A vár szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, mintegy 60x70 m nagyságú területen helyezkedik el. Első körfalai, a várudvart övező, a védőfalhoz támaszkodó, fából készült lakó- és egyéb épületek a 13. században épülhettek, feltehetően 1270 környékén, melyeket a 14.
Esztergomot ma is kellemessé és városiassá tevő elemek a római kortól kezdve állandóan lakókat vonzottak erre a Kelet- és Közép-Európa között közlekedő kereskedők útvonalán mindig kikerülhetetlen helyre.
Várasfenes Bihar megye dél-keleti részében fekszik, a Fekete-Körös mellékvize, a Fenes patak mentén. A vár a falutól dél-nyugatra húzódik, 5 kilométeres távolságban, a patak völgyén felfele.
Topográfiai szempontból egy elszigetelt fekvésű erdős magaslaton helyezkedik, ahova szerpentin út vezet fel.
A régi oklevelek szerint a falu lakossága a győri püspökség alattvalója volt, neki adózott földesúri szolgáltatásokkal. Az 1254-es esztendőből maradt fenn írásos adat a püspöki kastély létezésére, melyet a belháborús időszakban, 1311-ben romboltak le a soproni polgárok.
Füzér középkori várát a Zemplén északkeleti részén, a völgy közepéből égbenyúló sziklacsúcson kereshetjük fel. Azon kevés erősségeink egyike, melyet még a tatárjárás előtt emeltettek a környező vidék Aba nemzetségbeli földesurai.
Egy 1264-es oklevélből ismerjük, hogy IV.
A Vértes hegység nyugati szélétől 3 kilométerre, sűrű erdőben bújik meg Gerencsérvár maradványa. A hegység ma már lakatlan terület, a középkorban azonban nagyobb élet volt a többnyire a Csákok birtokában lévő Vértesben. A vértes várai egy egységes védelmi rendszert alkottak, ennélfogva a Vértes szó szerinti értelemben "vértet" képzett az ország ellenségei ellen.
A völgybeli Gimes (Jelenec) településtől távolabb, egy 514 méter magas hegyen romladoznak a középkori vár nagy kiterjedésű maradványai. A középkori erősség szabálytalan háromszög alakú. Két kapu vezetett egykoron a belsejébe. Jelenleg a turistajelzés a déli, napjainkra teljesen elpusztult falszoroson keresztül mutatja az utat egy nagyobb udvarba.
A török időkben mindenki úgy tekintett Győr várára, mint a kereszténység pajzsára és a császárváros, Bécs védőbástyájára (Vormauer Wiens – propugnaculum Christianitatis). Azért építették, hogy a keleti veszedelem ellen oltalmazza Európát, pusztulását mégis a nyugatról érkezőellenség, Napóleon seregei okozták.
A magyar történelem során várak százai szerepeltek a hadi krónikák lapjain, melyeket - miután hadi fontosságukat elvesztették - lerombolták. A legtöbb esetben a várfalak anyagát a lakosság bontotta el, hogy lakóházakat és háziállataiknak istállókat, raktárakat emeljenek belőle.
Hatvan egykori palánkvárának napjainkban már nyoma sincs a területen, emlékét csak a megsárgult krónikák lapjai őrzik. Bár sok korabeli metszeten szerepelt a véres ostromokat kiállt erődítmény, de igazából a hiteles képét a korabeli feljegyzések, a hadmérnökök és a múlt századi várostérképek adatainak összevetésével tudjuk felvázolni.
