A pajzsra és zászlóra festett jelek, ábrák a XII. sz. elején állandósulnak. Még a címerek előképei sem jelennek meg a XI. sz. utolsó harmada előtt. Magyarországon királyi (állami) címerről csak 1202 után beszélhetünk. Így az Árpádok eredetmondájában szereplő turulmadár még nem jelenhetett meg címerállatként, ellentétben a Képes Krónikában ábrázolttal.
A kettős kereszt, mint a királyi hatalom szimbóluma, III. Béla korában (1190 körül) jelenik meg, bizánci hatásra (III. Béla a császári udvarban nevelkedett). Nála jelenik meg először címerpajzson, pénzre verve.
A korai előfordulásokban kilencszer, később hétszer vágott mezőben, hol a páros, hol a páratlan sávokban oroszlánokat ábrázolnak. A vágásos címer (Árpád-ház családi jelvénye) először Imre 1202-es aranybulláján jelenik meg, majd II. Andrásnál az 1222-es aranybullán.
A kettős kereszt eleinte talapzat nélkül áll, majd a XIII. sz. végétől egyre gyakrabban hármas lóhereívre helyezik. Ez alakul át a kései gótika korában zöld hármashalommá. II. András (1177-1235) pénzein tűnik fel először a kettős kereszt tövéhez illesztett nyílt, leveles aranykorona.
A király és az ország címere a XIV. században kezd önálló, egymástól független tartalmat kapni. Az Árpád-ház kihalása utáni dinasztiaváltás kihatott a címerre is. Az Anjou királyok egyesítik az Árpádok vágásos pajzsát saját liliomos címerükkel, pecsétjük hátoldalára pedig az országot szimbolizáló kettős keresztet vésik. Az 1380-as években a vágásos-liliomos címer állami jelképpé válik: rákerül az országalmára. A pajzs fölötti korona I. Ulászló (1440-1444) korában jelenik meg. A korona eleinte nyitott, Hunyadi Mátyás 1464-es pecsétjén viszont már zárt. A köztudatban szimbolikus jelentés is kapcsolódik a címeren megjelenő formákhoz. E szerint a vágásos címer négy ezüst sávja az ország négy legfontosabb folyója: a Duna, a Tisza, a Dráva és a Száva. Az elképzelés a XV. század végi oklevelekben is feltűnik, és Werbőczy István Hármaskönyve terjeszti el. Macedo (portugál származású jezsuita) szerint a hármashalom három hegyet jelképez: a Tátrát, a Mátrát és a Fátrát. A mai álláspont szerint ezek csak legendák, a valóságot nem fedik.
A kiscímer kialakulása a XV. századig nagyjából megtörtént. Fontos jelenség a közép- és a nagycímer kialakulása: az uralkodó az ország címerébe személyes szimbólumait, és az időlegesen vagy teljesen elfoglalt tartományok jelképeit is felveszi. Az Árpád-kor végére teljessé válik a magyar királyi cím: Dei gratia Hungarie, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Galicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarique, vagyis Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma (Bosznia), Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya. A történelmi bukások, területi veszteségek, a török hódítások ellenére a magyar középcímer változatlanul feltünteti a volt hűbéres területeket, így ezek egy része természetesen csak igénycím. A kapcsolt részek címereit többféleképpen illeszthetik a magyar címer alapelemeihez: vagy címerkoszorúban, vagy két vagy több, egymásra helyezett és sokféleképpen osztott címerpajzson egyesítik őket.
A hűbéres tartományok és a magyar vágásos címer mellett személyes szimbólumként Zsigmondnál (1387-1437) a brandenburgi sas és a cseh oroszlán, V. Lászlónál (1453-1457) a cseh oroszlán, a morva sas és az osztrák pólya jelenik meg.
1848 tavaszán a magyar forradalom az áprilisi törvényekben megfogalmazza, hogy a nemzeti jelvények legyenek az állami szimbólumok. Az újonnan születő intézmények a koronás kiscímert használják. Az Erdéllyel való unió hatására a közép- és nagycímer elemei közé visszakerül Erdély szimbóluma. A márciusi eseményeket követően megalkotják az új nagycímert is: a koronás kiscímert gyűrű alakban veszik körül a különböző területek jelképei. A középcímeren csak a ténylegesen az országhoz tartozó területek jelképei szerepelnek. Válaszul a december 2-i olmützi nyilatkozatra, december 9-én eltüntetik a koronát a címerből.
A detronizáció (1849. április 14.) után a korona nélküli, úgynevezett Kossuth-címer lesz a hivatalos.
A világosi fegyver letétel után
A világosi fegyverletételt követően újra a sasos címer használatát állítják vissza. A kiegyezés (1867) visszahelyezi jogaiba az 1848-as kiscímert, az 1868-as horvát kiegyezés után pedig létrejön Magyarország, Horvát-, Szlavón- és Dalmátország egyesített címere. Ez az 1848-as középcímernek felel meg. 1874-ben az új címer kibővül Fiume jelképével, ünnepélyes változatán két angyal szerepel pajzstartóként.
Az 1918. novemberében kikiáltott köztársaság újra a Kossuth-címert választja hivatalos jelképül. 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság a Kossuth-címer használatát is eltörli, a hivatalos szervek gyakran az ötágú csillagot ábrázolják pecsétjeiken.
I. Ferenc József által használt címer
Osztrák-Magyar birodalmi kiscímer
Osztrák-Magyar birodalmi középcímer
Osztrák-Magyar birodalmi nagycímer
A két világháború között a Horthy-korszak címere ismét a koronás kiscímer.
Horthy kiscímer Horthy középcímer Horthy nagycímer
A trianoni békekötés után az irredenta mozgalmak az 1915-ös középcímert népszerűsítik, majd 1938-tól a hadilobogókon is ez szerepel. A magyar királyi honvédség számára csak 1938. december 1-jén rendszeresítettek új, egységes csapatzászlókat.
A nyilas hatalomátvétel után a H betűt és a nyilaskeresztet illesztik a címerhez.
(A Hungarista Mozgalom itt ismertetett jelképe önkényuralmi jelképnek minősül Magyarországon, mivel nyilaskeresztet tartalmaz! Oktatási céllal felhasználva!)
A II. világháború után rövid ideig a koronás kiscímer, majd 1946. február 1-től a Kossuth-címer a hivatalos.
Az 1949 augusztusi alkotmány, szakítva több évszázados történelmi, nemzeti hagyományainkkal, magyar előzmények nélkül álló címert emel nemzeti szimbólumaink közé. A Rákosi korszak címerének központi motívumai a kalapács és a búzakalász. Fölöttük ábrázolják a kék mezőre sugarakat bocsátó vörös csillagot. A jelvény heraldikai szempontból nem tekinthető címernek, mivel figyelmen kívül hagyja azt az általános törvényszerűséget, hogy a címer elengedhetetlen eleme a címerpajzs.
Az 1956-os forradalom hatására újra a Kossuth-címert használják egészen az 1957-es új törvényi szabályozásig. Az ekkor elfogadott alkotmányban megkísérlik az 1949-es címer legsúlyosabb hibáit elkerülni. Az aranykeretes, vörössel, fehérrel és zölddel vágott pajzs már hangsúlyozza nemzeti színeinket, a vörös csillag csak sisakdíszként szerepel, és a búzakalászt összefogó nemzetiszínű és vörös szalag fejezi ki a címer politikai tartalmát. Legfőbb hibája, hogy nincs több száz éves magyar címerhagyományokra épülő, önálló heraldikai tartalma. Csupán nemzeti színeinket ismétli meg, amelyek az egyszínű ábrázolásokon - így például a pénzérméken - nem ismerhetők fel.
Magyarország hivatalos címere:
Alkotmányunk újraszabályozása kapcsán szükségszerűen merült fel az igény, hogy a magyar állam hivatalos szimbólumáról is rendelkezés szülessék, figyelembe véve a magyar címer évszázados történetét. A magyar címer sok változáson ment keresztül. Nincs olyan címerrészlet, amely ne utalna a hátterében lejátszódott jelentős küzdelmekre. A háborúk és békekötések, a belső harcok, forradalmak, trónváltozások, uralkodó dinasztiák és rendszerek bukásai, a történelmi megrázkódtatások mind-mind változásokat eredményeztek a mindenkori címerben.
A magyar parlament 1990 nyarán úgy döntött, hogy az ország új címere a történelmi címer legyen. Ez az úgynevezett koronás kiscímer, álló csücskös talpú, hasított katonai pajzs, melynek jobb oldala vörössel és ezüsttel hétszer vágott, bal oldali vörös mezejében zöld hármashalom, középső ormán nyitott, háromágú arany leveles koronából ezüst kettős kereszt növekszik. A pajzs felső élén a magyar Szent Korona nyugszik. Díszes kivitelben jobbról tölgyág, balról olajfaág övezi (a honvédség csapatzászlóin szerepel).
A szlovákok megnézhették volna mielőtt választottak maguknak"címert".