Rezi vára a Meleg-hegy 418 m magas dolomitgerincén áll. Helyén a vaskorban egy erődített telep volt. Elsőként egy 1236-os dokumentumban említik Rezi községet zalai várföld néven. Majd egy 1255-ös feljegyzésben várjobbágyok földjeként tűnik fel.
Rezi első világi birtokosának a Tomaj nemzetség Lesence-Tomaji ágából való Jaak (egyes forrásokban Csák) fia II. Tibát tekinthetjük. IV.
Salgótarján közelében, a Medves (bazaltfennsík) 625 méter magas vulkáni csúcsát koronázza meg Salgó vára, melyet, a környéket uraló Kacsics nemzetség tagjai építtettek az 1241 – 42-es tatárjárás utáni időszakban.
A Sebes-Körös és a Sebes patak találkozásánál fekszik, a Nagyvárad-Kolozsvár országút közelében. Többnyire Sebesvárként említik a források, de Hunyadvár, illetve Kalotaszeg vára néven is előfordul.
1319-ben a forrásokban egy Derguech nevű vár szerepel, amely a Borsák tartományuraságához tartozott míg 1317-ben Elefánti Dezső el nem foglalta I. Károly király számára.
Siklós Dél-Baranya és a Dráva-medence természeti, történeti és kulturális értékekben egyik leggazdagabb települése. Különleges jelentőségét nemcsak a kiváló természeti adottságai, szubmediterrán éghajlata és az itt élők szorgalma adja, hanem a magyar történelemben betöltött szerepe. A település a Villányi-hegység ölelésében, a síkságból kiemelkedő dombot uraló vár köré épült.
A tolnai dombság területén a középkorban széles mocsaras völgyet alkotva kanyargott a Sió, melynek árteréből kiemelkedő egyik szigetén emeltette földesúri szállásul a várat Salamon fia Simon alországbíró Kun László uralkodása idején. 1277-ben tornyot építtetett a településen, és később a város Simonról és a toronyról kapta a nevét: "Simontornya".
A Bükk és a Mátra határán a Tarna-patak észak felé kiszélesedő völgye felett áll a vár. A középkorban a Tarna-völgyében észak felé vezető utak lezárására és ellenőrzésére igen alkalmas helyen épült, bár elsősorban földesúri magánvár volt, stratégiai szerepet alig játszott.
A Somló-hegy északi, Dobára néző meredek bazaltpereme felett, egy különálló kis bazaltkúpon, sűrű erdővel körülvéve állnak Somló várának tekintélyes romjai.
A szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár déli oldala előtt egy kb. 8 m széles száraz árok húzódik, amely a keleti oldalon a szinte függőleges falban végződik, míg a nyugati oldalon a hegyoldalban tűnik el.
Somoskő vára a magyar –szlovák országhatárt jelző kerítés túloldalán, a kicsiny település fölé magasodó vulkáni csúcson található. Korai vármagját a vidéken birtokos Kacsics nemzetség emeltette a XIII. század második felében. Az Árpád-házi uralkodók férfiágának kihalását követő anarchikus belháború idején a nemesi család kénytelen volt behódolni Csák Máté tartományúr előtt.
Az időben kb. 900-ra tehető Honfoglalás után az új megyerendszerben, Sopron megyében Súr vezér telepedett le. Ekkor még 5-6 méteres magasságban álltak a római városfalak. Tőle származik a középkori Osl (Osli) nemzetség, melynek vezérei után nagyon sok település kapta a nevét. Az Enns folyóig terjedt a magyarok fennhatósága.
A szabálytalan sokszög alaprajzú, észak-déli irányban hosszan elnyúló belsőtornyos vár tekintélyes maradványai a város felett emelkedő, körös-körül egyformán meredek lejtésű, de nem magas Várhegy tetején látható. A hegyoldalon szerpentinút vezet a vár nyugati oldalán álló külső kaputoronyhoz, amely a XV. században épülhetett.
