Szendrő várai


Szendrő várai

A korai vár 

Szendrő településének első említése 1312-ből ismert, az 1332-35-ös pápai tizedjegyzékek tanúsága szerint a település már lényegesen nagyobb volt a környék falvainál. Cselenfi Sándor fia János királyi várnagyot először 1355-ben említik, ekkor tehát állt már a vár és királyi kézben volt. A középkori vár korai történetéről semmit sem tudunk. 1355 előtt meglehetősen ritkán építettek az Anjouk várakat Magyarországon, ezért elképzelhető, hogy a magánvárépítés klasszikus korában: a 13. század második felében vagy a 14. század elején épült a Szendrői vár és csak később jutott királyi kézre. E vár helye ma még ismeretlen: egyelőre sem a Várhegyen, sem a későbbi Alsóvár helyén nem találtunk 13-14. századi rétegeket és leleteket, bár ez utóbbi lelőhelyen eleddig csak szondázó kutatás folyt. A korai Szendrői vár és a Szendrőládi várrom azonosítása egyelőre nem igazolható, bár teljesen nem is zárható ki.

 

Alsó vár (Csáky kastély) 


Szendrő Engel Pál szerint 1387-1392 között került magánkézre: a pelsőci Bebek család birtokába. A család tagjai gyakran tartózkodtak Szendrőn. A 15-16. században a Bebekek vára a későbbi Várhegy lábánál, a Miskolcról Torna felé futó országút mellett, a Bódva soha be nem fagyó ágaitól és ároktól övezett félszigetén állt. Ezt igazolják 16. század második feléből és a 17. század elejéről származó források, melyek szerint a későbbi Alsóvár másik neve Bebek-vár volt. A vártól délre állt a mezőváros késő középkori plébániatemploma (a 19. század végén lebontották, helyén ma a neogót református templom áll.) A Hősök tere 5. számú telken végzett szondázó ásatás során 15. századi rétegek bukkantak elő, melyekből kályhacsempe-töredéket is sikerült gyujteni. Elképzelhető, hogy a ma álló rom északnyugati helyiségének fala 15. századi részleteket is rejt. A Bebekek várát 1565-66-ban Lazarus von Schwendi a király számára foglalta el. A rossz állapotú várat kijavították, s ekkortájban készülhetett két bástyája, melyek közül az északkeletinek alsó szintje ma is áll. Az Alsó várat 1690-ben Csáky István vette meg, aki kastéllyá alakítatta. A 18. században Csáky Antal további átalakításokat végzett az épületen, melyet a 19. század közepétől már nem laktak. Pusztulása a 20. század elején kezdődött. Telkét szétosztották, a romos kastélyt az új tulajdonosok részben lebontották, részben maradványait modern épületekbe foglalták. 

 

Német vár 

Mivel a Bebek-féle vár a ma Várhegynek nevezett magaslatról könnyen támadható volt, az 1570-es években új erődítés építését kezdték meg. Ennek a korabeli ábrázolások alapján ötbástyás, fa-föld szerkezetu, a Bódva ágaival körbevett erődnek a téglalap alakú, huszárvárral bővített alaprajza a mai településszerkezetben is felismerhető. A különös arányú ún. Kékfestő-ház esetleg ehhez az erődítéshez tartozó, ismeretlen funkciójú épület része. (Más vélekedések szerint 18. századi parasztház) Az építkezés számadásainak nagy része fennmaradt, ám mindmáig kiadatlan. Az új erődítés helyét rosszul választották meg: a Várhegytől ugyan távolabb feküdt, az Akasztó-dombról azonban tuz alá lehetett venni. Ezért 1590-től a Várhegyen megkezdték egy harmadik erődítés kiépítését. A Földvárnak, Német várnak nevezett erődítés (talán még a 17. század közepe előtt) civil kézbe került, s e negyed közepén építették fel templomukat a ferencesek. E templom helyén áll az a 18. században emelt templom, mely ma a település katolikus plébániatemploma.

 

 

Felső vár 

A Várhegy a Bódva bal partján, a jelenlegi főágtól mintegy 800 m-re K-re emelkedő, 216-224,4 m magasságú domb. A lelőhelyen az 1997-2001 között végzett ásatások során nem lehetett a 16. század végénél korábbi építkezéseket kimutatni. A domb középső, legmagasabb részét feltöltéssel és leásással magasabb járószintu belső várként alakították ki, melyet sokszögu, 220 cm széles, az ábrázolások szerint övpárkányal tagolt falazattal vettek körül. A belső vár bejárata nyugatról nyílott, s emeletes, cseréppel fedett épületszárny kötötte össze a kaput a központi, nyolcszögu toronnyal. A belső várban muködött a várkápolna, a falak mögött körben ágyúállásokat alakítottak ki. A domb platóját a belső vár körül elplanírozták, a kitermelt anyagból a déli oldalon három bástya feltöltését végezték el. Az északi, lankásabb oldalon nagyobb méretu bástyákat építettek, az északnyugatit süllyesztett ágyúkamrákkal, az északkeletit kazamatafolyosóval látták el. Mivel az északi oldalon ásatás még nem folyt, nem dönthető el, hogy a különböző bástyák kora eltérő-e. Az építkezés lassan haladt előre, a 1606-ban a felső vár még nem állt készen. A külső falöv nagy részének kiépítése az 1610-es, 1620-as évekre tehető. A várudvaron álltak a raktárak és a legénység házacskái. A keleti várudvaron végzett feltárások alapján ezek a házak néhány nagyobb kőre helyezett faszerkezetu, legvalószínubben agyaggal és kövekkel kitöltött Fachwerk-konstrukciós épületekként képzelhetők el. Agyagpadlójuk volt, fűtésüket agyagba rakott kőalapra emelt cserépkályhákkal oldották meg. Tetőzetüket zsindely fedte. A feltárt épületmaradványok vélhetőleg az 1645-ös ostrom után épülhettek. Az 1660-as években került sor a déli oldal bástyáinak átépítésére és az addig vélhetően csak cölöpsorral védett déli kötőgátakat kőfalakkal váltották fel. Az átépítés során a 200-230 cm széles törtkő falazattal kifalazott földbástyák megmaradtak, méretüket azonban megnövelték. A délkeleti bástya új déli homlokfala 270 cm széles, belső támpillérrel ellátott nyakfala csupán 1,5 m széles. 1692-ben a központi lőportoronyba mennykő csapott, s a robbanás elpusztította a belső várat. A 17-18. század fordulóján a várfalak előtt futó cölöpsort igényesebb védmuvekkel (pajzsgát, koronamu) látták el. A kurucok közel egyéves blokád után, 1704-ben foglalták el, majd Rákóczi Ferenc parancsára 1707-ben lerombolták. A megmaradt falakat építkezésekhez hordták szét, jelenleg csupán a délkeleti bástya két periódusának déli falából látszanak magasabb falmaradványok. A feltárások során jelentős mennyiségu 17. századi cserépedény- és kályhacsempe leletanyag, kevés rossz megtartású üvegpohár-töredék, vas eszközök és fegyvermaradványok kerültek elő.

 

Irodalom:

Tomka Gábor: Szendrő várai. In: Szendrő monográfiája. Szerk. Veres László és Viga Gyula. Szendrő, 2002. 


Szerkesztés dátuma: szerda, 2013. március 13.
Nézettség: 2,524 Kategória: Varaink, kastélyaink
Előző cikk: Szelindek vára (Szeben megye) Következő cikk: Szentbenedek várkestélya (Kolozs megye)

Forrás:
www.szendroitura.hu


   







Tetszik 1 Sz Anessz kedveli
Sz Anessz





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: