Máramaros vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északkeleti részében. Területe ma részben Ukrajna, részben Románia birtoka.
Földrajz
A vármegye területe mindenhol hegység, csak a középső-nyugati részén lehetett találni egy jelentéktelen völgyet, a Tisza négy-öt kilométeres völgyét, a terület többi részt a Kárpátok északkeleti csoportjai foglalták el. A vármegye legfontosabb folyója a Tisza. Északról és keletről Galícia tartomány, délről Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód vármegyék, nyugatról pedig Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyék határolták. A vármegye a legnagyobbak közé tartozott.
Történelem
Máramaros vármegye 1199-től szerepel az írott forrásokban, a 13. században lakatlan vagy gyéren lakott vidék, benépesülése az öt koronaváros (Máramarossziget, Hosszúmező, Huszt, Técső, Visk) XIV.sz.-i alapításával kezdődött. A nemesi vármegye 14. század végén jött létre. A 16–17. században a Partium része. Területe 1910-ben 9716 km2, 1919-ban a vármegye déli része (3568 km2) a megyeszékhellyel Románia területéhez került, északi része Csehszlovákia birtoka lett. A II. világháború idején két részletben teljes területe visszakerült Magyarországhoz, az 1939-ben visszacsatolt kárpátaljai részen a Kárpátaljai Kormányzói Biztosság Máramarosi közigazgatási kirendeltsége alakult meg Huszt székhellyel, míg maga a vármegye a Romániától 1940-ben visszakerült részen alakult újjá (4009 km2). A vármegyét új alakjában kibővítették néhány kárpátaljai román- ill. magyarlakta községgel (Aknaszlatina, Alsóapsa, Középapsa, Técső, Tiszafejéregyház, Visk), viszont Lonka eddig Romániához tartozó részét a Kormányzói Biztossághoz csatolták. A világháború után Kárpátalja a Szovjetunió, azon belül Ukrajna része lett. A déli részen helyreállt Románia birtokviszonya, és története Máramaros megyeként, ill. 1952-1968 között Máramaros tartomány néven folytatódik.
Közigazgatás
Járási beosztás
Első ízben a törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. törvénycikk írta elő, hogy a járásoknak állandó székhelye kell legyen. Ekkortól kezdve Máramaros vármegye járásai és azok székhelyei az alábbiak voltak:
A vármegyében az alábbi járások működtek a 19. század utolsó harmadától 1918-ig:
- Huszti járás, székhelye Huszt
- Izavölgyi járás, székhelye Dragomérfalva
- Ökörmezői járás, székhelye Ökörmező
- Szigeti járás, székhelye Máramarossziget
- Taracvizi járás, székhelye Taracköz
- Técsői járás, székhelye Técső
- Tiszavölgyi járás, székhelye 1896-ig Nagybocskó, azután Rahó
- Visói járás, székhelye Felsővisó
- Sugatagi járás, székhelye Aknasugatag (1896-ban szervezték)
- Dolhai járás, székhelye Dolha (1899-ben szervezték)
Meg kell jegyezni, hogy a két utolsó járás a század végén valójában újraalakult, mivel megelőzően is léteztek, csupán az 1870-es évek végén szűntek meg.
Forrás: Wikipédia