Középkori erősségek jó részének már a romjai sincsenek meg, legtöbbjük egykori állapotának elképzeléséhez is igen nagy fantázia szükségeltetik. Utóbbiak közé tartozik a cserháti hegyek között található Ecseg vára is. Míg a szomszédos községek, Buják és Hollókő erősségei jóval tekintélyesebb maradványokkal és nagyobb hírnévvel büszkélkedhetnek, az ecsegi vár jószerével az ismeretlenség homályába burkolózik.

A tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülötte ez az erődítmény is, valószínűleg a vidéket birtokló Csák fia János parancsára húzták fel falait és épületeit. Bár a földesúr a nagyhatalmú Csák nemzetséghez tartozott, mégis a 14. század elejétől fogva a nápolyi trónkövetelőt, Károly Róbertet támogatta, akinek több évtizedes hadjárataival sikerült ismét megteremtenie az állam egységét. Ehhez János is nagymértékben hozzájárult, ő volt az, aki 1307-ben a cseh Vencel pártján álló Buda városába lopózott fegyvereseivel és - Werner fia László volt bíróval együtt - Károly hűségére kényszerítette a vonakodó polgárokat.  

A győzedelmes uralkodó ezért őt országbíróvá nevezte ki, mely akkoriban a harmadik legmagasabb méltóság volt. A korabeli krónikák szerint még évekig hűségesen szolgálta királyát, növelve politikai hatalmát és vagyonát. 1314 őszén azonban leáldozott a szerencsecsillaga, amikor - nem tudni mi okból - összeesküvést szőtt távoli rokonával, a trencséni várban kiskirályként uralkodó Csák Máté oligarchával, a király meggyilkolására. A terv azonban kitudódott, így a megtorlás elől a távoli Vág folyó vidékére menekült.  

Birtokait a királyi Kamara elkobozta. Az ecsegi uradalmat 1324-ben vitézi cselekedeteiért Haschendorfi Wulfing kapta meg, aki később a velenceiek elleni hadjáratban, Zára alatt elesett. Mivel halála után a család férfiágon kihalt, I. Lajos király Wulfing nővérét, Erzsébetet „fiúsította” így a vagyont ő örökölte. Az utolsó oklevél 1346-ból maradt fenn, amikor Erzsébet férjhez ment Szécsényi Kónyához, és hozományként vitte a frigybe a várbirtokot. Az erődítmény további sorsáról nem tudunk, valószínűleg a Szécsényi-család romboltatta le az ecsegi várat, mert - hollókői rezidenciájukhoz közel lévén - feleslegesnek ítélte.  

A következő évszázadokban aztán az időjárás és a környékbeli lakosság bontásai szinte teljesen a földdel tette egyenlővé a várat. Csekély maradványait a község határában, a Szuha patak felett emelkedő Várhegy tetején kereshetjük fel. Egy 1820-as feljegyzés szerint tornyának még többemeletnyi fala és lakóépületének jelentős részletei is álltak, melyet körben kőfal oltalmazott, kívül mély árokkal. Napjainkban a bozóttal fedett magaslaton csak kőtörmelékek árulkodnak az egykori ecsegi várról.