Bihar vármegye


   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bihar vármegye Magyarország közigazgatási egysége volt 1950-ig. A vármegye trianoni békeszerződés előtti területének keleti 3/4 része ma Románia, míg nyugati 1/4 része Magyarország része.

Földrajz
Bihar vármegye volt Magyarország harmadik legnagyobb területű vármegyéje. A vármegye délkeleti részét az Erdélyi-szigethegység, míg északnyugati részét az Alföld foglalta el. Fontosabb folyóvizei a Körösök és a Berettyó. Északról Hajdú, Szabolcs és Szatmár vármegyék, keletről Szilágy, Kolozs és Torda-Aranyos vármegyék, délről Arad, nyugatról pedig Békés, Szolnok vármegyék határolták. Mérete alapján Biharországnak is szokták nevezni.

Az egykori vármegye délkeleti részén van a Nagy-Bihar csúcs (1849 m), mely a Bihari-hegység legmagasabb pontja. A körülbelül 3000 éves Szkerisórai-jégbarlang Románia legnagyobb jeges barlangja, melyet valószínűleg 1847-ben fedeztek fel. A barlang 200 m-es épített úton bejárható. Az 580 m tengerszint feletti magasságban kanyargó Király-hágó századokig Bihar és Kolozs vármegye, 1552-1867 között pedig Erdély és Magyarország határa volt.

Történelem
A Névtelen szerző szerint Árpád vezér idejében a Tisza, Maros, Szamos és Igfon erdeje közti terület a bihari vezér, Ménmarót birtoka volt. Árpád trónörököse, Zolta került később a Bihari Dukátus élére. Központja Biharvár volt, mely Nagyváradtól 14 km-re északra található. A Bihari Dukátust – valamint a Nyitra és Somogyi Dukátust – Könyves Kálmán szüntette meg 1110 körül.

Bihar vármegye a legelőször alapított vármegyék közé tartozott, I. István alapította Bihar székhellyel, a tatárjárás utáni székhelye Várad, a középkorban a Sebes-Körös forrásvidéke, a Kalotaszeg is hozzátartozott. Az ország három részre szakadásának idején megszakításokkal a Partium része, 1660 és 1692 között váraddal együtt a megye nagy része török hódoltság alá került. 1849 és 1860 között Debrecen, ill. Nagyvárad székhellyel Észak- és Dél-Biharra osztották, ezt Hajdú vármegye 1876-os alapítása módosította.

1914-ben 10657 km2, ebből 1918-ban 7874 km2 Románia része lett, a magyarországi Bihar vármegye székhelye 1950-ig (1940-44-es időszak kivételével) Berettyóújfalu, Észak-Erdély visszacsatolásával ismét Nagyvárad. A visszacsatolás utáni magyar vármegye területe 6511 km2. A visszacsatolás idején a romániai Bihar megye székhelye Belényes.

A nyugati, Magyarországnak hagyott rész az 1950-es megyerendezés során egyesült a korábbi Hajdú vármegyével, így létrejött a mai Hajdú-Bihar megye.

Közigazgatás
A vármegye 1913-ban tizenhét járásra volt felosztva:

    Béli járás
    Belényesi járás
    Berettyóújfalui járás
    Biharkeresztesi járás
    Cséffai járás
    Derecskei járás
    Élesdi járás
    Érmihályfalvai járás
    Központi járás (székhelye Nagyvárad)
    Magyarcsékei járás
    Margittai járás
    Nagyszalontai járás
    Sárréti járás (székhelye Biharnagybajom)
    Szalárdi járás
    Székelyhídi járás
    Tenkei járás
    Vaskohi járás

A vármegye területén feküdt ezenkívül, de nem volt része annak Nagyvárad törvényhatósági jogú város.

 

Forrás: Wikipédia


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2011. szeptember 5.
Nézettség: 3,762 Kategória: Magyarország » A Magyar Királyság vármegyéi
Előző cikk: Beszterce - Naszód vármegye Következő cikk: Borsod vármegye


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: