Az 1721-re elkészült kastélyt a „magyarul szép tehetséggel verselő” Podmaniczky János építtette. A földesúr lakhelyének bővítése 1767 és 1772 között zajlott, amikor Jung József az apjuk szellemi örökségét továbbvivő, később báróságra emelt Podmaniczky testvérek, Sándor és ifjabb János részére lakosztályul egy-egy, emeletes oldalszárnyat épített.
Babócsán, a Tibold nemzetség korai birtokközpontjában három erődített hely, azaz vár létezett a középkorban.
Babócsa Török-vár
A Rinya bal partján a XI-XIII. században épült az a Motte-típusú kis földvár, amely a mai római katolikus templomnál lévő magasabb domb várának, a későbbi "Török-várnak" az úgynevezett "elővára" volt.
A 16. század elején félelmetes rablólovag vár emelkedett a Gerence völgyében az É-D-i irányú kereskedelmi útvonal fölé. A rablófészek lakói örökös fosztogatásaikkal tartották rettegésben a vidéket…..
A Podmaniczky-vár, vagy más néven Bakonyújvár a 434 m magas Várhegy gerincén állt.
Nyírbátor névadói – a Báthori család – udvarházat építtettek a településen a XIV-XV. században. Írásos emlékekben először 1433-ban említik Báthori nemesi telkeit, mégpedig a Krisztus teste nevű kápolna közelében, vagyis pontosan azon a környéken, ahol később az ásatások feltárták az 1500 körül újjáépített várkastély maradványait.
Körmendet már 1238-ban „Curmend” királyi birtokként említik az oklevelekben. IV. Béla 1244-ben városi kiváltságot és piactartási jogot adományozott Körmendnek. Körmend, miután királyi tulajdon volt, különböző uralkodók tulajdonává vált. 1604 óta a Batthyányak központi birtoka volt. A király Körmend várát és annak uralmát II. Batthyány Ferencnek ajándékozta szolgálataiért cserébe.
Bellye települése a Mohács irányából Eszékre utazók számára kikerülhetetlen, hisz a kb. 3200 fős falu, közvetlenül Eszék előterében, kb. 9 kilométerrel északkeletebbre, a Baranya háromszög déli végében található. A falu, a hasonnevű közigazgatási körzet/općina székhelye. Bellye és környéke, tekintélyes számú (kb.
A Benevár a Mátra déli részén, Mátrafüred határában, a Somor- és a Csatorna-patakok közötti Benevár-bérc déli végén, mintegy 470 méter magasságban található.
A honfoglalás idején Árpád egyik vezérének, Edömérnek a Mátra erdejében nagy földet adott. Edömér unokája – Bene vitéz – lehetett az első birtokosa annak a nagy kiterjedésű pogányvárnak, melyet róla Benevárnak neveztek.
A Dráva mentén, Csurgótól délkeletre található Berzence utcáit járva elérkezünk a Várdombhoz. Messziről nézve semmi sem utal az egykoron rajta emelkedő erődítésre, a terület napjainkban elfeledett magányos domb, melyet csak a legfanatikusabb történelembúvárok ismernek.
A községről az első, napjainkig fennmaradt írásos említés a 14.
Hajdan néhány ódon épület alkotta Besztercebánya (Banská Bystrica) várát, mely Közép-Szlovákia legnagyobb városának egyik fő látványossága. Feladata a királyi kincstár és a réz- valamint ezüstbányászatból származó jövedelmek őrzése volt.
A vár fokozatosan épült ki. Elsőként, a 13. sz.
A Boldokővára az első oklevélben Castrum Boldua néven szerepel, 1282-ben egy III. Endre által kiállított oklevél alapján. Majd nevezték Bolduakev, Bodókheő, Bodókő várának és végül Boldogkő vára lett. A néphagyomány egy Bodó nevű aszalómestertől származtatja, aki IV Bélát menekítette meg az üldöző tatárok elől.
