Sopron vára


Sopron vára

Az időben kb. 900-ra tehető Honfoglalás után az új megyerendszerben, Sopron megyében Súr vezér telepedett le. Ekkor még 5-6 méteres magasságban álltak a római városfalak. Tőle származik a középkori Osl (Osli) nemzetség, melynek vezérei után nagyon sok település kapta a nevét. Az Enns folyóig terjedt a magyarok fennhatósága. Erre az időre tehető a Nyugat-Magyarorszáról kiinduló kalandozások kora, melynek bizonyítékait, az ezüstpénzeket, melyek az Itáliára és a nyugatra kivetett adó nyomán jelentek meg, itt is megtalálták.

A sorozatos barbár támadások hatására, azok megelőzésére, az utak védelmére a magyar honfoglalás után István király a lajtai határt helyreállítva, az egykori Scarabantia helyén határvárat emelt: Sopront. E határvár István király korában inkább csak újraszervezett volt - pontosan a római kori vár vonalában -, mint újonnan épített erődítés. A határvár szerkezete rátelepült az itt talált római, helyreállított romokra, gerendavázas, (földdel kitöltött), kazetta szerkezetű földsáncot építve azokra. Hatalmas tűzvész pusztíthatott 1030. és 1074. között a várban: az íjászok és hajítógépek védelmét szolgáló fa-felépítmény felgyújtása terjedhetett át az alsó gerendák szintjére, ez okozta az agyagos föld vörösre átégését a benne talált, megszenesedett gerendák maradékainak tanúsága szerint is. Az ispáni váron két kaput létesítettek: az egyiket az Előkapu, a másikat a Hátsókapu területén. Az Előkapu Scarbantia északi városkapujától néhány méterre Keletre épült a sáncvár építésekor. A déli scarbantiai városkaput pedig ekkor elfalazták és a keleti falon nyitották meg helyette a Hátsókaput. A régi kapun azonban kitörhettek a várból, erre utal az 1242-es IV. Bélától származó oklevél leírása a "hadicselről".

A várfalakon belül a falakhoz támaszkodva kezdtek építkezésekbe: így alakultak ki az ellipszis vonalú utcák, a mai Szent György és Templom utcák. Az ellipszis két gyújtópontjában terek (Fő tér-Fórum és Orsolya tér - Sópiac ) jöttek létre. Utóbbi a királyi sólerakatról és elosztóhelyről kapta a nevét. Később a középütt található "zöld területek" felezésével lehetett több, ma belvárosi, akkor várfallal védett házat felépíteni, így jött létre az Új utca illetve a Templom utca "felezésével" a Kolostor utca. Hogy Sopron vára már a korai időkben kialakult, bizonyítja Kálmán királynak Bouillon Gottfried keresztesei számára történt átvonulási útvonalának kijelölése is. A megegyezésben szereplő castellum Cyperon (Sopron) név már1096-ban nyilván jelentékeny várra vonatkozik. A vár maga ún. ispáni vár volt (a város nevét is valószínűleg első ispánjától - Suprun - kapta), ellátásáról a környékbeli falvak gondoskodtak. Erre utalnak a környező település- vagy városrész-nevek.

A királyi várat IV. László 1277-ben szabad királyi város rangjára emeli. Innen számítható a második, a külső várfalak megépítése. A soproniakat megerősíti a IV. Bélától és V. Istvántól nyert kiváltságaikban, melyek szerint a várostornyok és kapuk jó karban tartására a fertői vám felét nekik adja, továbbá a királyi udvarnokok földjeit is. Kiveszi őket a soproni királyi várispán joghatósága alól: saját bíráik ítélkezhettek nagy bűnökben is, és a soproni dézsmahuszadot a város falainak javítási munkáira adja. Megengedi továbbá, hogy a polgárok a város védelmére szabadon tornyot építhessenek. Ugyancsak IV. László az, aki 1283-ban megtiltja a városon kívüli letelepülést, és megparancsolja, hogy azok, akik a város falain kívül telepedtek le, birtokaik elvesztésének terhe mellett térjenek vissza a városba (intra muros).

A nagy terjedelmű vár rendszeres karbantartása súlyos anyagi terheket jelentett a soproni polgárság számára. Ezért a királytól megfelelő adókedvezményt kérnek és kapnak is. Zsigmond 1397-ben megparancsolja János győri püspöknek, hogy a soproni polgároknak, kiváltságlevelük értelmében, a város erődítményeinek kijavítására fordítandó dézsma huszadot adja ki rendesen. Ugyanez év augusztusában pedig a soproni harmincad-jövedelemből a város falainak és árkainak jó karban tartására további intézkedésig, évente 200 forintot rendel. Sopron a hét szabad királyi város egyike, létrehozzák a városi kancelláriát és levéltárat. 1440. Albert király özvegye, Erzsébet a csecsemő V. Lászlóval és udvartartásával együtt Sopronba menekül. 1441-ben elzálogosítja Sopront III. Frigyes, német királynál, a szabad királyi városok szövetsége tiltakozása ellenére, melyhez Sopron is tartozott. IV. Frigyes német király 1447-ben meghagyja a soproni polgároknak, hogy az alsó falszorosnál (zwinger) elkezdett védőoromzatos mellvéd (hiernweer) építését fejezzék be.

A XVI. század közepén a ma csupaszon álló vár falát védőoromzatos mellvéd koronázza. Mátyás király idejében a már korábban teljesen kialakult vár falai ismét düledezőben vannak. 1463-ban neki sikerül visszaváltania a várost. 1464-ben Mátyás megparancsolja a városnak : az összedűlt várfalakat javítsák ki, és közli velük, a vármegyei nemességnek is meghagyja, hogy e munkában segítségükre legyenek. 1469-ben Mátyás a soproni városfalak és tornyok építésére évenként l00 forintot engedélyez a soproni koronavámból. 1477-ben Budán kelt oklevelében pedig értesíti a város tanácsát, hogy városukban fekvő csapatai vezérének utasítást adott Sopron erődítményeinek kijavítására és kiépítésére. A városban elszállásolt csapatok erőszakoskodhattak, mert 1480-ban a király, értesülve kihágásaikról elparancsolja őket, és csak kevés gyalogost hagy náluk, hogy a város megerősítésén dolgozzanak. A vár és a város fontos szolgálatokat teljesít Mátyás királynak a német császár elleni háborúban, melynek során háborús pusztítások és rombolások érik. Ezek eltüntetésére 1483-ban a város évi adójából 10 éven át 300 aranyforintot és a harmincad-jövedelemből 16 éven át 200 aranyforintot kapnak minden évben a vár megerősítésére.

II. Ulászló 1496-ban megengedi, hogy a harmincadot 2 évig a várfalak kijavítására fordítsák, mégis Sopron 1500 táján azért kér adóelengedést, mert nem védik már falak a várost, s a harci eszközök és kiváltképp a kapu fölötti egyetlen torony teljesen romokban van (Omnino desolata est.). A megrongált, vár helyreállítása - úgy látszik - nem sikerülhetett, vagy újabb sérüléseket kapott, mert II. Ulászló 1507-ben Budán kelt rendeletében ismét meghagyja, hogy Sopron városa rongált erődítményeit újból építse fel, amiért 3 éven át minden rendkívüli adó alól mentesíti, és megengedi nekik, hogy a falvaik után járó adót ugyancsak három éven át az erődítmények helyreállítására fordítsák. E rendeletét 1510-ben újabb két évre kiterjeszti, 1515-ben pedig Tatán kelt levelében megparancsolja a zsidók elöljárójának és az összes soproni zsidóknak, hogy a városfalak felépítéséhez és megrongált falak kijavításához ők is járuljanak hozzá.

A legkorábban az l597. évi térképen ábrázolt soproni hármas belső városfal tehát több évszázados fejlődés eredménye. Ugyanekkor az ostromlók ágyútüze elleni védelem szükségességéből a középső - fő - védőfalat magasan feltöltik földdel (ún. bástyakertek), ami egyben alkalmas elhelyezést biztosít a védelem ágyúi számára is. A tűzfegyverek megjelenésével egyidejűleg a korábbi, íjas harcmodornak megfelelő, pártázott koronájú fal már nem biztosított védelmet, ezért a pártázat nyílásait elfalazták, sőt azon felül kb. egy méter magasságú táglafalat emeltek. Lőréseket képeztek ki, mely az új harcmodort (a lőrések között a fegyverek töltése és a lőrésen át azok elsütése) támogatta. A kapukat is átépítették, farkasvermeket ástak a bejáró gátakon. A várárkot a Rák patak vizével töltötték fel. 1524-ben, Magyarországon először Sopronban jelentkezik a reformáció. A könyvégetések ellenére rövidesen a város polgárainak többsége Luthert követi. 1526-ban a zsidókat kiűzik a városból.

A XV. század végére kialakult vár nagyjából észak-déli irányban álló téglány alaprajzú területét, melynek két hosszanti oldala enyhén domborodik, magas védőfalak zárják körül. A várfalak előtt rendkívül nagyméretű, mintegy 60 méter széles, beépítetlen terület volt, mely a Várkerület , Széchenyi tér, Petőfi tér, Ógabona tér és ismét Várkerület külső házsorainak homlokzatvonalain ma is leolvasható. Ez a házsor híven követi a várfalak enyhén törő vonalát. A mai napig úgyszólván teljesen megmaradtak a körülfutó várfalak és a bástyák nagy része is. A hatásos nyilazás határértékét (Gyalókay Jenő szerint 60 métert) igénybevevő nyílt terület és a magas védőoromzatos kőfal mellett a védők - a megmászás elhárítására - a falak elé ugró, tehát oldalt-kilövést lehetővé tevő, kis, kör alaprajzú védőtornyokat is építettek.

A XVII.sz végén a török uralom alól felszabaduló ország egyik fő kereskedelmi útvonala (marha-és ló-kereskedelem) Sopronon át vezet. A XVIII.sz.elején Sopron Magyarország első tíz városa közé tartozik. Megjelenik a nyomdászat, az ágyú-és harangöntés, virágzanak a kékfestő-műhelyek. Betemetik a várárkot: konyhakertek kapnak benne helyet; erre az időre tehető a Várkerület teljes kialakulása. 1753-ban fedezik fel az ország első szénbányáját, kitermelése - az ország első gőzhajtású szállítógépének segítségével - meg is indul. 1775-től nemcsak az kap polgárjogot, aki háztulajdonos. 1786-tól válik kisvárossá fokozatosan Sopron, bár ekkor még vármegye-székhely. A lakosság száma ekkor már több, mint 11000. Széchenyi István 1835-től Sopron díszpolgára, 1842-ben gőzmalmot létesít és Takarékpénztárat a német kereskedők segítségével. 1840-től a kiűzött zsidóság ismét letelepedhet a városban. Ekkor már a régi magot képviselő belvároson kívül teljes a négy fertály (jogosan nevezhetjük ezeket "külső belvárosnak" is), de már a külső, a lackneri városfalon kívül is elindul az utak mentén a házak építése, mely területeket Vorstadt-nak, elővárosnak nevezünk megkülönböztetésképpen a külső várfalon belül elhelyezkedő négy viertel-től.

 

Dr. Drávai István: Sopron Műemlékváros

 


Szerkesztés dátuma: szerda, 2013. március 13.
Nézettség: 3,734 Kategória: Varaink, kastélyaink
Előző cikk: Somoskő vára Következő cikk: Sümeg vára


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: