Az Ómagyar Mária-siralom egyike legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű vers. A vers a 13. században íródott egy latin vers átköltéseként és a latin nyelvű Leuveni Kódexben maradt fenn. 1922-ben fedezték fel abban az anyagban, amit a Leuveni Katolikus Egyetem vásárolt egy müncheni könyvkereskedésben a németek által az I. világháborúban elpusztított könyvtári anyag pótlására. Az értékes kódex 1982-ben került a magyar állam tulajdonába.
Szövegemlékről van szó, az eredeti mű szerzője feltehetőleg egy domonkos rendi szerzetes, Gotfrid, aki a párizsi Szent Viktor ágostonos kanonokrendi apátság helyettes házfőnöke volt, és a 12. században élt.
Az Ómagyar Mária-siralom magyar költője jól megérezte, hogy a latin sorok két ritmikai egységre oszlanak, és végig kétütemű sorfajban írta meg a maga költeményét. A magyar hangsúlyos ütemben a hangsúlytalan szótagok száma ekkor még kötetlen volt, ez nagyobb szabadságot, változatosabb sorok létrehozását tette lehetővé.
„Legelső” versünkben már fejlett rímek, szép és tudatosan alkalmazott alliterációk voltak. Változatos a rímelhelyezés is: előfordulnak páros rímek ( a a b b ), félrímes megoldások ( x a x a ), és bokorrímek is ( a a a ).
A költeményben Mária, a keresztre feszített Jézus anyja egyes szám első személyben szólal meg. A legnagyobb szenvedést átélő, a fia kínhalálát szemlélő asszony tehetetlen kétségbeesésben vergődik. Hol önmaga nyomorult állapotát zokogja el, hol pedig – váltakozva a keserű jajongással – fiát szólítja meg anyai becézéssel, illetve a halált kérleli – önmagát ajánlva fel neki gyermeke helyett –, majd pedig Jézus kínzóihoz könyörög kegyelemért. A vers befejezésében feltör a tébolyult anyai sikoly: ha már nem mentheti meg egyetlen fiát, legalább osztozni akar vele a halálban.
Az Ómagyar Mária-siralom a Leuveni Kódex 134. lapjának hátulján található. A vers szövegének nagyobb része szabad szemmel alig olvasható, mert a pergamenről a folytonos használat miatt egyszerűen kikopott. Korábban az a nézet terjedt el, hogy mint érthetetlen nyelvű szöveget kidörzsölték, dörzsölésre utaló nyomok azonban valójában nincsenek.
Műfaja: siralom (planctus).
Eredeti írásmód: | Mai átírás: | Mai magyar nyelven |
---|
(Molnár Ferenc értelmezése)Volek Syrolm thudothlon
Syrolmol Sepedyk.
buol ozuk epedekVolék sirolm tudotlon.
Sirolmol sepedik,
Búol oszuk, epedek.Valék siralom tudatlan,
Most siralom sebez,
Bú gyötör, epeszt.WalaSth vylagumtul
Sydou fyodumtul
ezes urumetuul.Választ világumtuul –
Zsidou, fiodumtuul
Ézes ürümemtüül.Választ világomtól
Zsidó, fiamtól,
Édes örömemtől.O en e es urodu
eggen yg fyodum
Syrou aniath thekunched
buabeleul kyniuhhad.Ó én ézes urodum,
Eggyen igy fiodum!
Sirou anyá teküncsed,
Búábeleül kinyuhhad!Ó, én édes Uram,
Egyetlen egy fiam,
Síró anyát tekintsed,
bújából kivonjad!Scemem kunuel arad
en iunhum buol farad
the werud hullothya
en iunhum olelothyaSzemem künyüel árad,
Én junhum buol fárad.
Te vérüd hullottya
Én junhom olélottya.Szememből könny árad,
Én jajom búval fárad,
Te véred hullása,
Én jajom alélása.Vylag uilaga
viragnak uiraga
keSeruen kynzathul
uoS cegegkel werethulVilág világa,
Virágnak virága!
Keserüen kinzatul,
Vos szegekkel veretül.Világ világa,
Virágnak virága,
Keservesen kínzatol,
Vas szegekkel veretel!Vh nequem en fyon
ezes mezuul
Scegenul ScepSegud
wirud hioll wyzeulUh nekem, én fiom,
Ézes mézüül!
Szegényül szépségüd,
Vírüd hioll viezül.óh nekem, én fiam,
Édes, mézül,
Szegényül szépséged,
véred hull vízül!Syrolmom fuhazatum
therthetyk kyul
en iumhumnok bel bua
qui Sumha nym kyul hyulSirolmom, fuhászatum –
Tertetik kiül
Én junhumnok bel bua,
Ki sumha nim hiülSiralmam, fohászom
megtörik kívül,
Jajom belső búja
Ki; soha nem enyhül.Wegh halal engumet
eggedum illen
maraggun urodum
kyth wylag felleynVégy halál engümet,
Eggyedüm íllyen,
Maraggyun urodum,
Kit világ féllyen!Végy halál engemet,
Egyetlenem éljen,
Maradjon meg Uram,
Kit a világ féljen!O ygoz Symeonnok
bezzeg Scouuo ere
en erzem e buthuruth
kyt niha egyre.Ó igoz Simeonnok
Bezzeg szovo ére;
Én érzem ez bútürűt,
Kit níha egíre.Ó, az igaz Simeonnak
Biztos szava elért,
Én érzem e bú-tőrt,
Kit valaha igért.Tuled ualmun
de num ualallal
hul yg kynzaSSal
fyom halallal.Tüüled válnum,
De nüm valállal,
Hul így kinzassál,
Fiom, halállal.Ne váljak el tőled,
Életben maradva,
Mikor így kínoznak
Fiam, halálra!Sydou myth thef
turuentelen
fyom merth hol
byuntelenZsidou, mit tész,
Türvéntelen,
Fiom mert hol
Biüntelen.Zsidó, mit tész
törvénytelen!
Fiam mert hal,
bűntelen!fugwa huztuzwa
wklel ue ketwe
uludFugva, husztuzva,
Üklelve, ketve
Ülüd.Fogva, húzkodva,
Öklelve, kötve
Ölöd !Kegug gethuk fyomnok
ne leg kegulm mogomnok
owog halal kynaal
anyath ezes fyaal
egembelu ullyetuk.Kegyüggyetük fiomnok,
Ne légy kegyülm mogomnok,
Ovogy halál kináal,
Anyát ézes fiáal
Egyembelű üllyétük!Kegyelmezzetek fiamnak,
Ne legyen kegyelem magamnak,
Avagy halál kínjával,
Anyát édes fiával
Egy emberként öljétek