Bács-Kiskun megye címere
Álló, hasított a tárcsapajzs, jobb oldali kék mezejében mezítlábas, vörös csuhás, ezüstköpenyt (paenulát) viselő, jobbjában fekete keresztvasú ezüstpallost, baljában aranyos könyvet tartó, ezüstös szakállú és hajú, aranyglóriás férfialak lebeg. Bal oldali ezüstmezejében aranyöves, kék mundért viselő, vörös csizmás és kacagányos vitéz lebeg, vörös kesztyűs jobbjában ezüstszablyát tart, balját a csípején nyugtatja; vörös süvegén ezüst a forgó. A pajzstalpban ezüsttel és kékkel eltolt habos pólya található. A pajzs ívelt felső élén hárombástyás, ostrompárkányzatú, zárt kapujú, arany falkorona van.
Bács-Kiskun megye címere a modern szimbólumalkotás terméke: az egykori Bács, majd Bács-Bodrog vármegye címerképe (Szent Pál apostol attribútumaival felékesített alakja) látható az új jelkép jobb oldalán, a bal oldal kivont szablyát tartó kun vitéze pedig a hajdani Pest-Pilis-Solt-Kiskun egyesített vármegye címerében szerepelt. Az eltolt ezüst-kék pólyák a megye két folyó (Duna, Tisza) közötti elhelyezkedésére utalnak.
Baranya megye címere
Baranya megye címere álló, csücskös talpú doborpajzs, kék mezejének zöld pajzstalpján kétszintű, ostrompárkányzatán négyormú ezüstbástya áll, kapubéllete kváderkövekkel kirakott, fekete kapuboltjában nyitott arany leveleskoronával ékesített, kisméretű, álló, kerektalpú ezüstpajzs lebeg, rajta arannyal az L és a J betűk látszanak. Az első szint párkányzatán két, balról jobbra haladó férfi, vállaikra vetett rúdon hatalmas zöld levelű óriási zöld szőlőfürtöt visznek. Mindkettőjük feje aranyló búzakalászokkal koszorúzott, csizmájuk fekete; a jobb oldali vörös zekét és kék nadrágot, a bal oldali kék zekét és vörös nadrágot visel. A csapórács is fekete. A pajzsot balról pálma-, jobbról olajág övezi. A kapubástya nyilván a vármegyei mivoltra utal, a szőlővivő jelenet bibliai vonatkozásokat is idéz (Jozsue kémei Eskol völgyéből egy óriási, két ember által egy rúdon cipelt szőlőfürtöt hoznak Kánaán termékenységének bizonyságául. Vő. Nm 13, 23-24), bár valószínű, hogy a Baranya-szerte ismert heveng (rúdra akasztott fürtökből összeállított "óriásfürt") is szerepet játszott a kép megkomponálásában.
Békés megye címere
Békés megye címere hosszanti ívekkel megrajzolt, álló, aranyos rámába foglalt, hasított barokk pajzs. Jobb oldali kék mezejének zöld hármashalmán fegyverzett aranyoroszlán fordul balra, jobb mancsában három aranyló búzakalászt tart (amelyek a magyar heraldikában szokatlan módon átnyúlnak a hasításon), baljában ezüstszablyát emel feje fölé, tekintetét a felette lebegő, vörös bélésű, nyitott, arany leveleskoronára függeszti. A bal oldal zöld mezejét három ezüstpólya tagolja. A pajzs felső élén - a címerkép részletét idéző - vörös bélésű, nyitott, ötágú, arany leveleskorona helyezkedik el. Az aranyszegélyű ráma (cartouche) vörös mezeje ezüsttel damaszkozott.
Borsod-Abaúj-Zemplén megye címere
A megye címere álló, csücskös talpú, négyelt pajzs:
1. (jobb felső) mezeje vágott, a felső vörös részen ezüstpólya látható, alsó kék felén jobbra forduló és néző, háromágú arany leveleskoronát viselő, kiterjesztett szárnyú ezüstsólyom lebeg;
2. (bal felső) aranymezejében aranyló szőlőfürt lebeg egy-egy arany szőlőlevéltől közrefogva, a leveleken jobbról vörös ruhás ezüsthajú és -szárnyú angyal áll, és baljával (balról) kék ruhás, ugyancsak ezüsthajú és szárnyú angyal áll, jobbjával ötágú, nyitott, arany leveleskoronát tart;
3. (jobb alsó) fekete mezőben ágaskodó kétfarkú aranyoroszlán lebegve lép jobbra, felemelt mellső mancsában nyitott, háromágú aranyleveles koronát, a baljában kéttányérú mérleget tart;
4. (bal alsó) kék mezőben ezüstbástya lebeg két lőréssel, kapujában félig leeresztett zuhanóráccsal és hétormú ostrompárkányzattal, a kapu felett pedig torony emelkedik két lőréssel és hármasormú ostrompárkánnyal.
A pajzs felső élén pántos ezüst tornasisak helyezkedik el, nyakvértjén aranyszalagon medállal. Az ötágú (három levél között két gömb) nyitott, aranyleveles sisakkoronán egyfejű, jobbra néző, vörössel fegyverzett, kiterjesztett szárnyú, háromágú, nyitott arany leveleskoronát viselő fekete sas áll. A foszlányok: jobbról kék és ezüst, balról vörös és arany.
Budapest város címere
A főváros gótikus, vörös színű címerpajzsát a Dunát jelképező ezüst (fehér) színű, hullámos szalag (pólya) választja ketté. A pajzs felső mezejében Pestet jelképező egytornyú, egykapus, arany (sárga) színű, az alsó mezejében Budát és Óbudát jelképező háromtornyú, kétkapus, arany (sárga) színű vár lebeg. Mindkét vár kapuja nyitott, bejáratának háttere égszínkék. A címerpajzsot jobb oldalról egy arany (sárga) színű oroszlán, a bal oldaláról egy arany (sárga) színű griffmadár tartja. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik. A címer mind a teljes, mind a címerállatok és a Szent Korona nélküli, egyszerűsített formájában is használható.
Csongrád megye címere
Csongrád megye címere öregpajzsból és boglárpajzsból álló összetett pajzs. Az öregpajzs négyelt. A jobb felső (1. sz.) kék pajzsmező zöld talaján Szent Gellért püspök áll, természetes ábrázolású alakján bíbor bélésű aranypalást alatt ezüst karinget visel aranyos stólával. Baljában aranyos kampójú pásztorbotot tart, jobbjában ezüsthegyű lándzsát és zöldellő pálmaágat fog. Tőle balra ezüst sziklafal magaslik (a Kelen-, később Gellérthegy), a lába előtti habos ezüstpólya a Dunát jelképezi. A bal felső (2. sz.) vörös mezőben jobbra forduló, növekvőben lévő fegyverzett, aranyoroszlán lebeg. A jobb alsó (3. sz.) aranymezőben jobbra forduló fekete turulmadár áll. A bal alsó (4. sz.) mező vágással, hasítással és harántosztásokkal szabdalt. A felső, jobb oldalon a vörös mező zöld udvarán (részben takarásban) ezüstbástya áll, hármas osztatú várfokán balra lobogó ezüstzászló leng, közepén fekete kereszttel. A felső bal oldalon kék mezőben emberarcú napkorong aranylik. A vágás alatti terület ékre osztott: jobb oldalán öt zöld levél között ötszirmú ezüstvirág lebeg, bal oldalának vörös mezejében ugyanezt a virágot láthatjuk, középen pedig ezüstmezőben arany bőségszaruból természetes színű gyümölcsök hullanak. A boglárpajzs vágással osztott: a pajzsfő aranymezejében fegyverzett fekete sas száll fel jobb felé. A pajzsderék és -talp kék mezejét három, habos ezüstpólya osztja meg. Az öregpajzs felső élén vörös bélésű, ötágú (három levél, két gyöngy), nyitott, arany leveleskorona nyugszik. Heroldalakként jobbról fegyverzett fekete sas, balról ugyancsak fegyverzett aranyoroszlán tartja a címert. Az öregpajzson az 1. sz. mezőt a történeti Csanád vármegye,http://www.magyarvagyok.com/kultura/hungarikum/innen-onnan/a-magyar-kiralysag-varmegyei/3719-Csongrad-varmegye.html a 4. sz. mezőt Torontál vármegye, a boglárpajzsot pedig az egykori Csongrád vármegye címere alkotja. Ondtól ered a Bor-Kalán nemzetség vörös mezőben jobbra néző, növekvő fegyverzett aranyoroszlánja és a Csanád nemzetség arany mezőben jobbra néző, álló fekete turulmadara. Csongrád megye címere boglárpajzsként az öregpajzsra helyezve kifejezi, hogy örököse és továbbvivője mindannak, amit az utóbbiban foglalt címerek jeleznek. A vágással és hasítással négyelt öregpajzs jobb pajzsfőjébe helyezett csanádi és bal pajzstalpába foglalt torontáli címere Csongrád boglárpajzsával jobb harántnézetben emlékeztetnek arra, hogy Csongrád vármegye vállalta, vállalja a másik két megye történeti örökségét, egy bal harántnézet pedig felidézi a Szent István-kori vármegyeszervezés tényét és az alapító ősök emlékét. A címer fölött elhelyezett ötágú (három levél és közte két gyöngyben végződő ék) korona a vármegyei, megyei (comitatus) státuszt fejezi ki. A Torontál címeréből átemelt heroldalakok (álló fekete sas és ágaskodó aranyoroszlán) pedig (mivel sas és oroszlán a címerképekben is található) stílusosan egészítik ki a címert.
Fejér megye címere
A kerek pajzson Szent István (Magyarország első apostoli királya) aranyos királyi palástba öltözött, a szentség ismertetőjeleként a feje körül ragyogó glóriás alakja található. A bal felső, égi (kék) mezőben, tündöklő sugarakat kibocsátó felhők között vörös tunikás, kék köpenyes Szűz Mária a mellénél tartja Jézust, aki jobbját áldásra emeli. Előttük, zöld mezőn térdel Szent István, tekintetét az égre szegzi, vörös párnára helyezett szent koronáját a jogarral és a karddal felmutatja és felajánlja Máriának.
A kis címer érdekessége, hogy jobb oldalán, a mai használattól (vörössel és ezüsttel hétszer vágott) eltérően, vörös mezőben négy ezüstpólyát mutat, a bal oldali vörös mező zöld hármashalmán leveles aranykoronából növekvő, szabályos ezüst kettőskereszt látható.
Győr-Moson-Sopron megye címere
Az összevont megyék címere álló, kerektalpú, vágott pajzs. A felső, kék pajzsmező hasított. Jobbra az egykori Moson vármegye stilizált címere látszik: kék mezőben, zöld hármashalmon szembeforduló, vörössel fegyverzett, kétfarkú, háromágú, nyitott arany leveleskoronával ékesített, aranyoroszlánok (bal, valalmint jobb manccsal) az aranyló, vörössel bélelt Szent Koronát emelik. A középső, kiemelkedőbb halmon leveles zöld szárakon aranybibéjű, ezüstszirmú három virág díszlik. Balra a hajdani Sopron vármegye leegyszerűsített címerképe helyezkedik el: a kék mező zöld udvarán enyhén jobbra forduló, teljes ezüstpáncélzatú, zárt sisakú vitéz áll vívóalapállásban, jobbjában ezüstkarddal. Az alsó, vörös pajzsmező három habos ezüstpólyával (de a beírásokat elhagyva) a korábbi Győr vármegye címerét idézi. A pajzsra, a megye (comitatus) rangjának jelzése gyanánt, ötágú (három levél között két gyöngy) zafírokkal és rubinokkal ékített, arany leveleskoronát helyeztek. A három vármegye közös vonása, hogy természetes és mesterséges védművekkel megerődített határvármegyeként hozták létre. A megye jelenlegi címerét, a korábbi vármegyék címereinek figyelembe vételével 1991-ben alkották meg.
Hajdú-Bihar megye címere
Hajdú-Bihar megyét 1949-1950-ben alakították ki Hajdú vármegyéből és Bihar vármegyének a trianoni (majd párizsi) béke után határainkon belül maradt részéből. Ezért a megye címere összetett, valójában a két vármegye álló pajzsainak egymás mellé, egy négyes tagolású ezüstsíkra - melyet középütt kék szalagokkal átfont növényi és fátylat mintázó arany ornamensek közül szembenéző nemtőfej díszít - helyezésével és a korábbi Hajdú vármegye heroldalakjainak a kettős pajzs jobb és bal oldalára állításával alkottak meg.
http://www.magyarvagyok.com/kultura/hungarikum/innen-onnan/a-magyar-kiralysag-varmegyei/3711-Bihar-varmegye.html
Jobb oldalon Hajdú megye címere látható. Érdekessége, hogy több mint negyed évezreddel előbbre keltezhető címere, mint a vármegye megalakulása, ugyanis azt Bocskai István fejedelem az őt támogató hajdúknak 1605-ben Korponán kiállított adománylevelében így írja le: "…egy tojásdad égszínkék pajzs, melynek szélét, vagyis belső kerületét egy hasonlóan tojásdad alakban összegömbölyödött, [jobbra forduló], farkát a nyakára háromszorosan tekerő aranysárkány övezi. A sárkány hasán világosan látható egy vörös kereszt, amelyet nékik a mi tulajdon nemzetségi címerünkből irántuki kegyünk és jóakaratunk kinyilvánításául adni szándékoztunk. A sárkány által közrefogott térben és a pajzs közepén egy páncélba öltözött ember jobb karja [vértől vöröslő] görbe szablyát erősen forgatni, a szablya markolata fölött pedig egy elsült pisztoly golyót kilőni látszik; [felette:] a pajzs egyik [jobb] oldalán füsttel vegyített, iszonyú láng, melyet az ellenség elrettentésére vitézeink néhányszor győzelmet hozóan alkalmaztak, nagy lobogással égni, másfelől [bal oldalon] pedig a ragyogó hajnal vöröslő kebeléből fénylő sugarakkal felemelkedő arany Nap, a hajnal tájban történt első győzelmünk emlékére, dicsőséges fényben látszik. A pajzs felett egy vitézi nyílt sisak van, melyet drágakövekkel és gyöngyökkel felékesített [nyitott, ötágú leveles] királyi korona fed, ebből egy megaranyozott karddal felövezett és borostyánfüzérrel megkoszorúzott vitéz növekedvén, jobb kezében meztelen kardot, bal kezében meztelen tőrt tartva, imádkozva és az elnyert szabadságért győzelmi éneket zengve, és győzedelmes fegyvereit vidáman forgatva illő módon látható. A sisak csúcsáról pedig egyfelől [kívülről] vörös és égszínkék, másfelől [belülről] ezüst és arany mázú szalagok, mint foszlányok folynak le és a pajzsnak mindkét szélét igen szépen körülveszik és ékesítik..." (A leírás olyan eleven, hogy csak néhány szögletes zárójelbe tett szóval kellett kiegészíteni, hogy az ma is érthető legyen.) Az Álmosd-Diószegi hajdúles után (1604) Bocskai hét, Szabolcs vármegyében lévő birtokát ajándékozta hajdúszabadsággal felruházott vitézeinek (9254 főnek), amelyek aztán pecsétjükön a "Sigillum Privilegiatorum Oppidorum Haidonicalium" (Kiváltságolt hajdú városok pecsétje) feliratot használták, közigazgatási területté szerveződve pedig a Hajdú-kerület (Districtus Haidonicalis) nevet nyerték. A vármegye szervezetbe nem tartozó kerület aztán Szabolcs és Bihar vármegyék tucatnyi községével gyarapodva 1877-ben vált önálló vármegyévé, megtartva korábbi címerét.
Bihar megye címere álló, csücskös talpú ívelt tárcsapajzs, kék mezejét jobbról zöld félpólya (a középtől ezüst sziklaormokba megy át) tagolja. A felső mezőben, jobb oldalon a zöld pólyára állítva búzakéve aranylik, a sziklaormok fölé (a bal oldalon), aranyszalagon két arany szőlőfürt lóg. Az alsó, kék mezőben három ezüstös hal (2-1) úszik balra, közöttük három csoportba rendezve, három-három aranyló buzogányú, aranysás (1-2) látható. A pajzs fölött jobbról kék és arany, balról vörös és ezüst növényi ornamensbe átcsapó foszlányok burjánzanak, amelyek zafírokkal és rubinokkal ékesített, nyitott, ötágú, arany leveleskoronát tartanak. A kettős pajzsot jobbról tarajos ezüstsisakot, mellvértet és nadrágot, kék tunikát viselő, aranycsizmás, vörös köpenyét derék tájon jobbján tartó, ugyanezen kezében aranyszöges buzogányt markoló vitéz (a bibliai Sámson) Hajdú megye pajzsát baljával fogva tartja, mögötte balra forduló aranyoroszlán áll. Balról, Bihar pajzsát jobbjával egy hasonlóképp ezüstsisakkal, mellvérttel és nadrággal, kék tunikával, aranyövvel és -csizmával felszerelt harcos fogja, vörös köpenye a balján átvetve, baljában aranypajzsot és szöges buzogányt tart (Herkules figurája).
Hajdú és Bihar megyék címerének használatát 1950-től betiltották, a megye első szabadon választott önkormányzata 1991-ben pályázatot írt ki az egyesített megyék címerének megalkotására, melynek eredményét, a jelenlegi címert a megyei közgyűlés még ugyanezen esztendőben elfogadta.
Heves megye címere
Heves megye címere álló, csücskös talpú reneszánsz pajzs a pajzsalakot követő aranyrámában. A pajzs kék mezejének zöld udvarán természetes színezetű gólya (tolla ezüst és fekete, csőre és lába vörös) áll a bal lábán jobbra fordulva. Csőrében zöld kígyó tekeredik és hajlik el fejével balra. Felemelt jobb lábában a gólya zöld szőlővenyigét tart, amelyen két zöld szőlőfürt között zöld szőlőlevél látszik. A címer tükrözteti Heves megye természeti viszonyait, a Tisza vidékének egykori lápos, mocsaras területét, a termékeny szántóföldeket és a kiváló bort termelő hegyvidéket. De a kígyó utalhat gyógyító vizeire, bányászatára, iparára is. A gólya - a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe - mutatja, hogy Heves megye a "kereszténység védőpajzsát" képezte évszázadokig. A zöld mező a reményt, a kék a jövőbe vetett hitet sugallja.
Jász-Nagykun-Szolnok megye címere
Jász-Nagykun-Szolnok megye a 19. században (1876) alakult ki a Jászkun kerületből, melyet más megyék (Heves, Pest-Pilis-Solt) területéből gyarapítottak, s csatlakoztatták hozzá Külső-Szolnok megye jelentős részét, ez meghatározta címerképének motívumait is. A megye címere álló, halfarkú, (4/5 arányban) vágott barokk pajzs. A felső, ezüsttel és arannyal hasított részén a jobb oldali, ezüstmezőben vörös csőrű és lábú, természetes színű, balra forduló gólya áll; a bal oldali, aranymezőben felegyenesedő, jobbra forduló, kétfarkú, természetes színű, fegyverzett oroszlán lép jobbra, feje előtt fogyó vörös hold, mögötte hatágú, vörös csillag lebeg. Lent kék mezőben három hullámos ezüstszalag alatt vörös süvegű, mundéros és csizmás vitéz ezüstparipán lebegve vágtat jobbra, lótakarója és lobogó köpönyege szintén vörös, jobbjában aranykürtöt emel, baljával kerek ezüstpajzsot tart. A címerpajzsot vörös bélletű, növényi ornamentikájú aranykeret övezi, melyen vörös bélésű, zafírokkal és rubinokkal ékesített kilencágú (öt levél között négy gyöngy), nyitott, arany leveleskorona látható. Az alán eredetű jászok (philistei) kiváltságolt etnikum lévén a királynak elsősorban katonai szolgálattal tartoztak, ezt jelképezi a vágtázó lovas vitéz, jobbjában az ún. Lehel-kürttel, amely a 16. század vége óta (miután a török által megszállt nagykun, jász és külső-szolnoki territóriumot közigazgatásilag Heves vármegyéhez csatolták, a különállás hangsúlyozása végett) a jászkun kapitányok attribútuma lett, s amelyet aztán tucatnyi jász település felvett címerébe. Szolnok vármegyét Szent István alapította. A törökök 1562-ben foglalták el Szolnok várát, majd ezt követően a megyét Heves vármegyéhez kapcsolták, így még 1734-ben is annak címerét használták. Az I. Ferenc József által adományozott új megyecímerben is (1878) megmaradt címeralkotó motívumként a Hevesben is szereplő gólya (csak a heraldika szabályai szerint szembefordítva az oroszlánnal).
Az 1949 utáni átszervezések során a megye nevét Szolnokra egyszerűsítették, a Jászság és Nagykunság csak tájegységekként szerepeltek, a megyei címer használatát pedig betiltották. A rendszerváltozás után az eredeti nevét visszanyerő megye közgyűlése a hagyományok ápolása, az összetartozás tudatának újbóli megerősítése végett az 1991. évi 1. számú önkormányzati rendeletével visszaállította méltóságába az ősi elemekből 1878-ban alkotott címert.
Komárom-Esztergom megye címere
Komárom-Esztergom megye címerét a két vármegye egymás mellett álló pajzsai képezik. A jobb oldali álló, halfarkú barokk pajzs arany mezejének zöld udvarán ezüstpáncélzatú és sisakú vitéz jobbjában kardot emelve fékez meg egy balról ágaskodva reá támadó természetes színű (barna) medvét. A bal oldali címert hasonló alakú, ezüstmezejének udvara vörössel és ezüsttel sakkozott. Az ezüst mezőben püspöklila (ibolyaszín - nem heraldikai szín, de használata ebben az esetben indokolt!) baldachin alatt - amelynek mindkét szárnyát két-két ponton arany zsinórral kötöttek meg, aranyszegélyű és hermelinbélésű csúcsán zárt aranykoronával - aranyos trónuson ül a védőszent, Szent Adalbert, ugyancsak lila, aranyszegélyű főpapi ornátusban, ezüstkaringben, aranysaruban. Nyakában arany latinkereszt csüng, fején aranyabronccsal és középéllel ékített főpapi föveg (mitra) körül aranyglória ragyog. Kezét az ölében nyugtatva jobbjában három ezüstlándzsát - mártíriumának attributumait -, baljában aranykampójú pásztorbotot tart.
Nógrád megye címere
Nógrád megye a Duna-Tisza közének északnyugati részén helyezkedik el. Címere: álló, csücskös talpú tárcsapajzs; kék mezejének zöld udvarán jobbra néző, enyhén jobbra forduló, ezüstpáncélba öltözött vitéz áll, sisakja ezüst, önvédővel ellátott, forgójából zöld és vörös strucctollak csüngnek, tarajos sarkantyúi szintén ezüstösek. Jobb kezében ezüstpallost tart védőn, hajlított könyökkel, baljával enyhén balra megdőlt ovális pajzsára támaszkodik, melyre Magyarország címere van festve (hasított pajzs jobb oldalának vörös mezejében négy ezüstpólya, bal oldali vörös mezejének zöld hármashalmán háromágú, nyitott, arany leveleskoronából ezüst kettőskereszt növekszik. A pajzsot vörös bélletű akantuszleveleket mintázó aranyráma övezi, melyre ötágú (három levél között két gyöngy), nyitott, levelein gyöngyökkel, abroncsán rubinokkal és smaragdokkal ékesített, vörös bélésű, aranykoronát helyeztek. Nógrád megye címerében nem véletlenül áll fegyveres vitéz. Területét ősidők óta harcias kő-, bronz- és vaskori népek, majd kelták, germánok, avarok lakták. Első földvárát szlávok emelték. A honfoglalók - Anonymus szerint - Szovárd, Kadocsa és Huba vezérletével Pásztótól kiindulva kardcsapás nélkül hódoltatták területét, s hogy meg is ültek ott, azt régészeti emlékek és törzsnévi eredetű helynevei bizonyítják. Vármegyéjét Szent István alapította, első várispánja 1216-ból ismert. Kővára a tatárjárás után épült. A terjeszkedő vármegye, amely a váci püspök egyházmegyéjéhez tartozott, elérte az esztergomi érsekség területét is, így két főesperessége alakult ki. A nemesi vármegye már a 13. század végére megszerveződött. Honvédő harcainkban és háborúinkban kiválóan helytálló nemzetségek (Pok, Kachich, Zách, Szemere) és családok (Balassa, Salgói, Széchenyi) és vitéz férfiak (Giskra, Szapolyai István stb.) birtokoltak is. A török időkben többször gazdát cserélő neves véghely s nemzeti szabadságküzdelmeink, nemesi ellenállásunk színtere. Bár 1919-ben a cseh intervenciós sereget itt verték szét, Trianonban mégis nagyobb részét Csehszlovákiához csatolták. A vármegye első címerén az 1551-ből fennmaradt pecsétkép tanúsága szerint már a fent említett páncélos vitéz szerepelt kerek talpú pajzsban. A 16. század végétől 1663-ig összevonták Heves és Pest vármegyékkel. Az 1655-ben III. Ferdinándtól nyert, bővített pecséten a páncélos vitéz már az országcímert mintázó tojásdad pajzsra támaszkodik. Mázai változtak, kezdetben a vitéz ezüst mező zöld udvarán állt, később (1836-ban) a mezőt kékre változtatták. A Rákosi érában betiltott megyei címert a területi önkormányzat 1991-ben állította vissza.
Pest megye címere
Ovális, álló pajzs kék mezejében zöld hármashalom iker dombjain (jobb lábával előre) lépő, jobbra forduló, vörössel fegyverzett, kétfarkú (kettős farkbojtú) aranyoroszlán ágaskodik, jobb mellső mancsával háromágú, nyitott, arany leveleskoronát, baljában kereszttel díszített arany országalmát tart. A pajzsot ívelt és örvénylő indafonatokból álló, jobbról és balról egy-egy vörössel fegyverzett griff-főt, oromdíszként lótuszpalmettát mintázó aranyráma fogja körül.
Pest vármegye jelentős természeti és gazdasági erővonalak találkozási pontja köré szerveződött az államalapítás korában (jóllehet csak 1255-től adatolható). Ispánja a mindenkori alnádor vagy nádor volt. Pilis királyi magánbirtokból a 13. században szerveződött erdőispánsággá majd vármegyévé, ispánjai a visegrádi vár felépülte után ennek várnagyai lettek (a név szerint ismertek közül az utolsó 1388-ban). A nemesi vármegyévé alakulás során a két nemesi testület gyakran tartotta együtt megyegyűléseit, szolgabírái közösen intézkedtek. Az 1492. évi decretum szerint e két megyének nincsenek ispánjai, s a jövőben se legyenek (100. art.), ez időtől főhatóságuk a budai fővárnagy lesz. Fejér vármegye relatíve önálló egységét képezte Solt-szék (Comitatus Albensis sedis Solt), mely fokozatosan önállósult, majd János király az élére önálló főispánt nevezett ki. A török megszállás alatt e terület igazságszolgáltatását I. Miksa Pest vármegyére ruházta (1569. évi 52. art.)
A három vármegye egyesítésére 1659-ben került sor, a régi jogok sértetlenül hagyásával, főispánja pedig a nádor lett. Ekkor intézkedtek a megyei pecsét elkészítéséről is (76. art.). Az egy évvel később elkészült "Sigillum Comitatum Pest, Pilis et Solt Unitorum" köriratú pecsétre rávésték az első főispán nevét is (Franciscus Wesseleny Palat. * 1659), amit később elhagytak. A címer alapjául szolgáló pecsétképen - a vármegyei közgyűlés egykori jegyzőkönyvében foglaltak szerint: sziklás hegyormon hátsó lábait terpesztve álló (jobb mellső lábával koronát, a ballal pedig arany országalmát felmutató) oroszlán látható.
A címer értelmezése szinte a kezdetektől vitatott. Egyesek a rajzolat eredetét a Wesselényi-címer aranykoronás, felső testében jobbra néző oroszlánt ábrázoló, mancsaival három szál rózsát maga elé tartó kígyójára vezették vissza, mások a nádornak a koronázási ceremóniákon betöltött szerepével magyarázták. Közelkorú leírás szerint pedig "koronás oroszlán Magyarország hármashalma vagy sziklás csúcsai felett hátsó lábaival lép, mellső jobbjában koronát, baljában keresztes arany országalmát tart előre". (Megjegyzendő, hogy már a hozzá mellékelt ábrán sem koronás az oroszlán, a le nem írt barokk rámán viszont sasok szerepelnek.) A törvényhatóságok területeinek átszervezéséről hozott 1876. évi 33. törvénycikk alapján az említett egyesített vármegyéhez csatolták a Kiskunságot is (Dorozsma kivételével), címerét pedig egy, a Kunságot jelképező, alsó pajzsmezőbe helyezett kék zekés, vörös nadrágos, fekete-vörös süvegű jobbjában ezüst szablyát emelő gyalogos kun vitézzel egészítették ki (1878. júl. 5.). Ez a döntés nem előzmények nélküli, ugyanis a török időkben Pest, Pilis és Solt megyék főispánjai, egyben a kunok bírája is a nádor volt, tehát személye már akkor egybefogta e területeket.
A közigazgatási egységek 1949-50. évi átrendezése után Solt és a Kiskunság Bács megyéhez került, az önálló címerhasználat pedig szünetelt 1991-ig, amikor is Pest megye önkormányzata az ősi jelkép megújítását határozta el.
Somogy megye címere
Álló, csúcsaiban csapott, kerek talpú a pajzs, kék mezejében vörös bélésű, zafírral, rubinnal és smaragddal ékesített, négyágú, arany leveleskoronából ezüstös páncélzatú bal kar növekszik balra, és könyékből visszahajolva a pajzs felső éle felé, markában három, zölden viruló szőlővenyigét tart, melyeken három aranylevél és két zöld szőlőfürt díszlik. A pajzson enyhén jobbra fordulva, aranyszegecsekkel kivert, ezüst csőrsisak helyezkedik el. A sisakdísz változatos borítású (vörös-arany-kék-vörös-arany-vörös) tekercsen álló, kiterjesztett szárnyú, arannyal fegyverzett, vörössel és ezüsttel sakkozott, jobbra néző sas háromágú, nyitott, arany leveleskoronával a fején. A foszlányok mindkét oldalon a turbántekercs borításait megismételve növényi ornamentikát alkotnak, és "mint a hevesebb fuvallattól lengetett virágok" vörös, kék és arany gyümölcsökkel a pajzsot körülfonják. A címert 1498-ban, vízkereszt napján (jan. 6.) adományozta II. Ulászló király a vármegyének Somi Józsa temesi főispán s az ország alsó részeinek főkapitánya, valamint Butkai Péter somogyi főispán folyamodványára. Az adománylevélből jól kiolvasható a címer szimbolikája. A címerképben a korona a vármegyének a koronához és magához II. Ulászló királyhoz való hűségét fémjelzi. A páncélos kar a sok csatát és az ellenségeken aratott győzelmeket jelképezi. A szőlővesszőket emelő bal kéz (azért bal, mert a fentiek szerint a jobban a fegyver képzelendő) a föld termékenységét, szőlőben és borban való gazdagságát mutatja. Ugyanerre utal a színpompás és gyümölcsökkel megrakott foszlány is. A sisakdísz sasmadarának előképe a morva őrgrófság címerállata (eredetiben vörössel és arannyal sakkozott), amely valószínűleg arra utal, hogy a megye követsége (vagy maga a címerért folyamodó temesi főispán) már morva területen csatlakozott a koronázására Prágából érkező királyhoz. Somogy megye címeres levele - a több mint félezer éves címerrajzával - az utódok tiszteletétől övezve fennmaradt mind a mai napig. Az adományozás évfordulóját - január hatodikát - a megyei közgyűlés 1995-ben a megye emléknapjává nyilvánította, s minden esztendőben megüli.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye címere
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az ország észak-keleti részén három vármegye összevonásából alakult. Címere összetett: a központi helyet elfoglaló, álló szatmári címerhez jobbról Szabolcs, balról Bereg megye címerpajzsa dől.
Szabolcs megye címere halfarkú, ezüsttel és kékkel négyelt barokk pajzs. Első, ezüstmezejének zöld halmán három arany búzakalász növekszik. Második, kék mezejében aranyló hal úszik felfelé. A harmadik, kék mező két zöld dombja között csonkolt arany fatörzs látszik. A negyedik, ezüst mezőben megfeszített aranyíjon balra mutató arany nyílvessző helyezkedik el. Szatmár megye címere két vágással és két hasítással kilenc mezőre osztott, álló, csücskös talpú pajzs. Első, kék mezejében vörös rák úszik felfelé. Második, arany mezejében kváderkövekből rakott, háromormú ostrompárkányzattal ellátott ezüst kapubástya lebeg, a fekete kaputól jobbra és balra egy-egy lőrésből kinyúló, fekete torkolatú ágyúcsővel, s középső ormát közrefogó, ezüstnyelű, jobbra, illetve balra lobogó, ezüstzászlós kopjával. A bástya alatt szintén lebegve kilencágú (öt levél között négy gyöngy), rubinokkal ékesített, bíbor bélésű, nyitott, ezüstkorona látható. Harmadik (kék) mezejében, bal haránt irányból ezüstkecsege úszik lefelé. Negyedik (vörös) mezejét négy ezüstpólya tagolja. Ötödik, (ezüst) mezejében jobbra forduló, saját farkába harapó, háromágú aranykoronát viselő szárnyas aranysárkány által közrefogott térben zöld hármashalom középső (alacsonyabb) dombján jobbra forduló, kiterjesztett szárnyú, ezüsthattyú jobb lábával vörös szívet emel csőréhez. Hatodik (vörös) mezejének zöld halmán aranyló búzakéve áll. A hetedik (ezüst) mezőben zöld levéllel és kacsokkal, vöröslő fürttel zöld szőlővessző lebeg. Nyolcadik (arany) mezejének zöld udvarán vörös agancskoronájú, ezüst szarvasbika lép jobbra. Kilencedik (ezüst) mezejében háromlevelű lebegő zöld tölgyágról aranymakk csüng. Bereg megye halfarkú barokk pajzsát ezüstkereszt kékkel és vörössel négyeli. Első (kék) mezejében zöld levéllel és kaccsal, vörös fürttel zöld szőlővenyige lebeg. Második (vörös) mezejében két zöld levéllel és három aranyló makkal zöld tölgyág lebeg. Harmadik (vörös) mezejében balra forduló és jobb mancsát emelő, aranymedve áll lebegve. Negyedik (kék) mezejében két ezüstpisztráng úszik jobbra.
A mázakra vonatkozó heraldikai szabályokat szerfelett liberálisan kezelő címer három pajzsát (szokatlanul) jobbról vörös és arany, balról kék és ezüst foszlányok fogják össze, s e foszlányok középütt, bíborbélésű, ötágú (három levél között két oromdísz), rubinokkal és zafírokkal ékesített, arany leveleskoronát tartanak.
Szabolcs vármegye nevét - Anonymus szerint – a hasonló nevű honfoglaló vezérről nyerte, aki e vidéket elfoglalva Szabolcsvárat is emeltette. A vármegyét Szent István alapította. A hercegség megszervezésekor (1048) a nyíri ducatus területébe tagolódott, 1092-ben országos zsinat helyszíne, első ispánja 1213-ból ismert. A 13. század végén válik nemesi vármegyévé. Később a török, a királyi területek és az erdélyi fejedelemség között őrlődik, majd szabadságküzdelmeink jelentős színtere lesz. Pecsétjét 1714-ben nyerte el, amelyet III. Károly 1729-ben megújított. Ez idő tájt egy heraldikus így írja le: "A pecsét közbezárt mezeje négyelt, jobb felső részén hármasdombon három gabonakalászt, balra halat, jobbra lent a szerelem bekötött szemű geniusát (genium amoris oculis velatum), balra pedig nyillal egy íjat, amelyet egy kéz irányoz, mutat." A jelenlegi címerben Ámor helyett csonkolt fatörzs áll, amely arra utal, hogy története során Szabolcs megyét többször átszabták, s ez mindig területi veszteségekkel járt. A gabona a bőven termő vidék, a hal halászóvizeinek gazdagsága, a felajzott íj pedig a harci hagyományokban dicső múlt szimbóluma.
Szatmár vármegyének - amelyet már várát elfoglalva a honfoglalók megszálltak s végvidéken gyepűt építve jelölték ki az ország első keleti határát, melynek vármegyéjét már a 11. században megszervezték - csak töredékei maradtak a trianoni békeszerződés után magyar kézen. Címerét III. Károlytól nyerte 1721-ben, amelyet közelkorú leírás így taglal: háromszor három mezőre osztott pajzs, amelynek közepére [pajzsköldök = 5. mező] a megye örökös főispánjait adó Károlyi család címere került, azaz hármashalom szikláján felegyenesedve álló madár (amely koronával, szárnyakkal és lábakkal ellátott, mintegy körbe forduló, egyszersmind farkát harapó sárkánnyal van körülvéve) a lábával szívet tart és marcangol. A felsőbb első csoportban oldalirányba haladva: 1. Rák, 2. Szatmár vára vagy városa, 3. kecsege, a másodikban [4.] a vármegyén keresztülfolyó négy nagyobb folyó, a Tisza, a Szamos, a Kraszna és a Túr, [az 5. fent leírva], ugyanitt [6.] gabonakéve, a harmadikban [7.] szőlőfürt, [8.] szarvas, [9.] tölgyág makkal látható.
Bereg megye területén is már az ősidőkben megtelepedett az ember. A honfoglalók a Tisza és a Borsova összefolyásánál emelt várát ostrommal vették be a hagyomány szerint. E központtal hívták életre a 11. század közepén Borsova vármegyét, ahol is Szent László egy, az országra törő óriási kun sereget semmisített meg, s amelytől északra a 13. században megszerveződött a beregi erdőispánság (ez a pápaság és II. Endre király közötti 1233-ban megkötött egyezségről híresült el). A tatárjárás után Borsova megyét egy vármegyévé vonták össze a határvédelmet már elsődlegesen szolgáló Bereggel. A 16-17. században a királyi Magyarország és Erdély összeütközéseinek, szabadságküzdelmeinknek színtere. Munkács várát (1686-1688 között) a legendás asszony, Zrínyi Ilona védelmezte. A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) bukása után a dinasztiahű Schönborn-család nyerte adományul. A trianoni végzés után e megyének csak elenyésző része maradt a magyarságé. Címere a gazdagon termő borvidékeket, az egykori hatalmas tölgyeseket, amelyekben számos medve élt, a halakban bővelkedő Latorca, Borsova folyókat és a Szernye mocsárvilágát idézi.
E címerek használatát 1949-ben hivatalosan betiltották, s csak 1992 szeptemberében döntött a megyei közgyűlés helyreállításukról.
Tolna megye címere
Tolna megye címere álló, kerek talpú barokk pajzs: kék mezejének vörössel és ezüsttel sakkozott udvarán hármas ívű, arany trónemelvény áll, melynek középső íve alatt Szent István, Magyarország első királya trónol. Természetes színű arcát fekete haj és szakáll fogja közre, feje mögött glória aranylik. Palástja bíbor, ruházata kék, öle fölé hajlított jobbjában aranyos jogart, baljában pedig arany országalmát tart. Lábát aranyos zsinórzatú és bojtozatú vörös zsámolyon nyugtatja, saruja arany. A trónemelvény jobb oldali íve alatt zöld ruhában, fekete cipellőben és vörös palástban, fekete haján arany hercegi föveggel, kezében ezüstösen csillogó liliomokkal, ifjúként, enyhén balra fordulva Szent Imre herceg áll. A bal oldali ív alatt ovális pajzsban az ország aranykoronás címere (hasított; jobbról vörössel és ezüsttel hétszer vágott, balról a vörös mező zöld hármashalmán nyitott aranykoronából növekvő ezüst kettőskereszt) látható. A trónus felett ezüstfelhőkben jobbról és balról egy-egy középre néző, természetes színű, aranyhajú angyal lebegve tartja István feje fölé Magyarország aranyló Szent Koronáját. A pajzsot barokk stílusú aranyráma (cartouche) övezi. Tolna vármegyét Szent István uralkodása idején alapították, valószínűleg ezért jelenik meg barokkosan illusztrált képe szent fiával, Imrével együtt a pecséten, amely egyébként a Szent Korona-tannak is méltó megjelenítése. A vármegye hivatali életét közel 150 évig gátolta a török uralom, így csak ezt követően, a vármegye újjászervezésekor nyerhetett címert és pecsétet az uralkodótól, I. Lipóttól, 1699-ben.
Vas megye címere
A megye mai címere: álló ezüst (fekete rámás csücskös talpú barokk pajzs, kék mezejének zöld halmán ötszintű ostrompárkányzattal, ormozott ezüstbástya áll, második és negyedik szintjén 4-4 jelképes ágyúkazamatával. Az oromzaton ezüst, jobbra forduló, jobbra néző, csőrében ezüstpatkót tartó strucc lép jobbra. A pajzs felső ívén fekete kehelyben arany szőlőszemek gúlája látható, amelytől jobbra és balra kék és ezüst foszlányok omlanak le.
A vármegye korai pecséthasználatára nincs adatunk, valószínűleg az 1550. évi 62 articulus megjelenése után készítettek typariumot, de a pecsétkép kifejezetten az Anjou-korra utal a patkót tartó struccal. A fennmaradt pecsétlenyomatok nehezen értelmezhetők (a pecsétnyomó később elveszett), a köriratuk: SIGILLVM COMITATVS CASTRI FERREI. Egy 18. század elején készült leírás szerint: "Vasvár vármegye nyugatról Ausztria, keletről Veszprém, északról Sopron, délről Zala régiókkal határos. Elnevezését az egykor és ma is jelentősebb nevű városról a várról nyerte, melyet latinul Castrum Ferreumnak, magyarul Vasvárnak mondanak." Címere: "A vár vas bástyáján vagy másképpen a Vas kapu (mely a várral azonos) bástyáján a pecsét felső részében helyet foglalva strucc jelenik meg. A madár csőre egy vas lópatkó középső részét (partem solae equinae ferreae mediam) ragadja meg. Ezért (címere) neve alapjelentésének mindenben tökéletesen megfelel." Ezt a pecsétet 1836-ban a megye magyar felirattal kívánta ellátni, amit az uralkodó a következő évben engedélyezett, így 1838 februárjától már így használták.
Veszprém megye címere
A címerkép a vármegye történetét idézi fel, melyben a püspöki székhelynek s erősségének kiemelt szerep jutott. A zöldellő tölgyág a Veszprém megyében meghatározó természeti tájat, a Bakony hegységet szimbolizálja.
Címeres pecsétjét valószínűleg az 1550. évi 62. törvénycikk alapján alkották meg. Erről később, a 18. század elején ezt olvashatjuk: "Pecsétje egy várat mutat három toronnyal, melyek közül a középső (katedrális templom ...), Szent Imre - aki e helyen fogadott szüzességével örök hűséget Istennek - vára, liliomot hajt." A megye határait többször átrendezték. Megújított pecsétjének leírását 1836-ban engedélyezte az uralkodó magyar felirattal (VESZPRÉM VÁRMEGYE PECSÉTJE *1836*). A címer a pecséten: merész ívekkel megrajzolt csücskös talpú pajzs kék mezejének zöld hármashalmán ezüst quaderkövekből felépített vár áll, fekete rácsos kapuja felhúzva. A vár felső peremét három vörös csúcsú templom tagolja, a középsőből három zöld tölgyág között két aranyos makk növekszik. A pajzsfőben jobb oldalon arcos fogyó ezüsthold, a bal oldalon hatágú ezüstcsillag ragyog. Hajdan a pajzs felső élén nyitott, zafírokkal, rubinokkal és gyöngyökkel ékes, ötágú arany leveleskorona (3 levél között két gyöngy) bíbor béléssel díszlett, amely jelenleg nincs használatban.
Zala megye címere
Zala megye címere világos azúr kék mezőben ezüst pólya, a pajzsfőben nyílt, leveles ötágú arany korona lebeg, a pajzsderékban – ezüst pólyán – heraldikailag balra repülő fekete színű nyílvessző.
A pajzs alakja csücskös talpú szimmetrikus tárcsapajzs, oldalai enyhén íveltek, felső széle kissé ívelt.
A címerpajzs alakja Zala vármegye történelmi címerének alakját követi, és a több évszázados hagyományt testesíti meg.
a) A pajzs világos azúr kék színe az ég, a levegő és a víz színéből kiindulva a tisztaságot és hűséget szimbolizálja.
b) Az ezüst pólya a rajta lebegő fekete nyílvesszővel a megyének nevet adó Zala folyót, illetve annak nyugat-keleti folyásirányát jelképezi.
c) A nyílt, leveles ötágú korona méltóságjelvény; szűkebb értelemben a történelemformáló zalai köznemesség szimbóluma, tágabb értelemben a zalai emberek méltóságának, büszkeségének, öntudatának jelképe.
