Szolnok vára


Szolnok vára

Az Alföld középső vidékén, ahol a szélesen hömpölygő Tisza magába fogadja a Zagyva folyó vizét, terül el Szolnok városa. Napjainkban nehezen képzelhetjük el, hogy e helyen korábban jelentős erődítmény emelkedett. Mivel környéke sűrűn beépített, régészeti kutatására csak kevés esély mutatkozik. Így az írásos emlékekre kell hagyatkoznunk, hogy fellebbentsük a fátylat múltjáról.  

A 9. század végén új hazát kereső magyar törzsek - felismerve a termékeny folyóvölgy remek adottságait- letelepedtek a tiszai gázló mentén. Miután Szent István király legyőzte az erdélyi részek urát, Gyulát, az onnan vízi úton érkező, a mindennapi élethez nélkülözhetetlen só raktározása számára egy várat emeltetett, mely az országos példák alapján feltételezhetően egy fa-föld szerkezetű sáncokkal oltalmazott ispánsági vár lehetett. Az 1046-os Vata-féle pogánylázadás során feljegyezték Szolnok ispán nevét, aki a lázadók elől menekülvén, a kelenhegyi révnél fulladt vízbe teljes páncélzatában. 

Az 1241-42-es tatárjárás borzasztó viharában a mongol lovasok a tiszai erősséget is lerombolták. Csak a 16. század közepén - a mind fenyegetőbbé váló török veszély miatt - merült fel újabb igény a hely megerődítésére. I. Ferdinánd király utasítására Nicolaus Salm generális nagyszámú hadinéppel vonult ide, hogy a környékbeli jobbágyok ingyenmunkájával felépíttesse az újabb védőműveket. A korabeli dokumentumok szerint a szabálytalan négyszög alaprajzú, - sarkain egy-egy ágyúrondellával biztosított - végvár falait a talajba levert gerendák közé döngölt agyagos föld alkotta. Őrségéül ötven spanyol, háromszáz német és cseh katonát, valamint négyszáz magyar hajdút rendeltek, a falakon huszonnégy ágyút helyeztek el.

Szolnoknak a végvárrendszerben fontos szerepe volt, hiszen a törökök számára, Temesvár és a Duna-Tisza-Maros szögének elfoglalása után, mindössze Szolnok és Eger vára maradt mint jelentős akadály a királyi Magyarországgal szemben. Magyar, erdélyi, bécsi hírszerzők jelentették 1552 júniusa óta, hogy a törökök Temesvár eleste után előbb Szolnok, majd Eger ostromára indulnak. Az említett két vár elfoglalása erős érdekében állt a budai basának, Alinak. Miután a legjelentősebb síksági erődök elestek, II. Szulejmán szultán utasította Ahmedet, Alit és Mohamedet, hogy hadaikat a két végvár ellen vezényeljék.

A régi szolnoki földvár helyén I. Ferdinánd utasítására 1550-51-ben, a török veszély miatt, Szolnokot városfallal vették körbe (részben Dobó István terve szerint), várát megerősítették, élére Nyáry Lőrincet nevezték ki. Az építés főszervezője Nicolaus Salm generális volt, a munkaerőt helyi és odavezényelt hadinépek, valamint nagyszámú jobbágy adták. Bár használtak követ is, az 1552-es vár szerkezetét a korabeli dokumentumok szerint talajba levert gerendák közé döngölt agyagos föld (palánk) képezte. A rézkarcokon látható, hogy a szabálytalan négyszög alaprajzú, sarkain egy-egy ágyúrondellával biztosított végvárt kiterjedt várárok vette körül. A vár fülesbástyákkal való kiegészítése csak magát a tényleges várat érintette és csak a török kiűzése során kerülhetett sor e toldásra, ahogy az a különböző korok metszetein egységesen jól nyomon követhető.

 

Az 1552-es török ostrom

Nyáry parancsnoksága alá 1400 főnyi spanyol, német, cseh és kis számú magyar katona tartozott. A vár 24 ágyúval, 3000 puskával, 800 mázsa lőporral és nagy mennyiségű élelmiszerrel volt felszerelve. A munkálatokat 1552 nyarán megkezdték, és nagy sietséggel haladtak. Megásták a Zagyva mai torkolati szakaszát, ami tehát nem az eredeti medre a Zagyvának. Az eredeti mederrész mára feltöltődött és mindössze egy kisebb tó maradt belőle a mai MÁV-kórház előtt. Ma úgy ismert, mint az egykori várárok maradványa.

1552. szeptember 2-án Ahmed Ali basa 40 000 fős serege ostromzár alá vonta a várat. Először a német zsoldosok foglalkoztak a szökés gondolatával, mégis, a magyar naszádosok szöktek meg legelőször. Szeptember 3-án, éjjel, a magyar és spanyol lovasok átúsztattak a Tiszán, majd a naszádosok visszatértek a gyalogosokért. 1552. szeptember 4-én éjszaka a zsoldosok elmenekültek, sorsára hagyva a várat. A várkaput reggelre nyitva hagyták, Nyáry Lőrinc és a hozzá hű 50 hajdú fogságba estek.

Mekcsey a következőket írta húgának négy nappal a török előhadnak Egerbe érkezése előtt:

„…egyebet nem írhatok… hanem mindennap fejünkre várjuk az súlykot, mert immár Szolnokot is megadták az árulók.”

Ahmed és Mohamed mintegy 2000 fős helyőrséget hagyott Szolnok várában, mielőtt Eger ellen indultak. 1553-ban létrehozták a szolnoki szandzsákot és jelentős építkezésekbe fognak. 1562-ben itt épült fel az ország első állandó Tisza-hídja. A szolnoki török kori híd maradványai napvilágra kerültek a Tisza 2003-as augusztusi alacsony vízállásakor. Tartózkodásuk alatt a törökök minaretet, dzsámit és fürdőt is építettek, amelyek a későbbi harcok folyamán és nagyrészt szándékos pusztítások miatt teljesen megsemmisültek. Ennek ellenére a minaret alapjai megmaradtak, s ma egy díszkút hirdeti egykori helyét. Szolnokon másolták az egyetlen Magyarországon készült török kódexet, amely Szulejmán hadjáratát írja le Magyarországon. A hódoltság korából török és magyar kerámiák maradtak ránk. A várat a törökök 1685-ig megszállva tartották.

Csak a 17. század végén áldozott le szerencsecsillaguk, amikor a Habsburg seregek véglegesen kiűzték a muzulmánokat az országból. A Rákóczi-szabadságharc ideje alatt a felkelők birtokolták, majd hadi szerepe végleg megszűnt. A szatmári békekötés után a helybeli lakosság széthordta anyagát, hogy felhasználja lakóházaihoz. Így napjainkra semmiféle föld felett látható része nem maradt a szolnoki várnak, a törökök tiszai hídjának cölöpcsonkjait azonban az alacsony vízállás következtében sikerült régészeti kutatás tárgyává tenni. 

 


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2013. március 14.
Nézettség: 2,895 Kategória: Varaink, kastélyaink
Előző cikk: Szögliget-Szádvár Következő cikk: Tapolca vára

Forrás:
hu.wikipedia.org
www.magyar-varak.hu


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: