Diód a Maros jobb oldali mellékvize a Gyógyi (Tövis) patak mentén helyezkedik. A vár a község belterületén fekszik, a patak által táplált mocsáros terepből kiemelkedő magaslaton. Diód (Gyógy) a középkor óta Fehér megyéhez tartozott.
1264-ben említik először a falut birtokló család vezetékneveként.
A Bükk északi lejtői alatt elterülő Diósgyőrt Anonymus - III. Béla király jegyzője - említette először. Az egykori mocsaras környezetből kiemelkedő sziklanyúlványon épülhetett az a földvár, amely a névtelen krónikás szerint Böngér fia, Bors tulajdonába került a honfoglalás idején.
A dunántúli Kapos folyó mocsaras völgyében, egy magaslaton emelkedett évszázadokon keresztül a környékbeli lakosság felett hatalommal bíró földesúri famíliának szállást nyújtó erősség. Aki napjainkban e történelmi helyszínre látogat, azt a bokrokkal-ligetekkel szabdalt területen alig néhány falcsonk emlékezteti a dicső régmúltra.
Arany János: Szondi két apródja (részlet)
"Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja."
Drégely már az Árpádok korában létezett, míg Palánknak csak századokkal később vetették meg az alapját.
Középkori erősségek jó részének már a romjai sincsenek meg, legtöbbjük egykori állapotának elképzeléséhez is igen nagy fantázia szükségeltetik. Utóbbiak közé tartozik a cserháti hegyek között található Ecseg vára is.
Miskolctól északi irányban haladva a Bódva folyó menti Edelénybe érkezünk, mely napjainkra már teljesen összeolvadt a középkorban még önálló Borsoddal.
A Kárpát-medencében új hazára lelt magyar törzsek elsősorban az állattartásra alkalmas sík vidékeket valamint a szálláshelynek megfelelő folyóvölgyeket választották ki letelepedésre. A 11.
Egeres Kalotaszeg vidékének É-i részén fekszik, a Nádas patak mentén, Kolozsvártól ÉNy-ra. A kastély egykoron Kalotaszeg vidékének egyik legszebb reneszánsz épülete volt. Mostanra nagyon romos állapotba került, a műemlék végleg elveszettnek tekinthető.
A Kolozs vármegyéhez tartozó falu a középkorban a kolozsmonostori bencés apátság birtokában volt. A 15.
Középkori történelmünk néma tanúi, a várak legtöbbje még mindig gazdátlanul, elfeledetten, az időjárásnak kitéve omladozik. Ilyen elhagyatott erődítmény Éleskő vára is, amely a Bükk egyik legismertebb kirándulóhelyéről, a Szalajka-völgyből érhető el legkönnyebben.
A parkolóból jelzetlen ösvény vezet a 630 méter magas sziklaszirtre.
Az Erdődi vár a Bükk hegységhez tartozó és a Szamos síkságba benyúló, 142 m magas dombon áll, a Homoród patak partján. A domb relatív magassága mintegy 40 m. A dombról belátható az észak felé mintegy 10 km-es távolságba eső Szatmárnémeti, nyugatra az erdős-mocsaras Szamos síkság és Kraszna völgy, délre pedig a szomszédos Szakasz és Béltek település.
A helység a 13.
1496-ban szerezte meg a területet az Erdődy főúri család, akik a középkor viharos háborúiban egy elpusztított erődített nemesi udvarház helyére a következő évszázadban emeltek újabb rezidenciát.
