrös vármegye


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: