Szögliget-Szádvár


Szögliget-Szádvár

1264 előtt – közelebbről ismeretlen időpontban – valószínűleg a tatárjárás utáni nagy várépítési korszak folyamán IV. Béla király utasítására egy várat emeltek az Aggteleki-karszt területén, hogy a tornai erdőispánság központjaként szolgálja a központi hatalmat. Halász Ágoston régész véleménye szerint ez az erődítmény azonban a Ménes-patak déli oldalán, az „Óvár-tetőnek” nevezett magaslaton emelkedett, ahol emberi kézre utaló sáncok maradványai figyelhetőek meg.  Az új erősség neve az első, napjainkig fennmaradt középkori okleveles említése szerint „Szárd” volt. Annak kapcsán került az események középpontjába, hogy IV. Béla király és fia, István „ifjabb király” között kitört belháború során Tekes sárosi ispán testvére, Bács várnagy átadta a felvonuló királyi csapatoknak a reá bízott erődítményt. 

1273 körül – IV. (Kun) László király a tornagörgői királyi udvarházzal egyetemben Szádvárt és a hozzá tartozó településeket elcserélte a Tekes sárosi ispán fiainak birtokát képező nógrádi Jenő váruradalmáért. A XIV. század elején az erődítményt is megszállták a Felvidék keleti területeinek oligarchája, Aba nembeli Amadé nádor fegyveresei, de hamarosan újra királyi kézbe került a vár, és a további évtizedekben az abaúji ispánok igazgatták. 

1440 után a huszitákkal szövetséges Komorowsky Péter, lengyel származású rablólovag kerítette hatalmába, akit Erzsébet - özvegy királyné - utószülött fia védelmére hívtak az országba. A középkor évszázadaiban még magáénak mondhatta a Szapolyai főúri család, majd Werbőczy István (a nemesi szokásjogokat írásban rögzítő „Hármaskönyv” szerzője). A törökkel vívott vesztes mohácsi csatában életét vesztette II. Lajos király. Utódjául a köznemesi tábor Szapolyai János erdélyi vajdát választotta meg. János király támogatói közül Werbőczy Istvánnak adományozta Szádvár és Torna váruradalmait. Azonban az új tulajdonos nem tudta birtokba venni friss szerzeményét, mert Trinnay Lengyel Gergely szádvári várnagy az akkoriban éppen Habsburg-párti Bebek Ferenc kezére játszotta át. Werbőczy rövidesen Tornallyai Jakab kincstárnokmester javára lemondott Szádvárról, de ez a hatalmi viszonyokon nem változtatott. Az anarchikus évtizedek során többször is pártot váltó, de valójában csak a maga hasznát leső Bebek Ferenc jelentős erődítéseket végeztetett Szádváron, neki köszönhetően ágyúrondellák sorával gazdagodott a kővár. A Felvidék közepén a Bebek-tartomány jelentős területeket foglalt magába, hozzá tartozott Szádváron kívül Krasznahorka, Szendrő, Csorbakő, Torna is. A következő esztendőkben a nagyúr fegyveresei elfoglalták, és erődítményé alakították át a gombaszögi kolostort is.

A XVII. században is jórészben zálogbirtokosok lakták épületeit. Akkoriban már nem számított jelentősebb katonai létesítménynek, az erdélyi fejedelmek hadjáratai során rendre meghódolt a kis létszámú őrség. Pusztulása a Habsburg császári erők és Thököly Imre kurucainak csatái miatt következett be, amikor 1685 novemberében Caprara generális megszállta és felrobbantotta falait, épületeit. Többé nem szerepelt a hadi krónikák lapjain, nem állították helyre, így mára a kővár területét visszahódította a természet.


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2013. március 14.
Nézettség: 3,016 Kategória: Varaink, kastélyaink
Előző cikk: Szinér vára, Szinérváralja-(Máramaros megye) Következő cikk: Szolnok vára

Forrás:
www.szadvar.hu
www.magyar-varak.hu


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: