A Vértes hegység nyugati szélétől 3 kilométerre, sűrű erdőben bújik meg Gerencsérvár maradványa. A hegység ma már lakatlan terület, a középkorban azonban nagyobb élet volt a többnyire a Csákok birtokában lévő Vértesben. A vértes várai egy egységes védelmi rendszert alkottak, ennélfogva a Vértes szó szerinti értelemben "vértet" képzett az ország ellenségei ellen. A Vértes Csákvár felé vezető völgytorkolat védelme volt a feladata Gerencsér-várnak is a közeli Gesztesi vár és Oroszlánkő várával együtt. Gerencsérvár A Vértes legrégibb építménye. 13×7 méter alapterületű toronyszerű épület 18-29 méter magas volt egykor. Két vagy három emeletes lehetett. Csák Ugrin esztergomi érsek építtette 1140 körül. Várként emlegetik, valójában középkori főúri lakótorony volt. A kőből épült vastagfalú torony a várúr családja menedékéül szolgált. A birtokos nemes személyzetének jó része a környező falvakban lakott. Katonaság is szolgált az épületben, melynek falába emeletenként külön külön lezárható lépcsőt építettek. Nevét a körülötte megtelepedő fazekasoktól, a gerencsérektől kapta.

 A vár északi oldala alatt folyik a Gerencséri-ér (vagy Fekete-víz) nevű kis patak, forrásvidéke kb. 1,5 km-rel feljebb, délkeleti irányában van. A várral szemben, a patak két oldalán egy 80 méter és egy 60 méter hosszú gát fogja közre az egykori tó területét (kb. 110 x 100 m). A két gát között a patak ma már szabadon átfolyik, az egykori zsilipnek nyoma sincs. A tó vize bizonyára befolyt a ma már erősen feltöltődött várárokba és a nyugati oldalon, az egykori zsilip alatt folyt ki és folytatta útját északnyugat felé a völgyben. A tó kialakítása valószínűleg a vár építésekor történt. A vár első említése 1231-ből való. Csák Miklós, Ugrin érsek testvére, ekkor kelt végrendeletében Lőrincz fiára hagyja. Két évszázadig volt királyi vadászterület, I. Lajos kedvelt vadászháza, melynek vonzerejét fokozta, a közeli halban gazdag Szépvíz-ér és Fekete-víz. 1346 és 1366 között több okiratot keltezett innen. 1366. december 6-án falai között tanácskoztak egy esetleges török elleni hadjáratról a Velencei Köztársaság követeivel. A XV. század közepe táján kapta meg a Rozgonyi család, 1446-ban már az övék. 1466-ban várként írtak róla, ekkor - a Rozgonyiak többi dunántúli várához hasonlóan - az Újlakiaké volt. 1490 után Újlaki Lőrinc Bakócz Tamásnak és rokonainak, az Erdődieknek adta át. 1521-ben Paksy János, Tolna vármegye főispánja kapta hű szolgálataiért.

A vár későbbi sorsát nem ismerni. Valószínű, hogy Székesfehérvár, majd Csókakő várának elfoglalása (1544) után pusztult el. Ma 2-3 méter magas romjai és a vizesárok nyomai még láthatók. A török idők harcaiban már nem játszott szerepet, feltehetőleg felrobbantották, nehogy az oszmánok szállják meg. Az utaktól távol eső vár vadászkastély lehetet, amit nem is elképzelni, hiszen ma is vadon veszi körül. Mára csak falcsonkok maradtak az egykor büszke fészekből, mindazonáltal ha erre járnak, tiszteljék meg egy pár percre a romokat. A romok Pusztavám községtől keletre találhatók, kb. 5 km-re.