1496-ban szerezte meg a területet az Erdődy főúri család, akik a középkor viharos háborúiban egy elpusztított erődített nemesi udvarház helyére a következő évszázadban emeltek újabb rezidenciát. Az új szállást az építőmesterek az akkoriban uralkodó reneszánsz stílus szerint készítették el, vagyis a tágas, nyáron a nagy ablakok által világos szobákat a téli hidegben jól fűthető cserépkályhákkal látták el, míg külső homlokzatát sgrafittós vakolatdíszítéssel és fecskefarkas orompártázattal koronázták. Természetesen a korszak rossz közbiztonsága miatt szükségessé vált az erődítések kialakítása is, amit a külső kőfal és magának a palotaszárnynak magas tornyokkal való kiegészítése jelentett, melynek bejáratát felvonóhidas kaputorony védelmezte. A lőrések mögött megbújó szolgaszemélyzet lőfegyvereivel sikeresen védekezhetett kisebb lovasportyák ellen, de természetesen a nagyobb, ágyúkkal támadó ellenséges hadnak már nem tudtak volna ellenállni. Szerencsére a Rákóczi szabadságharc bukása után sem rombolták le, csak külső erődítményeit szüntették meg. Mivel mindvégig lakták épületeit, gondot fordítottak rájuk. Az egykori feljegyzések szerint a várat előbb a XVIII. században barokk, majd 1850 körül a romantikus stílus irányzatai szerint formálták át.
A II. Világháború hadi eseményei elől elmenekültek lakói, az épületeket teljesen kifosztották, nagy értékű berendezését széjjelhordták. További pusztulásának gátat szabott az 1965-ben végzett műemlékvédelmi helyreállítás, majd az egykori nemesi lakba költözött a mezőgazdasági középiskola intézete. Ennek köszönhetően megnyugtató módon gazdát talált a Borza patak menti várkastély, melynek tizenöt hektáros parkja természetvédelmi területként, arborétumként működik.