A Hadtörténeti Múzeum gyűjteményének egyik kiemelkedő darabja a Békéssy József vezérkari őrnagy által tervezett fogatolt tábori sütőkemence. Az eszköz jelentőségét növeli, hogy azon kevés magyar szabadalom közé tartozott, amelyet mind az Osztrák-Magyar Közös Hadseregben, mind az osztrák Landwehr-nél és a Magyar Királyi Honvédségnél egyaránt rendszerbe állítottak, sőt az utóbbinál 1934-ig továbbszolgált. A továbbiakban egy méltatlanul elfeledett magyar katonai találmány bemutatására teszünk kísérletet. Az Osztrák-Magyar Közös Hadseregben a csapatok kenyérellátását 1901-ig részben helyszínen talált kemencék üzembehelyezésével, részben a helyszínre szállított vaskemencékkel oldották meg. A problémát a helyi sütőkapacitás elégtelenségén túl az jelentette, hogy a gyakori szállítások nagy üzemkiesést jelentetek. A megoldás: 1901M fogatolt tábori sütőkemence. Ennek a legfőbb előnye, hogy menet közben is fűthető volt, ami nagyobb teljesítmény eredményezett. 1871-ig a katonák félfehér kenyeret kaptak, ami drágább volt, mint a Közös Hadseregnél rendszeresített kenyér, 1872-től már a honvédek is az utóbbit kapták. A napi adag: 840 gr volt, pótlásként 500 gr. Kétszersült. Eleinte 1680 gr-os cipót sütöttek, ami. 2 adagnak felelt meg. 1890-től 1400 gr-os cipókat, amelyből 3 db-ot adtak 5 napra. 1911-től a cipókat rozslisztből készítették, amelynek a napi adagja csak 700 gr volt. A háború végén a kenyér minősége úgy megromlott, hogy 1918-ban már nagy mennyiségű fűrészport is kevertek a lisztbe. 1918-ban a katonák az egész arcvonalon nem kaptak kenyeret. A kenyérellátás számára az egyik legfontosabb tényező, hogy a kenyér szállításra nem alkalmas, mert hamar kiszárad, és az élvezhetőségét az időjárás megváltoztatja. A tartós kenyér ez alól kivétel, mert az a zárt és vastag héja miatt akár 2-3 hétig is eláll. Ennek elkészítése azonban több időt igényelt, csekély víztartalma miatt keményebb és nehezebben szelhető. A kenyeret a helyszínen csak olyan mennyiségben volt szabad tartani, amit el is fogyasztottak. A hosszabb szállításra csak a kétszersült volt alkalmas, amely azonban nem kenyér. A kenyeret a csapatok a lépcsők (élelmező kocsi részlegek) közvetítése mellett, vagy közvetlenül az állandó raktárakból kapták. A felmerülő igényt a vasúti étkezőállomásokkal egy nappal korábban már közölni kellett. A kenyér és kétszersült előállítása, valamint a malomüzemek felügyelete a Katonai Élelmezési Kar feladatai közé tartozott. A hadtápkörletekben a parancsnok gondoskodott a polgári sütödék bevonásáról, illetve a tartaléksütödék felállításáról. Békéssy József Kolozsváron született 1858. február 16-án. Polgári származású és református vallású. A 3 gimnáziumi osztály elvégzése után (Kolozsvár) növendék a nagyszebeni hadapródiskolán. 1875 és 1886 között 4 év sorkatonai, 6 év tartalékosi és 2 év honvédségi szolgálatot teljesített a 62. Lajos bajor herceg nevét viselő gyalogezrednél. 1886- ban tényleges állományba került, majd két évig felsőbb tiszti tanulmányokat folytatott Budapesten. 1887-1889. között elvégezte a Császári és Királyi Hadi Iskolát. Katonai pályafutásának főbb állomásai:
- 1878. Hadapród.
- 1879. Hadnagy.
- 1884. Főhadnagy.
- 1891. I. osztályú százados.
- 1895. A Honvédelmi Minisztérium I. ügyosztályához helyezik.
- 1896. Őrnagy.
- 1897. Honvéd törzstiszti tanfolyamot végez.
- 1900. Alezredes, vezérkari tiszt.
- 1901. A 68. közös gyalogezred állományába kerül.
- 1902. A nagyváradi 4. Honvéd gyalogezred parancsnoka.
A tábori sütöde elképzelését Békéssy őrnagy 1899. január 23-án levélben ismertette Weiss Manfréd csepeli gyártulajdonossal. A feltaláló felfedezésének lényegét a következőképpen foglalta össze: „Az előzetes sütést a fűtött charlotte-csőben, míg a készítést közvetett fűtéssel, a fűtő gázok által melegített levegővel végezzük…. Kemence részei: - kocsira szerelhető vasbádog szekrény, melyhez hátul füstkamra és azzal kapcsolt kürtő csatlakozik. A kemenceszekrény falai (kivéve a homlokfalakat és a füstkamra falait) kettősek, a falakban füstgázok által fűtött, körbe futó légkör keletkezik. A külső köpeny két, azbeszt réteg által szigetelt bádogból készült, mely a légteret a környezettől elszigeteli. A szekrény feneke teknőszerűen van kiképezve, a teknő és fenék teljes hosszán rostéllyal van ellátva. A teknő felett félkör keresztmetszetű, charlotteból készült cső van elhelyezve. (vastag vasból készült) A cső a kenyér előzetes kisütésére szolgál, fűtését a teknőben végig húzódó gázok végzik. A teknő a füstkamrába nyílik. Ezt a kamrát egy bádog ketté osztja, az itt elhelyezett cső pedig a füstgázok elvezetésére szolgál. Sütési idő: 80 perc.” A „Folytonos üzemű szállítható sütőkemence” szabadalmát 1899-ben jegyezte be a csepeli gyár a Magyar Királyi Szabadalmi Hivatalhoz. A sütödéről az alábbi rövid jellemzést adták: „A sütőkemence egy tetszőleges kocsiszerkezetre szerelt vízszintes bádoghengerből áll, melynek szigetelő kettőspalástja és kettős feneke van. A henger alsó fele a tüzelésre szolgál, itt helyezkednek el a füstcsövek A felső fele a sütőtér. Itt öt ajtó van, míg a tüzelőtérnek külön ajtaja van. A füstgázok a csőben hátrafelé áramlanak. Fűtésre a felhevített levegő szolgál. Az elősütőtér ellipszis keresztmetszetű. A sütéskövetkezőképpen történik : A serpenyőt előre húzzuk, kenyérrel megrakjuk és az elősütőtérbe toljuk. 5 perc elteltével kihúzzuk, a lemez segítségével megfordítjuk és újból betoljuk.” Békéssy őrnagy 1913-ban és 1914-ben két újítást terjesztett Weiss Manfréd elé, melyek célja a kenyér megégésének elkerülése, és a kezelőszemélyzet számának csökkentése. A kenyér megégését többnyire az idézte elő, hogy erős szél esetén a kemence egyik oldala tökéletlenül sütött. Ez esetben az erősebb fűtés sem használt, hiszen ez által a kenyér gyakran odaégett. Megoldásként a kemence felső részén és a köpenye oldalán szellőztető rések elhelyezésére tett javaslatot a feltaláló, melyeken keresztül hideg levegőt lehetett bevezetni a kemence sütőterén keresztül. Problémát jelentett az is, hogy a kezelőasztal csak egy helyzetet foglalt el, betolása nehézkes volt, általában három embert igényelt. Ezt úgy lehetett egyszerűsíteni, hogy egy, a kemencével összekötött harántrudat alkalmaztak. A harántrudak a kemencéhez csuklós forgócsapokkal csatlakoztak, melyeket felfelé ható rudakkal láttak el, így az asztal kezeléséhez két fő is elegendő volt. Az 1901M fogatolt tábori sütőkemence fő feladata, hogy a katonák naponta friss kenyérhez jussanak. Legfőbb előnye, hogy nem kellett építeni, és menet közben is fűthető volt, ami nagyobb teljesítményt eredményezett. A tábori sütöde alapvetően két részből állt: a kemencéből és a szállítójárműből. A kemence egy három méter hosszú és 11 méter magas öntöttvas henger, amely rossz hővezető anyaggal volt kitöltve. A henger alsó részében található a fűtőűr. A friss levegő a két darab nyíláson áramlott felfelé a felső hengerbe, és ez a tüzelés hevítette fel a kemencét. Minden kemencéhez hat darab sütőrács tartozott. A kenyeret ezekre helyezték két sorban, tehát egy sütésnél 12 darabot tudtak elhelyezni. A kisütéshez 10 percre volt szükség. A rácsokat az előkészített kenyérrel folyamatosan lehetett cserélni. A fűtéshez általában 50 percre volt szükség. Természetesen a hőforráshoz közelebb eső rácsokon gyorsabban sült a kenyér, míg a széljárta oldalon kevésbé. Az egyenletes sütés érdekében a rácsokat egy csuklós keresztvassal forgatták. A kemence hátsó fala egy víztartóval érintkezik, amely egy faltól átmelegedve a szükséges hőfokot szolgáltatta. A tüzeléshez száraz fa kellett, a nyers fát a menet közben a kemencében kiszárították. A kemence járműve az 1888M eleségkocsihoz volt hasonló, kéménye két méter magas és lehajtható volt. A kemence súlya 1600 kg volt. Egy kemencéhez 6 országos jármű (1 tészta, 1 sátor, 3 liszt és egy kezelőkocsi) volt rendelve szállítási célból. A fogatok élén egy altiszt és egy beosztott katona állt. Menet közben a kemencék kéményeit lehajtották, kettő katona a bakon ült, míg egy a nyeregben. A tábori sütőkemence védőfestése az első világháborúban szürke, míg a Horthykorszakban tábori zöld volt. A kemence belső részeit rozsdavédő, az első befűtés után elégő festékkel, míg az alváz fém alkatrészeit tűzálló lakkal festették. A kemencét évente kétszer behatóan át kellett vizsgálni. A hegyvidéki körülmények között harcoló csapatok számára rendszeresített 1914M hegyi sütöde az 1901 mintájúhoz volt hasonló, de felépítésében annyiban eltért, hogy a kocsi aljzat nélküli volt, és így a sütöde szétszedve 5 málhásállaton, vagy 3 1915M taligán vagy egy országos járművön volt szállítható. Az 1901M fogatolt tábori sütőkemence a Magyar Királyi Honvédségnél 1934-ig, míg az osztrák hadseregnél 1929-ig maradt rendszerben. Az utóbbinál 1929-ben jelent meg a gépi vontatásra is alkalmassá tett változata, az 1901/1929M vegyes-vontatású tábori sütöde. A kenyér készítése több folyamatból állt. A kemencéket általában még a menetek alatt előfűtötték. Egyik legfontosabb művelet a tésztakészítés volt, amelyet szintén vagy előre, vagy a pihenők alatt végeztek el. A tésztakészítés három folyamatból állt:
1. Felkészítés. (A tészta és az erjesztőanyag elkészítése)
2. Folytatólagos kezelés. (A tészta eredeti mennyiségre történő kiegészítése)
3. Kezelés beszüntetés. (Befejezés)
A tészta elkészítéséhez lisztre, sóra és erjesztőanyagra volt szükség. A lisztet a sütés előtt mindig meg kellett szitálni. Többnyire rozs vagy búzalisztet, vagy a kettő keverékét használták. A tészta készítése az erjesztőteknőben történt. (Ezt nevezték „nagykovász”-nak.) A dagasztást mindig a kemence üzeméhez igazították, bár a szállítás közbeni dagasztással sok időt meg lehetett takarítani. A dagasztás a nagyobb vasteknőben, a dagasztóteknőben történt. A háború kezdetén kevés volt a tésztagyúrásban járatos katona, ezért a sütödéket kézi erővel hajtható tésztagyúró gépekkel szerelték fel. A sütöde felállítási helyének megválasztásánál figyelembe kellett venni, hogy az a időjárás viszontagságaitól, valamint a légi megfigyelés elől védve legyen, valamint fa és víz legyen a közelben. Legyen a közelben település, mert így a katonák elszállásolása, és a sütödék javítása könnyebben megoldható. Külön kellett figyelni a gyárak és javító üzemek közelségére is. Ellenséges rajtaütéseknél a legfontosabb szempont a sütöde védelme volt. Támadáskor a kezelőszemélyzet egy részének védekeznie kellett, fegyverzetük az 1898M 8 mm-es Mannlicher kurtály volt. A sütödéket más alakulatoktól elkülönítve kellett felállítani. Álcázáshoz lombos ágakat, szénát, szalmát, gabonakereszteket és nádat lehetett használni. Gázriadó esetén a honvéd orvosoknak át kellett a sütödéket vizsgálni. A sütöde felállítására a sátorban került sor. Ez volt a mindenkori telepítési középpont, és körülötte helyezkedett el a „kis sütőoszlop”. A „kis sütőoszlop” állt: a sütödéből, 2 közös kocsiból, 3 lisztszállító és egy szerelőkocsiból. A telepítés a sütödesátor felállításával kezdődött, a felszedés a sátor bontásával. A telepítéshez 3 órára volt szükség, és ezután kezdetét vette a telepítési üzem. A sütéshez a tehát a kemencéket befűtötték, majd minden sütés előtt újra fűtötték. A kemence fűtésénél figyelni kellett a kályhaajtó megfelelő zárására, és kerülni kellett az erős, vagy gyenge tüzelést, hiszen az kihatott a kenyér minőségére. A kemence hőmérsékletének a 190-250 fokot kellett elérnie. A hat darab sütőrácson egyszerre 12 db cipót helyeztek el, a sütés ideje egy óra volt. A sütőrácsokat 12 óra után cserélték le. Egy kemence részleg 12 óra alatt 1500, 16 óra alatt 2000, 24 óra alatt 3000 porció kenyeret sütött. Minden gyalogos hadosztály egy hadosztálysütödével, és minden hadtestparancsnokság hadtestsütödével rendelkezett. A hadosztálysütöde 10 sütödéből, 60 országos járműből és 10 közös kocsiból állt. A hadosztálysütöde 6 napi ellátásról gondoskodott. Ehhez 600 q lisztre, 6 q sóra és 3 q köménymagra volt szükség. A hadosztálysütöde általában egy 20 ezer fős hadosztály ellátásáról gondoskodott. A hadosztály számára 12 óra alatt ¾, 16 óra alatt 1 és 24 óra alatt 1.5 adag kenyeret készített. A hadtestsütöde 5 kemencéből, 10 közös kocsiból és 70 liszt kocsiból állt, és 3 napi ellátásról gondoskodott. Ehhez 300 q lisztre, 3 q sóra és 1,5 q köményre volt szükség. Asütöde személyzete 3 részre tagolódott: 1. Főnökség. (Élelmezőtiszt és 3 tisztviselő) Élelmező osztály,amelyet 3 szakaszra bontottak:
a) Az összes dolgozó katona, vezetőjük egy altiszt.
b) Pihenő katonák.
c) Az összes többi katona. Vonatosztag.
A hadosztálysütöde menetoszlopának hossza 1 km, míg a hadtestsütödéé 1,5 km volt. A sütödék kezdetben a szabály szerint a seregvonatban meneteltek. Éjjelezésnél a hadosztálykörlet mögött dolgoztak, és az ez idő alatt sütött kenyeret liszt ellenében átadta az utánszállítási lépcsőnek, így annak mindig a sütöde mellett kellett lenni. A hadosztályparancsnokságoknak törekedni kellett arra, hogy a sütödék üzeme, és a kenyér kiszolgálása folyamatos legyen. Ezen a rendszeren a hadvezetőség – az első világháború tapasztalataiból kiindulva – gyorsan változtatott. A fő problémát az jelentette, hogy a sütödéket sokszor olyan korán indították, hogy azok a harcmezőre kerültek, így a folyton változó helyzet miatt többet meneteltek, mint sütöttek. Napi átlagban 14-16 óra eset a menetre és a várakozásra. A kenyérellátás ilyen körülmények között hiányos volt. Ezek után a sütödéket seregvonattól függetlenül mozgatták, minden második, vagy harmadik nap után indították útnak őket, hogy a legmagasabb számú üzemórát biztosították. Ez azért is fontos, mert a sütödék teljesítménye annál nagyobb, minél több időt tartózkodtak egy helyben.
Az 1909M mozgókonyha
A Hadtörténeti Múzeum tulajdonában egy darab 1909M mozgókonyha található, mely Daróci úti szakgyűjtemény anyagát gazdagítja. Átadására 1952. szeptember 4-én került sor, leltári száma 0356/Felsz. Sajnos a többszöri átfestések miatt a rajta lévő felíratok olvashatatlanná váltak, így magáról a tárgyról közelebbit nem tudunk mondani. Az átadás- átvételi jegyzőkönyv és az eszköz alapos átvizsgálása után annyi azonban megállapítható, hogy a felszereltsége szinte teljes.
Tábori étkeztetés az Osztrák-Magyar hadseregben
Az anyagi ellátás legfontosabb ágazata az élelmezés; élelemre mindennap szükség van. Mivel a helyszíni beszerzésekre számítani nem mindenkor és mindenhol lehet, az utánszállítási szervezeteknek egy megszakítás nélküli láncolatot kell képeznie. Az ellátásért felelős Közös Hadügyminisztérium 3 élelmiszer raktárt ( Przemysl, Pétervárad, Krakkó ) 44 kisebb raktárbázist állított fel 1912-ben. A hadtestparancsnokságok elosztó bázisai a vasúti csomópontokhoz települtek.
Háború esetén a hadügyi igazgatások hús, kávé, főzelékkonzerveket, kétszersültet gyártottak le és raktároztattak az élelmiszerraktárakban. A tartalékkészletek azonban csak néhány napig voltak elegendőek.
Alapjavadalmazás: minden ember részére 1 szabványos és 2 tartalékadag volt. (1SZ+2T)
Az élelmezési szolgálat járművei a csapatoknál: mozgókonyhák, eleségkocsik voltak.
Eleségkocsik rakománya az alapjavadalmazás azon adagját tartalmazta, melyet a katonák nem tudtak magukkal vinni. Így az eleségkocsik szállították:
- Hátaslovak szabványadagját.
- saját fogatok alapjavadalmazásait.
- tiszti táborikonyhákat.
- kávékészítési eszközöket.
A csapatok élelmezését alapvetően a tábori élelmező intézetek végezték, melyeknek két típusa, a mozgó és állandó tábori élelmező intézetek.
a) Mozgó tábori élelmező intézetek:
- Élelmezőoszlopok
- Hadtestraktárak
- Tábori sütödék.
- Vágómarhatelepek.
b) Állandó tábori élelmezőintézetek:
- Tábori élelmező raktárak
- tartalék sütödék
- tartalék vágómarhatelepek
Az élelem szállításának formái a következők lehettek: - gyalogsági élelmezőoszlop (4 SZ+2T lépcső)
- Lovassági élelmezőoszlop (2 SZ+4 T lépcső)
- Élelmezőkocsi részleg: (4SZ+2T)
Egy oszlop hatnapi élelmet szállított. Természetesen az élelmezési szolgálat vezetése képzett szakembereket kívánt. A honvédségnél az élelmezés terhét a közétkezési bizottság viselte, melynek végrehajtója a csapatoknál az élelmező tiszt volt. Az étkezésre szánt pénzt havonta kapták meg.
A Magyar Királyi Honvédségnél 1901-ben állították fel az első élelmezőraktárat Budapesten, 1904-ben az Élelmezőtiszti, majd 1911-től Gazdászattiszti karokat.
Az élelmezőtisztek többnyire főhadnagyi rangot viseltek, és általában néhány hónapos tanfolyamot végeztek. 1909-től rendszeressé vált a továbbszolgáló altisztek ezirányú továbbképzése. Élelmezőtiszt minden csapatnál volt rendszeresítve.
A Közös Hadseregnél a helyőrségi és tábori élelmezőintézeteknél szolgáló élelmező tisztek, törzsvezetők, mészárosok és azok segédei, csapatpékek és szakácsok alkották a Katonai Élelmezési Kart.
Feladataik közé tartozott malomüzemek felügyelete (kenyér és kétszersült előállítására), élelmiszerkészletek
beszerzése, átvétele, tárolása és elszámolása, valamint a konzervgyárak és egyéb katonasággal szerződéses viszonyban lévő üzemek ellenőrzése. Háború esetén a mozgó élelmiszer intézetek felállítása és üzemben tartása.
A következőkben a katonai étkeztetésről szeretnék néhány megjegyzést tenni. A laktanyai étkeztetés feltételei a 19. század végén alakultak ki. Megjelentek az állandósult
ételreceptek. A száz év előtti magyar katonaélelmezést az osztrák hagyományok uralták.
1881–ig a katonák csak ebédet kaptak, innentől kezdve rántott levesből vagy feketekávéból álló, álló reggelit, majd 1899–től kevés húsból és főzelékből, vagy feketekávéból és tésztából álló meleg vacsorát.
Kenyérből a napi adag 840 gramm volt, pótlásként 500 gramm kétszersült is járt.
A heti élelmiszert a következő felosztásban szolgálták ki:
Megnevezés A hét hány napjára adták Napi mérték
Hús 7 nap 190 gramm
Búzaliszt 2 nap 190 gramm
Borsó, lencse vagy bab 2 nap 140 gramm 2 centiliter
Árpakása 1 nap 140 gramm 2 centiliter
Pohánka, vagy köles 1 nap nem ismert
Savanyú káposzta, répa 1 nap 280 gramm
Burgonya 1 nap 560 gramm
Ecet 2 nap 2 centiliter
Disznózsír, vagy háj 7 nap 20 gramm
Vöröshagyma 7 nap 10 gramm
Fokhagyma, vagy bors 7 nap 0,5 gramm
Az első világháborúban az élelmezés megoldásának két módja létezett, az után szállítással történő, és a helyszíni beszerzéseken alapuló. A két rendszer megfelelő összehangolása nagyon fontos volt, mert az utánszállítást sokszor a helyszíni beszerzések eredményeitől függetlenül hajtották végre, ez pedig sokszor tékozláshoz vezetett.
Azokon a vasútállomásokon, ahol közös hadsereg csapatai állomásoztak, közös raktáraik is voltak. A laktanyákhoz és lőterekhez tartozó kerteket burgonyakertekként művelték. Egyes állomásokon saját kezelésű volt a húsvágás. A laktanyai konyhákban a főzés (Wagner, Pilbuall, Árhay) katlanokban történt. Gyakorlatokon 2 személyes tábori főzőedényekben főztek, amivel sok volt a vesződés, hiszen a legénység nagy része főzésben járatlan volt. A megoldást: 1909M mozgókonyha jelentette.
Talán nem véletlen, hogy a két világháború közötti katonai szakirodalom a következő megállapítást tette: „csak a régi katonák tudják kellően méltányolni, hogy a mozgókonyhák és főzőládák rendszeresítése korszakalkotó újítás volt a hadsereg élelmezésében.”
Az 1909M mozgókonyha leírása és használata
a) Mozgókonyha leírása
A mozgókonyha alapvetően két részből áll:
- a mozdonyszekrénnyel ellátott mozdonyból.
A mozdony részei: mozdonyállvány, mozdony és lábszekrény. Az alosztályok pénzét a mozdony egy rekeszében elhelyezett vasszekrényben őrizték.
- a tűzhelyszekrénnyel ellátott hátsókocsiból. A hátsókocsi részei. kocsiállvány, tűzhelyszekrény, négy katlan. A mozdonyszekrényt a hús és más élelmiszerek tárolására, valamint a felszerelési tárgyak őrzésére használták, a húst a benne elhelyezett húskampókra akasztották. A tűzhelyszekrényben három nagy és egy kis üst, valamint egy sütő a tepsivel kapott helyett. A három nagy üstben (93 literes) a legénység, míg a kicsikben (20 literes) a tisztek részére főztek. A tűzifa részére a tűzhelyszekrényben rekeszek vannak. A mozgókonyhához tartozott még két víztartó, amelyek vízhordásra szolgáltak.
A mozgókonyha főbb méretei a következők voltak:
Keréktáv: 115 cm.
- Szélesség: 140 cm.
- Tömeg (szabályos megrakás esetén): 952 kg.
A konyhákat az Osztrák-Magyar hadsereg előírásainak megfelelően terepszürkére festették.
b) Étkeztetés a tábori konyhákon
A konyhákban a legénység részére meleg reggelit, kiadós ebédet (leves, hús, főzelék), valamint vacsorát (hús és főzelék, tészta) és szükség esetén meleg italt (teát) szolgáltak ki.
Kisebb menetek alatt naponta 3 étkezés volt, nagyobb menetek esetén a pihenő alatt reggelit, és a bevonuláskor az ebédet és vacsorát egyszerre adták ki. Ebédet adott viszonyok között nagyobb pihenők alatt is kiosztották. Háború esetén az étkezés sokszor a körülményektől függött.
Az utasítás szerint a változatos étrendre is törekedni kell, hiszen az egyhangú étkezés a legénységben undort gerjeszt. Az Osztrák-Magyar hadsereg soknemzetiségére utalt a következő megjegyzés:
„ A legénység nemzeti szokásai – a mennyire lehetséges – tekintetbe veendők.”
c) a mozgókonyha használata
„A mozgókonyhák arra szolgálnak, hogy az azokkal fölszerelt magasabb parancsnokságok, csapatok és intézetek részére a tábori étkezést a menetmozdulatok alatt elkészithessük és igy az éjjelezésihelyre való beérkezés, avagy a pihenőállás elfoglalása után, izletes és az egészség fenntartását elősegitő étkezés mielőbb kiszolgálható legyen.”
Egy mozgókonyhával voltak felszerelve a következő szervezetek:
- A gyalogos ezredek parancsnokságai.
- Ezek századai.
- A lovasság századai.
- Az ágyú és tarackütegek
- tábori tüzérség lőszeroszlopai
- támadásra rendelt vártüzérszázadok
- utászszázadok
- vasúti századok
- egészségügyi intézetek és tábori kórházak
A hegyi csapatok mozgókonyha helyett főzőládákkal vannak ellátva. Egy mozgókonyhán 250-260 fő részére főzhető étel.
A mozgókonyhával mindig a parancsnok rendelkezett. Szükség esetén a mozgókonyhákból vonatot alakítottak ki, lépcsőkbe rendezve, élelmező tiszt vezetésével. Az egyesített mozgókonyhalépcsők kialakításáról kizárólag a magasabb parancsnokságok rendelkezhettek.
A kikülönített osztályok, vagy alosztályok a mozgókonyhát csak akkor vihették magukkal, ha a étkeztetés a vezénylés időtartalma alatt szükséges.
Menet alatt a mozgókonyhákat úgy osztották be, hogy a cél elérése után, vagy a nagypihenő alatt a csapatukhoz érjenek. Így elvileg a csapatuk végén menetelnek. Ha a harckészültség megkívánta az egyesített mozgókonyhalépcsők az eleségkocsikkal a csapatoszlop élére, az ütközetvonatba vannak beosztva.
Pihenésnél a mozgókonyhák beérkezése után rögtön ki kellett szolgálni az ételt, és az elfogyasztott ételmennyiséget az eleségkocsikról rögtön pótolni kellett.
A csapatok éjjelezési körletbe vonulásakor a konyhákat menetkészen, az útra kellett felállítani. Ütközet előtt elhelyezésük a célszerűség szerint történik. Visszavonuláskor a vágómarhatelepek, tábori sütödék, élelmezőlépcsők, ütközetvonatok és mozgókonyhák a csapatok előtt voltak felállítva, illetve visszairányítva.
A mozgókonyhák túlzott megterhelését kerülni kellett, mert ez által mozgékonyságuk csökken, így a csapatok ellátása is kárt szenved. A konyháknak a csapatokkal együtt kellett haladni, és erre különösen a lovasságnál kell figyelni. A mozgókonyha felügyeletéről a számvevő altiszt gondoskodott. A mozgókonyhát a honvédparancsnok engedélyével a karhatalmi alakulatok is használhatták.
d) Mozgókonyhák kezelése
A mozgókonyhák kezelésénél egyik legfontosabb szempont volt, hogy lassan kellett tüzelni. A katlanokat rendszeresen kell vízzel tisztítani, ételkiosztás előtt és használat után rögzíteni kell, valamint a fedelüket zárni.
A mozgókonyhák hadi alkalmasságát szemléken kellett ellenőrizni. E mellett negyedévenként behatóan át kellett őket vizsgálni és kitakarítani.A vasúti szállítás esetén azok a csapatok, amelyek mozgókonyhával rendelkeztek maguk kötelesek gondoskodni az élelmezésükről. A mozgósítási állomásról vitték magukkal: kenyeret, főzeléket, kávékonzervet (kávé, tea, cukor, rum) hideg ételeket, dohányt, míg húst és a tűzifát a vasúti beszálló állomáson kapták meg.A felvonuló csapatok az első világháborúban a vasúti szállítás alatt a mozgókonyháikon készítették el a meleg ételt, amely azokon az állomásokon került kiosztásra, ahol a szerelvény hosszabb ideig tartózkodott.
Az 1909M mozgókonyhák hadrendbe állítása, és az első tapasztalatok
A mozgókonyhákat először az orosz cári hadsereg rendszeresítette a 20. század eleji orosz-japán háborúban. Ez azért is indokolt volt, mert a birodalom nagy távolságai miatt a tábori étkeztetést sürgősen meg kellett oldani. A konyhakocsik a hadszíntéren kiválóan bizonyítottak, oly annyira, hogy a japánok a zsákmányolt konyhákat azonnal használatba vették. E mellett a német és francia hadvezetőség is megindította a kísérleteket. Az OsztrákMagyar Monarchiában a Katonai Műszaki Bizottság kezdeményezésére megindultak a próbálkozások. (1905) A Bécs környékén megtartott próbahajtásokon a következő cégek képviseltették magukat:
- 1. Waggon und Maschinenfabriks- Aktiengeselschafts Johann Weitzer (Bécs)
- 2. Waggon und Maschinenfabriks- Aktiengeselschafts Johann Weitzer. (Arad)
- 3. Császári és Királyi Vonatszertár. (Klosteneuburg)
- 4. Weiss Manfréd gyár. (Budapest)
- 5. Orosz hadsereg 3 konyhakocsija.
Ezen cégek reprezentáltak a sziléziai hadgyakorlatokon is. Noha a mozgókonyhák előnye egyértelművé vált, hiszen az étkezést a csapatok beérkezése után fél órával már meg lehetett kezdeni, teljes mértékben egyik típus sem felelt meg. Hátrányt jelentett az üstök nagy térfogata, valamint a konyhák nagy súlyából adódó nehézségek. (lassú haladás) A korszerű konyha követelményei itt fogalmazódtak meg először: - Egy nagy üst helyett kettőt, két kisebbet kell használni, ami változatosabb főzést, és könnyebb kezelhetőséget eredményez.
- Az üstök térfogatának 150-160 liternek kell lenni.
- A főzőüstben egyszeri főzéssel a legénység felének szükséges ételt el kell tudni készíteni.
- A mozdonyban kell tárolni az élelem másik felét, a kocsis, szakács és a lovak élelmét, főzőeszközöket, 30 kg tűzifát, a szakér karbantartásához és a lóápoláshoz szükséges eszközöket, valamint a hajtókatona és a szakács felszerelését.
- A súly követelmények: üres konyha: 500 kg.
- Megterhelt: maximum 900 kg.
A mozgókonyhák rendszeresítése az egészséges táplálkozás követelményei végett is indokolt volt.
Az újabb kísérletek 1908-ban indultak meg. A mozgókonyhák rendszeresítése ekkor már eldöntött tény volt, a mintákat a nyugat-magyarországi hadgyakorlaton próbálták ki. A követelményrendszer lényegében ugyanaz volt, mint 1905-ben.A Császári és Királyi közös Hadügyminisztérium 12. osztálya a következő cégeket bízta meg a próbamozgókonyhák elkészítésével:
- 1. Werner és Pfleiderer gépgyára. (Bécs)
- 2. Negedly Ágost gépgyára. (Bécs)
- 3. Danek és társa gépgyára. (Prága)
- 4. Weitzer gépgyára. (Graz)
- 5. Weiss Manfréd gyár. (Budapest)
A mozgókonyha kifejlesztését a Weiss Manfréd gyár telephelyén kezdték meg, majd Prágában folytatták. A bizottság a döntését 1908. júliusában hozta meg, a tömeggyártás 1909.áprilisában indult meg. E típust rendszeresítette a Magyar Királyi Honvédség is, és a szállítással a következő üzemeket bízta meg:
- Weiss Manfréd gyár. (Bp.)
- Schlick gépgyár. (Budapest)
- Ganz és társa gyár. (Budapest)
A mozgókonyhák és főzőládák rendszeresítését az 1908-as Bosznia-Hercegovinai annexiós válsággal kapcsolatos tapasztalatok is szükségessé tették.1910-ben a Militär Technische Komite elfogadta az 1909M mozgókonyha rendszerbe állítását, amelyet Magyarországon elsősorban a csepeli Weiss Manfréd gyár gyártott.A legnagyobb megrendelését 1913-ban kapta a csepeli üzem, mintegy 1112 db konyha legyártására. E mellett a gyártó köteles volt minden konyhát ellátni „…mozdony főzelékrekeszének balsarkában anyacsavarokkal felerősített 24 cm hosszú, 17 cm széles 9 cm magas, 2 mm vastag acéllemezből készült Wertheim zárral felerősített” pénztárszekrénnyel ellátni.
A gyártás Csepelen folyt, ugyanakkor egyes alkatrészek elkészítésével alvállalkozókat bíztak meg. A megrendelést 1913-as év végére kellett teljesíteni. Egyébként Weiss Manfréd gyárnak már nagyon régi törekvése volt, hogy az OsztrákMagyar hadsereg számára elfogadható mozgókonyhát tervezzen. Az első ilyen jellegű szabadalmuk 1904. december 10-én érkezett a Magyar Királyi Szabadalmi hivatalhoz, és a 14952. szám alatt került bejegyzésre. A mozgókonyha 2 db főzőedényből állt. A tűz felett egy tartályt is elhelyeztek, amely kávé és tea főzésére szolgált. A leírás szerint a konstrukció legfőbb előnye, hogy a „a járműre szerelhető köpeny és az ebben elhelyezett főzőedény közötti fűtőteret könnyen keresztülégő és a készülék súlyát fölösleges módon nem növelő, válaszfalak alkalmazása nélkül maga a főzőedény kigyó alakú füstcsatornába osztja, ami takarékos tüzelőanyag felhasználást és gyors főzést tesz lehetővé. A fűtés benzinnel és petróleummal is végezhető.Így nem véletlen, hogy amikor az 1909M mozgókonyha szabadalmát a bécsi Mischmaschinen und Kunstbackofen-Fabrik Kommanditgeselschaft Werner und Pfleiderer a hivatalnál bejelentette (1908. április 22.), a Weiss Manfréd gyár azonnal tiltakozást nyújtott be. Az óvás tárgya, hogy az üstök hasonlítanak a csepeli gyárnál kipróbáltakkal. A nyilvános ülésen (1909. december 22.) a tiltakozást elutasították, mert a Weiss Manfréd gyárnál használt üstök csak kísérleti példányok voltak, nyilvánosság elé nem kerültek.
A Magyar Királyi Honvédség az első tábori konyháját 1908.május 22-én kapta meg, amely az I. honvéd gyalogezred tiszti konyhájaként funkcionált, 36 személy részére.
A tábori konyhákat először az 1910. évi fegyvergyakorlaton használták. Ekkor már rendelkezésre álltak a múlt évi, közös hadsereg által végrehajtott hadgyakorlat tapasztalatai. A legfőbb problémák az alábbiak voltak:
- A konyhákat nem tisztították rendesen
- a kerekek kenése sem volt megfelelő.
- A katlanok túlfűtése miatt a leves a szelepen át a vízgőzzel kifolyt. A gyors gőzfejlődést csak a kürtő lecserélésével kell megakadályozni
- A kémény fűtés során koromréteggel eltömődött, a katlanok falára koromréteg rakódott, emiatt a főzés egy órával tovább tartott. Gondot okozott, hogy sok alakulat a mozgókonyháit magával vitte az arcvonalba, más csapatoknál viszont messze hátulmaradt.
A Honvédelmi Minisztérium utasításai a következők voltak.
- A számvevő tisztek a mozgókonyhák használatát sajátítsák el.
- Kerülni kell az erős tüzelést.
- Az edények és a katlanok ételmaradéktól való gondos tisztítása az alosztályparancsnokok felelőssége.
- A katlanokat forró sziksóoldattal kell kimosni
- Fontos az egymással érintkező alkatrészek olajozása.
- A javításokat a fegyvermestereknek és a polgári mesterembereknek rögtön el kell végezni, a hiányzó alkatrészek Weiss Manfréd csepeli gyárából lehet beszerezni.
- A katlanokat lezsírozva kell tárolni, a katlanfedeleket fadarabok segítségével nyitva kell hagyni.
Problémát okozhatott az is, hogy a mozgókonyhák vontatására olyan lovakat rendeltek ki, amelyek még nem voltak párban begyakoroltatva, így a lassú haladás miatt az étkeztetés is késett. A mozgókonyhák és csapatok mozgásának összehangolatlansága a honvédségi hadgyakorlatokon is jelentkezett. A bakonynánai hadgyakorlaton az alakulat számára elrendelt éjjelezési helytől a tábori konyhát egy következő településre küldték előre, ami által az ételkiosztás is elmaradt, a honvédek kénytelenek voltak a tartalékadagot elfogyasztani. A helytelen intézkedést –az ezredparancsnok szerint- a mozgókonyhánál szolgálatot teljesítő hadapród tapasztalatlansága idézte elő.
Az 1909M mozgókonyha a világháború hadszínterein
A mozgókonyhák első „kipróbálása” az első világháborúban következett be. A harcok folyamán szerzett tapasztalatok összegzése, értékelése és a tanúságok levonása, még a világháború befejezését követő években is foglalkoztatta a magyar katonai szakirodalmat. Az „Élelmezési utasítás” azon intézkedése, hogy háború idején a mozgókonyhák elhelyezésénél a célszerűség elvét kell alkalmazni, többször is nem várt nehézségek okozójává vált. A Szerbia elleni felvonuláskor a XIII. hadtesthez tartozó 11. hegyi dandár a rossz útviszonyok a mozgókonyháit képtelen volt magával vinni.
1914. Augusztus 19-én az élelmező hadbiztos kérte, hogy a mozgókonyhákat a csapatokhoz hozzák, mert azok a támadás során többször lemaradtak. Az ellentétes parancsok miatt (támadás–visszavonulás) a járművek (köztük a mozgókonyhák is) feltorlódtak.A galíciai-fronton a 2. hadsereg egyes csoportjai 1914. szeptember 8. és november 10. között átlagosan 4 napon át is ütközetben voltak, 22- 25 napon át 400 – 500 km –t, vagyis naponta 18 – 22 km – t tettek meg a legsúlyosabb útviszonyok között. A mozgókonyhák gyakran nem, vagy későn kerültek a csapatokhoz.A mozgókonyhák hegyes terepen nem tudták követni a csapatokat, ezért harmadik lóról is kellett gondoskodni. Sok tengelytörés is előfordult.Ráadásul nem minden alakulat rendelkezett konyhával, így a hiányt kényszer megoldásként üstökkel és főzőládákkal pótolták. Az 1914. szeptemberében visszavonuló 4. hadsereg mozgókonyhái és egyéb fogatolt járművei a felázott mellékutakon képtelenek voltak haladni, így kénytelenek voltak a főútra térni. Ez torlódáshoz vezetett, ezért a járműveket sokszor az árokba fordították.
A meleg ételt az ütközetvonalnál a mozgókonyhák készítették el, és vitték olyan közel a harcolókhoz, amennyire csak lehetett, ilyenkor meg kellett várni a besötétedést. Az előrevont mozgókonyhákhoz (konyhakocsikhoz) a harcvonalból jöttek hátra az emberek az étellel teli kondérokért, sokszor előfordult, hogy az erős tűzhatás miatt még így sem lehetett kiosztani a meleg ételt. Ilyenkor tartalék élelemadagokat vették elő.Pzemysl várának második körülzárása idején a védőkörletekben harcoló csapatok számára a meleg étel kiosztása nehézségekbe ütközött. A mozgókonyhák csak a vár körüli magaslatok lejtőjéig tudtak eljutni, innen kézben kellett az ételhordó edényeket vinni, amelyben az étel mire a magaslatokhoz ért kihűlt, ha ugyan az oroszok nem lőtték le az ételvivőket. Az állásokban nem lehetett tűzet rakni, hogy az ételt megmelegítsék, mert az ellenség rögtön össztüzet adott. Ezen úgy segítettek, hogy a várban található összes főzőládát kivitték az állásokba, és ezekben főztek a csapatoknak. A főzőládákat ezután kötélen közvetlenül fel lehetett húzni az arcvonalba.Problémát jelentett az is, hogy a mozgókonyhák a csapatokhoz voltak rendelve, így felettük a parancsnok rendelkezett. Tekintettel arra, hogy az alakulatok féltették az eszközeiket, így a mozgókonyhákat magukkal vitték a tűzvonalba. Sok konyha és ló pusztult el itt feleslegesen.
A másik véglet, hogy a konyhákat indokolatlanul hátrahagyták, így azok az előrenyomuláskor sokszor nem találták meg az alakulataikat. Megoldás: a hadosztályparancsnokok a mozgókonyhákból külön hadosztály ütközetvonatlépcsőt alakítottak ki. Ennek azonban az volt a hátránya, hogy a lépcsőt többször is olyan távol tartották a harcolóktól, hogy a konyhák késve, romlott ételekkel érkeztek a csapatokhoz. Az élelmezés hatékonyságának növelése érdekében a csapatvonatot 3 részre osztották, ütközetvonatra (lőszerkocsi,mozgókonyha, konyhakocsi), eleségvonat és málhavonat. Minden vonat élén egy csapattiszt állt. A mozgását a hadosztály parancsnokság, ezen belül a hadbiztos szabályozta. A vonatlépcső irányítása a harci helyzet és az útviszonyok figyelembe vételével történt.A folyamatos ellátás érdekében minden mozgókonyha elé egy országos járművet állítottak, amely egy szabványos és egy tartalékadagot szállított. Ezeket nevezték konyhakocsiknak.Természetesen többször előfordult, hogy az élelmező tisztek személyes bátorságukkal járultak hozzá, a lövészárkokban küzdő katonák ellátásához. 1914. szeptember 16-án, a szerb-fronton a 28. honvéd gyalogezred gazdászati tisztje az ellenséges tüzérségi tűzben az ezred katonái számára meleg gulyást hozott. A tiszt megjutalmazását javasolták.A magaslatokon vívott harcoknál a mozgókonyháktól az élelem eljutatása nehézségekbe ütközött. 1915. telén a Kárpátok védelmét ellátó Uzsok-csoport katonái részére az élelmet főzőládákban juttatták el.
A harchelyzet sűrű változása miatt a mozgókonyhákkal való összeköttetés megszakadt, így a parancsnokságok a rendelkezésre álló mozgókonyhákat közvetlenül a csapatokhoz irányították. A fronton harcoló katonák meleg étkeztetésének megoldásához a Weiss Manfréd gyár egy figyelemre méltó újítással állt elő. Tekintettel arra, hogy a mozgókonyhák terepen az arcvonalat 7-8 km-en belülre nem közelíthették meg, mivel az üstök leemelésére és kézben szállítására a távolság miatt nincsen mód, szállított étel kihűlt, a felmelegítésére pedig nem volt mód. Azt hogy a csapatok minden körülmények között meleg ételhez jussanak, csak olyan üstökkel lehetett megoldani, melyeket egy ember el tudott vinni.
Megoldás: 15 literes, hőszigetelt és háton és hordozható üst. Egy üst 18 ember (raj) ételét tartalmazta, egy kocsin 16 üst szállítható, mellyel 500 ember élelmezése oldható meg. Az üstökhöz fa főzőláda, és centrális tüzelő rostély is tartozott. Természetesen a szükség többször megkövetelte, hogy a mozgókonyhákat háborús körülmények között más célokra is használják. 1914 augusztusában a Szerbia ellen felvonuló 6. hadsereg a mozgókonyháit vízszállításra, míg a 40. hadosztály a konyhák mozdonyait kenyérszállítására használta. E mellett elterjedt a mozgókonyháknak a ruhák fertőtlenítéséhez való használata is.
A mozgókonyhán készíthető ételek jegyzéke
a) Levesek:
- marhahús leves
- burgonyaleves
- disznó vagy ürühúsleves
- levespép
b) Köretek:
- Rizs (marhahús, vagdalthús, sertéshús)
- búzadara (marhahús), árpakása (marhahús)
- borsó, bab, lencse főzelékek (pirított szalonnával és hagymával)
- burgonyapüré
- burgonya rántással (ecettel savanyítva)
- burgonya héjban (kieresztett sózott zsírral)
- pohánka (haricskása: vízben zsírral megfőzve, pirítva hagymaszeletekkel)
- burgonya savanyított káposztával
- kelkáposzta főzelék
- köleskása tejben
- makaróni
- tarhonya
- saját készítésű tészták. (gombóc, galuska mártással: zsírban, mártással)
- polenta ( kukoricaliszt, pirított szalonnával és hagymával, +sajt)
- mamaliga (mint az előző+savanyútej)
Kivételesen a mozgókonyhákat pótsütemények sütéséhez is felhasználhatták. Ilyenkor a
katlan fenekét bezsírozták és liszttel beszórták, majd a meg nem erjedt tésztát egy papírlapon
idehelyezték, hasábos, lepényszerű formában. A tésztát kis tűzőn sütötték.
A mozgókonyha tartozékai
- sütőtepsi
- fiókos láda (cukor, só)
- tálaló asztal
- víztartó
- nagy és kis levesmerő
- kézi szűrő
- keverőfa
- tálaló kés és villa
- teaszűrő
- kézibalta
- piszkavas
- bőrtok a tiszti evőeszközökhöz (kés, villa, kanál, fél literes tányér, tál serpenyő, ivóserleg)
- pirofor
- zsák
- katlankefe
- lakat
- lámpa
- lócövek
- zaboszsák
- szereléktáska
- lókefe
- lóvakaró
- patkó
- patkószeg
- éles és tompa patkósarok
- patkósarok zacskó
- itatóveder
- abrakostarisznya
- csavarkulcs
- 3 m fűzőkötél
- 8 méteres takarmánykötél
- 3 m málhakötél
- tartalék istráng
- tengelyvégszeg sasszeggel
- külső tengelyszelence
- bőrkarika korong
- surló szaru
- tartalék kerék és hámfa
- mozdonyhorog
- 1 db mozgókonyha utasítás
Forrás:
www.magyarhuszar.hu
www.cskir.extra.hu
