A dunántúli hadjáratok (1704 )


A dunántúli hadjáratok (1704 )

II. Rákóczi Ferenc 1705-ben háromszor indított hadjáratot a császári seregek ellen Dunántúl visszafoglalására. Az első hadjáratot (1705. február 20.-án) Károlyi Sándor nagykárolyi báróra bízta, aki az 1704-es évhez hasonlóan Brucknál átkelt a Lajtán, majd Enzerdorf-Fischamend vonalán mintegy húsz községet égetett fel és prédált ki. A lángok Bécsig világítottak. Válaszul Sigbert Heister tábornagy ellentámadást indított, ami elől Károlyi visszavonulni kényszerült, március 31.-én a pihenő kuruc csapatokat éjjel Heister tábornagy meglepte, Károlyi Kalocsáig menekült sarkában a császári sereggel. A megfutamodott Károlyit azonban nem követte minden kuruc ezred Bezerédy Imre, Béri Balogh Ádám, Sándor László ezredes kapitányok alá tartózó ezredek bevonultak a Bakonyba, itt várakoztak és hősiesen kitartottak.

Az első dunántúli ütközet után már csak egy hídfő maradt kuruc kézen Kömlődnél Bottyán János kezén. A második dunántúli hadjárat alig pár hónappal később 1705. június elején indul meg újra Esterházy Dániel tábornagy főparancsnokságával, akinek alvezére nem más, mint Bottyán János generális. A kömlődi hídfőnél jelentős csapatokat vontak össze és felállították „Bottyán vára” nevű sáncokat a híd védelmére. Júnis 4.-én Bottyán ostrom alá vette a legközelebbi császári erődítményt, Földvárat. Földvár védelmére és megtartására 2000 császári és 5000 rác zsoldos sereggel Glöckelsberg tábornok visszaveri Esterháy Dánel csapatait, és körülveszi Bottyánt, aki a maga által emelt sáncokba bezárkózott. Bottyán vakmerően kirontott a sáncoból, de véres kézitusában megsérült, így emberinek kellet megmentenie és a Dunán átmenekítenie. Ezzel a második Dunántúli hadjárat is sikertelennek bizonyult.

Bottyán azonban nem tétlenkedett sokáig már Szeptemberben az Alföldön nyugtalanította folytonos rajtaütéseivel az Erdély felé vonuló Herbeville tábornagy seregét megállítani azonban sajnos nem tudta őket. Október közepén a császáriak elérik Tiszántúlt, ekkor Rákóczi visszarendeli Bottyánt azzal a céllal, hogy megindítsák a harmadik Dunántúli hadjáratot, melynek parancsnoka a Vág mellett állomásozó Bercsényi Miklós lett ugyan, de a ténylegese hadjáratokat Bottyán János hajtotta végre. A dunántúlon ekkor már csak két kisebb csapat (4-5000 fős) állomásozott, az egyik Hannibal Heister (Sigbert Heister testvére) a másik Pálffy János parancsoksága alá tartozott. Bottyán serege eltökélte, hogy az ottani dunai révet megszállják és a szekereken magukkal vitt kompokkal a Duna áthidalását előkészítették. 1705. október 31.-én átkel Soltnál a Dunán és még aznap elfoglalta Földvárat  Eközben Bercsényi átküldte Bezerédy Imre kapitányt a Vág mellől, hogy lekösse Hannibal Heister és Pálffy erőit.

Bottyán 1705. november 6.-án három oszlopban megkezdi az előrenyomulást Dunántúl visszaszerzésére. Északon Bezerédy Imre ezredeskapitány és Csáky Mihály generális hat lovasezreddel, feladatuk volt megakadályozni a két császári sereg egyesülését és a kuruc seregek zaklatását. Délen Béri Balogh Ádám öt lovasezreddel Tolnán és Baranyán átnyomulva elfoglalta Pécset, Siklóst, Zala vármegyét, majd Sümegnél nyugatra fordulva átkelt a Rábán és egyesült Csáky generális csapataival, december 10.-én együttes erővel bevették Kőszeget. A erőteles és sikeres támadások hírére Somogyból csak úgy özönlöttek hozzájuk a lappangó kurucok ezzel a tábor folyamatosan bővűlt. Középen Bottyán személyes vezetésével három lovasezreddel, gyalogsággal és tüzérséggel valamint a Szegedi szabadcsapatokkal a mocsaras részekkel körülvett és bevehetetlennek hitt Simontornya alá érkezett. November 10.-ke éjjelén a várból kiszökött magyar hajdúk az erdősséget környező mocsarak titkos gázlóin a kurucokat átvezették a várba. November 11.-re virradó hajnalon ( a zsibói csata napján ) bevette a várat a német és rác helyőrségét pedig felkoncolta. November 20.-án Tata alá ért, ám ütközetre nem került sor, a sorozatos kuruc győzelem hírére a tatiak önként megadták magukat és hűséget esküdtek Rákóczinak. Ezután Esztergomnak indult Bottyán, de nem sikerült bevennie, nyugatnak indulva november végén eléri a átgázolhatatlan széles tóval, kő- és földbástyával, vizes árkokkal védett Pápát, a vár parancsnoka báró Miglio Tullius olasz ezredes volt, akinek 800 német gyalogos és 2 század rác könnyű lovas állt rendelkezésére, ennek ellenére Bottyán sikeresen bevette Pápát is. A csata menetéről így ír Thaly:

„Bottyán két oldalról kezdé a vár lövetését. De a mezei ágyúkkal itt sem sokra menvén, rohamot parancsolt. Miglio ezredes készen várá; a seregbontókat felvonatta a bástyákra, és ágyúit kartácsra tölteté. A dobok, trombiták jelére a roham, s másrészről a lövés megkezdődött, s Bottyán oly veszedelembe juta, – csak hajszálon múlt, hogy életével nem adózott. Mert amint táborkara (vezérkara) s testőrszázada élén, nagy párduczbőrösen, darutollasan lovagolna, a rohamoszlopokat rendezvén és vezérelvén: ismét elragadá heve, a rohanókkal maga is a várnak vágtatott, s az egyszerre kilőtt pusztító kartácstűz közepébe került. „Három helyütt esett rajtam az lövés,” írja maga: a szétvágódott kartács töredékek vállát sérték meg, nyakát, fejét súrolták; mellét hatalmas vértje menté meg a rá ütődött kartácsdaraboktól.”

A Győrnél állomásozó Pálffy János vezette császári seregeket próbálta Bottyán csatára kényszeríteni, de nem sikerült, mert Pálffy visszahúzódott Szombathelyre. Ekkor Bottyán támadást színlelt Szombathely ellen, de lovasságával Szentgotthárdnak fordult és ott egyesült Béri Balogh Ádám és Csáky Mihály hadoszlopával. A három csapat immár teljes erővel fordult Heister ellen, akinek csapatát megsemmisítették. A sikeren felbuzdulva most már együttes erővel újból Pálffy ellen indultak Bottyánék, Pálffy azonban Bruck és Wiener-Neustandt közé menekült. Bottyán kezén volt immár Dunántúl egészen Bécsig. A győzelem hírére a nemesség, a bujdosók és a lakosság is tömegesen csatlakozott a kurucokhoz, december végére a kuruc dunántúli hadosztály létszáma elérte a 30 ezer főt.

Ezzel 1705.december végére Bottyán tökéletesen megtervezett és végrehajtott Dunántúli hadjárata sikeresen véget ért.

 

                              

 

Felhasznált irodalom:

Pálinkás Mihály: Múltunk nagyjai

II. Rákóczi Ferenc emlékiratai

R. Várkonyi Ágnes: A kuruckor hősei



Szerkesztés dátuma: szombat, 2012. szeptember 22.
Nézettség: 4,880 Kategória: Csaták » Rákóczi-szabadságharc
Előző cikk: Nagyszombati csata (1704. december 26) Következő cikk: Zsibói csata ( 1705. november 11 )


   







Tetszik  

Megjegyzések

Gáspár András
péntek, 2019. július 19. 09:13
Érdekel mint szombathelyit, hogy a dunántul vajon a habsburgokhoz huzott, mivel a közelsége azt adta.




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: