Középkori történelmünk néma tanúi, a várak legtöbbje még mindig gazdátlanul, elfeledetten, az időjárásnak kitéve omladozik. Ilyen elhagyatott erődítmény Éleskő vára is, amely a Bükk egyik legismertebb kirándulóhelyéről, a Szalajka-völgyből érhető el legkönnyebben.
A parkolóból jelzetlen ösvény vezet a 630 méter magas sziklaszirtre. Itt látható az egykori kerek öregtorony omladéka, amelytől északi irányban a hosszúkás hegygerincet kerítették körül a napjainkra szinte nyomtalanul elpusztult kőfalak. A csekély felszíni maradványok alapján manapság már nehéz elképzelni a hajdanán itt élt emberek hétköznapjait.
Régészeti kutatások híján csak a kevés számú oklevél segítségével lehet némi világosságot deríteni Éleskő várának homályba vesző múltjára. A környező területet birtokló Miskolc nemzetség a 13. század második felében emeltette korai magját, a kerek tornyot, a tatárjárás utáni nagy várépítési korszak idején, hogy menedékül szolgálhasson újabb mongol támadás esetén. A krónikák szerint Panyit bán uralta, aki királyi tisztségviselőként az igen távol fekvő szörényi bánság vezetője volt, majd leszármazottai örökölték meg.
A 14. század elején kihalt az Árpád-házi uralkodók sora, az országot pedig darabokra szaggatták a függetlenségre törekvő főúri nemzetségek. Közéjük tartozott a Miskolc nemzetség is, amely Éleskő mellett a közeli Dédes várát is birtokolta. Uralmuknak a trónharcokból győztesen kikerülő Károly Róbert országegyesítő hadjáratai vetettek véget, letörve az oligarchák hatalmát.
Az uralkodó bizalmas híveinek, a Szécsi főnemesi családnak adományozta az éleskői váruradalmat. 1360-ban I. Lajos király megerősítette a família birtokosztályát, mely szerint a vár - a környező jobbágyfalvakkal egyetemben - Szécsi Miklós horvát és dalmát bán tulajdonába került. Röviddel ezután azonban már romosnak említik, lakói sorsára hagyták, és pusztulása azóta is tart.
Éleskővár mondája: A várhoz tartozó egy régi mondát Balogh Béni idézett fel Éleskővár Kincse című 1971-es művében, amelyben mondákat, legendákat gyűjtött össze.
Éleskővár legendája a tatárjárás idején datálódik, amikor is Bakó Gáspár, a vár ura tömlöcbe vetette Eszes Márton favágó Gabó nevű fiát, mert közte és lánya, Ildikó között szerelem szökkent. Éleskővárat Batu kán seregei kezdték ostromolni, Ildikó fogságba esett, de a börtönéből kiszabaduló Eszes Gabó példátlan bátorsággal, vitéznek öltözve felkereste a tatár sereget, és Ildikóért cserébe kincseket ajánlott. A tatárokat egy szűk völgybe vezette, ahol medvére hasonlító hangokat adott, amitől a tatárok megrettentek, és elvonultak. Így nem csak Ildikó, hanem Éleskővár is megmenekült a tatároktól. Eszes Gabó bátorsága nyomán várkapitány lett, és Ildikót is feleségül vehette.
Az erdő egykoron elzárt világában a hőssé nemesedett favágó szájhagyománya évszázadokon át fennmaradt.
Éleskővár-alji sziklaüreg: Az Éleskővár alatti hegyoldal sziklás vonalán, a Tófalu-völgy felőli lejtőn található a Tófalusi-hármasüreg, más néven az Éleskővár-alji sziklaüreg, amely Magyarország egyik nyilvántartott barlangja. (Kataszteri szám: 5341-22) A sziklaüreg hossza mindössze 2 méter, legnagyobb magassága 1 méter, de jellegzetes képződménye a mészkőhegységnek.