Ugocsa vármegye


    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ugocsa vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északkeleti részében, utolsó székhelye Nagyszőlős volt. Területe Ukrajna, Magyarország és Románia között van felosztva.

Földrajza
A vármegye területének nagy része túlnyomóan síkság volt. A keleti részére, a Tisza folyó bal partjára benyúlt az Alföld, míg a folyó jobb partján kisebb hegység, a Nagyszőlősi-hegység feküdt. Legfontosabb folyója a Tisza. Északról Bereg vármegye, keletről Máramaros és Szatmár, délről Szatmár vármegye, nyugatról pedig Bereg és Szatmár vármegyék határolták.

Történelem
Ugocsa vármegye vármegye előzménye a 12. századtól az ugocsai erdőispánság volt, amelyik a 14. században a sásvári várispánsággal (Tiszasásvár) egyesülve alakította ki a nemesi Ugocsa vármegyét. A volt erdőispánság jelentős területei azonban Máramaroshoz és Szatmár vármegyéhez kerültek.

Területe 1910-ben 1213 km2volt.

Ugocsát 1918-ban a csehszlovák hadsereg megszállta, és Csehszlovákiához csatolta. A háborút lezáró békeszerződések alapján a megye 404 km2 területű déli részét Románia kapta és Magyarországé maradt egy négyzetméterekben mérhető kiterjedésű lakatlan rész. E területet először Szatmár vármegye szomszédos községeihez csatolták, majd az 1923-as közigazgatási rendezéskor Szatmár, Ugocsa és Bereg k.e.e. vármegye része lett.

Az első bécsi döntés alapján 1938-ban Magyarország más területek mellett visszakapta Ugocsa határmenti nyugati részét, ami az ekkor alakult Bereg és Ugocsa közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye része lett. 1939-ben, amikor a magyar csapatok megszállták és Magyarországhoz csatolták Kárpátalját, annak a trianon előtt Ugocsa vármegyéhez tartozott részeit a Máramarosi közigazgatási kirendeltségbe osztották be.

Amikor 1940-ben a második bécsi döntéssel Magyarországhoz csatolták Ugocsa déli részét is, Bereg és Ugocsa megyét szétválasztották. Ekkor Ugocsához nem csak a Romániától visszatért részt, hanem az 1939-ben Kárpátaljánál hagyott községeinek nagyobb részét is hozzákapcsolták, így a vármegye területe 1941-ben 894 km2 volt.

A II. világháború után helyreálltak az 1938 előtti határok, Ugocsa északi részét azonban 1946-ban Kárpátalja részeként Csehszlovákia átadta a Szovjetuniónak, azon belül Ukrajnának.

Ugocsa vármegye magyarországi, néhány négyzetméteres része 1945-től Szatmár-Bereg megye, majd az 1950-es megyerendezés óta Szabolcs-Szatmár megye része, melynek neve 1990 óta Szabolcs-Szatmár-Bereg. Az északi rész a Szovjetunió megszűnése óta Ukrajna Kárpátontúli területéhez tartozik, azon belül nagyrészt a Nagyszőlősi, kisebb részei a Huszti és az Ilosvai járáshoz. Az egykori vármegye déli része a romániai Szatmár megyéhez tartozik.

Közigazgatás
A vármegye évszázadokon át két járásra volt felosztva, csupán 1918-ban szerveztek egy harmadikat:

  •     Tiszáninneni járás, székhelye Nagyszőlős
  •     Tiszántúli járás, székhelye Halmi
  •     Királyházai járás, székhelye Királyháza (1918-ban szervezték)


1938-40 között, amikor az első bécsi döntés következményeként Magyarországhoz tartozott és Bereg és Ugocsa k.e.e. vármegye része volt a vármegye nyugati sávja, az egykori Ugocsa községei a Tiszaújlaki járáshoz tartozott, melynek székhelye Tiszaújlak volt.

1940-44 között, amikor a vármegye egésze ismét Magyarországhoz tartozott és nagy része ismét önálló megyeként működött, a járási beosztás az alábbi volt:

  •     Nagyszőlősi járás, székhelye Nagyszőlős
  •     Halmi járás, székhelye Halmi

 

VIDEÓ

 

Forrás: Wikipédia


Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. szeptember 13.
Nézettség: 2,102 Kategória: Magyarország » A Magyar Királyság vármegyéi
Előző cikk: Udvarhely vármegye Következő cikk: Ung vármegye


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: