Tájfelnézőkre a parasztoknak volt szükségük a századforduló idején, pénzért cserébe a pusztákon kikémleltették velük a tanyabeliek számát, erejét, a gazdák adakozókedvét, mekkora a szérűben a rakomány. A jó tájfelnézőt mindig jól tartották hiszen pontos megbízható információval látta el a parasztokat arról mit hol és mennyiért lehet venni. Télen helykeresést, tavasszal sikárgyökér ásást, nyáron ürgeöntés, ősszel pedig sündisznókeresést színlelve kerülgette a tanyákat., miközben nem is sejtették miben sántikál. Ha ez a terv nem jött be és mégis nagyon ki kellett volna kémleni a tanyát, akkor oda csikónézésbe vagy vagy eléhezést színlelve jutottak be. Szóval a tájfelnézőt megbecsülték ám még sem szerették, mert igen gyakran visszájára is fordult a dolog.

Ez a munka annyira könnyű és mégis fizetendő volt, hogy egy idő után túl sok tájfelnéző lett, akik későn csatlakoztak vagy nem megbízható forrást szállítottak és elcsaptak azok más foglalkozás után néztek, belőlük lettek a nyomravezetők vagyis a sullogók. Nevének titokban tartása melett 25-100 Ft-ot is kaphattak egy kárvallottól egy jó nyomért vagy az áru visszaszréséért, sőt néha az áru fele is az övé lett. A sullogók tehát a puszták detektívjei lettek, aki néha még a tájfelnézőt is kézre kerítette. A sullogók kinézetre nem voltak túl bizalom keltőek, gyengefizikumúak voltak, olyan emberek akik nem tudtak megbirkózni a pásztor élet nehézségével. "Varjúijesztőnek" gúnyolták őket rossz ruhájuk miatt, kapagallérú szűrben, tökhajsubában, avas-zsíros kalapban, rossz zsákból készült kócmadzaggal a nyakba akasztott tarisznyával valóban nem nyújtottak túl nagy bizalmat. Ránézésre mindig ráérősen kullogott vagy sullogott, innen is kapták nevüket. Bátran járt ki-be minden tanyán, mert szállóigévé vált, hogy "rossz szőrű-bőrű embernek enni- inni adj, hogy hiba ne essen a gazdaság körül" Nyáron a pásztor cserények (pásztor házak) körül téblábolt télen pedig bekéretőzött egy-egy istállóba, így sok mindent kihallgathatott, ezért féltek is tőle, mert bizony nem csak a parasztos és pásztorok segítségét tartotta szem előtt, hanem ha kellett azonnal feladta azokat a kerületi komisszárosnak egy kis pénz jutalom fejében.