Győr vára


Győr vára

A török időkben mindenki úgy tekintett Győr várára, mint a kereszténység pajzsára és a császárváros, Bécs védőbástyájára (Vormauer Wiens – propugnaculum Christianitatis). Azért építették, hogy a keleti veszedelem ellen oltalmazza Európát, pusztulását mégis a nyugatról érkezőellenség, Napóleon seregei okozták. A török elleni végvárrendszer leghatalmasabb erődjéből, a hajdan erős falakból és bástyákból mára alig maradt valami…


Pedig amikor a XVI. század második felében felépítették a várat, a hét hatalmas bástyával erősített falak az egész várost körbekerítették. A várfalak előtt széles vizesárok húzódott, így tartva távol azellenséget.A nagyszabású munkálatokra Habsburg Ferdinánd császár adott utasítást 1537-ben sikerek negyven esztendőn át folytak. A vár építéséhez a téglákat a Szigetben felállított téglaégetőkben állították elő. A hatalmas méretű földmunkákhoz a környékbeli vármegyék jobbágynépét rendelték ki.Miért volt minderre szükség? A törökök 1541-ben elfoglalták Budát s következő célpontjuk Bécs lett. Ebben a helyzetben felértékelődött Győr stratégiai szerepe: a Dunántúlon felvonuló oszmán seregek útját elreteszelve védelmezte a császárvárost. Hogy e feladatnak meg tudjon felelni Győr városa, a Habsburgok itáliai várépítészeket alkalmaztak, akik a legkorszerűbb elvek alapján tervezték meg az erődítményeket. Melyek voltak ezek az elvek? Hogy ezt megértsük, először vessünk egy pillantást a középkori várakra. Magas falakat és még magasabb tornyokat láthatunk, amelyekről nyíl- és kőzáport zúdíthattak az ellenségre. Az ostromlóknak nem sok esélyük volt: a kőhajítógépek csak kevés kárt tehettek a falakban.


Ám minden megváltozott a lőpor feltalálásával. Az ágyukból kilőtt golyók könnyedén ledöntötték a magas, de vékony falakat. Erre válaszul alacsonyabbra építették a várfalakat, amelyek így kisebb célpontot nyújtottak az ostromágyuknak. S hogy a várfalak még ellenállóbbak legyenek, nemcsak megvastagították őket, hanem mögéjük földtöltést is emeltek. A magas tornyok helyett pedig alacsony bástyákat emeltek, amelyek elég nagyok voltak ahhoz, hogy várvédő ágyúkat állíthassanak fel rajtuk.A bástyákon felállított ágyúkkal azonban nem előre lőttek, hanem oldalazva, a szomszéd bástya irányába. Így kereszttűz alatt tarthatták a falak előtti térséget illetve az oda benyomuló ellenséget s egyetlen lövéssel több ostromlót is megölhettek.

Kezdetben kerek bástyákat, rondellákat alkalmaztak, amelyeknél azonban holt terek keletkeztek. E problémát az ötszögű, ék alakú bástyák – az ún. olaszbástyák – kialakításával küszöbölték ki. A várvédő ágyúk jobb védelme érdekében a bástyákhoz füleket is építhettek (fülesbástya), amelyek így az ostromágyúk tüzétől védve láthatták el feladatukat. A tűzerő növelése érdekében a bástyafülben két szinten helyezték el az ágyukat, sőt, a bástya torkában egy ún. ágyúdombot is emeltek. A bástyák és a falak mélyén, a föld alatt boltozott folyosókat és termeket, azaz kazamatákat építettek: ezekben az ostromlók tüzétől védve pihenhetett a várvédő katonaság.

Az itáliai és német várépítészek (Francesco Benigno, Bernardo Gaballio, Pietro Ferabosco, Thomas von Eiseler, Suess Orban) munkája nyomán a török elleni végvárrendszer legnagyobb erődítménye épült fel Győrött a XVI. század második felében. A hét bástyával védett fal az egész várost körbeölelte. Három bástya torkában pedig még ágyúdombokat is emeletek. A falakon három kaput alakítottak ki. Nyugat felé a Bécsi-kapu, déli irányba a Fehérvári-kapu, míg északon a Duna felé a Vízi-kapu nyílott.

Hármójuk közül a legimpozánsabb a Bécs irányába nyíló kapu volt. 1858-ban ugyan lebontották, ám a fennmaradt ábrázolások alapján képet alkothatunk róla. A Pietro Ferabosco tervezte kapuzat a reneszánsz építészet szellemében fogant: az ókori római diadalívek mintájára alakították ki. Homlokzata rusztikázott volt, azaz durván megmunkált kövekkel borították, amely a vár erejét fejezte ki. Miként a toszkán pilaszterek is, amelyeket az ókori oszloprendek között a legegyszerűbbnek tartottak: dísztelen, férfias jellegük jól illet a várak zordságához. A kapunyílások felett az építtető II. Miksa császár címerei illetve uralkodói címeit felsoroló latin feliratos táblák díszelegtek. A Dunára nyíló Vízi-kapuból csupán egyetlen kőtöredék maradt fenn napjainkig: a cseppekkel díszített faragvány arra utal, hogy a kaput dór oszloprend szerint építették fel. Eredetileg hasonló kialakítású lehetett a Fehérvári-kapu is. Az egynyílású kapuépítmények szintén a római diadalívek formáit követték. Bár alaprajzát tekintve az erődváros a terepadottságokhoz igazodva szabálytalan, nyújtott téglalap formájú volt, belső utcahálózata szabályos, négyzethálós kiképzést kapott s ekként a reneszánsz tökéletes városának ideájához közelített. Az egykori piactéren gyülekező teret alakítottak ki s itt építették fel a Fővártát és a török börtönt.

A tüzérség fejlődésével az ágyúkkal egyre messzebbre és egyre pontosabban lehetett lőni. A védők, hogy elkerüljék a várfalak lerombolását a vizesárkot kiszélesítették, amelybe szigetszerű elővédműveket építettek. Az ostromlók távoltartására a vizesárok külső oldalán sáncot alakítottak ki, amely az ellenség előtt rejtve volt, ezért is hívták fedett útnak. Az árok külső oldalán pedig menetesen emelkedő lejtőt alakítottak ki, amely elfedte az erődítményeket (ellenlejtő vagy glacis). Az ostromlóknak így az egymás mögötti, újabb és újabb védelmi vonalakat leküzdve kellett elfoglalnia az erődítményt. Ezt a mélységében tagolt védelemre épülő várépítési rendszert német, holland és francia hadmérnökök fejlesztették ki és tökéletesítették. Módszerük Európa-szerte elterjedt: a győri végvárat is ennek megfelelően korszerűsítették az 1660-as években gróf RaimondoMontecuccoli várkapitánysága idején. A terveket Francesco Wymes, császári szolgálatban álló, skót származású itáliai hadmérnök készítette. A falak előtt két sorban változatos formájú elővédműveket helyeztek el, amelyek fedezték a mögöttük húzódó várfalat. Az így kiépült hatalmas erődöt a törökök többet már meg sem próbálták elfoglalni. A török háborúk elmúltával Győr katonai jelentősége megszűnt: II. József 1784-ben a hadi szolgálatból kivont erődítményt átadta a városnak.


Ekkor érkezett el a vár építésének utolsó epizódja: 1792-ben a Fehérvári-kapu teljes átalakítása mellett döntöttek. Toller építész tervei nyomán új kapuzat készült, amely fölött árvaházat alakítottak ki. Ebből az épületből emelkedett a magasba a Tűztorony, ahonnan a város nyugalma felett őrködtek. A későbarokk stílusban felépített torony azonban nem sokáig állt, mert 1894-ben elbontották.A vár története a napóleoni háborúkkal ért véget. 1809-ben a kismegyeri csatát követően a francia seregek megostromolták az akkorra már elavult erődítményt, amelyet az őrsereg egy hét után feladott. Ezt követően a vár bástyáit felrobbantották. A következő fél évszázad során fokozatosan elbontották a falakat, a bástyákat és a kapukat, a várárkot pedig feltöltötték. Az egykor büszke erősségből ma már csupán csekély maradványok állnak egy letűnt világ tanúiként.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2013. március 5.
Nézettség: 2,597 Kategória: Varaink, kastélyaink
Előző cikk: Gímesi vár Következő cikk: Gyulai várkastély

Forrás:
xantus.gymsmuzeum.hu


   












Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: