1705 nyarán a Bécsi Haditanács Herbeville tábornagyot arra utasítja, hogy csatlakozzon Rabutin tábornagy csapataihoz Erdélyben és egyesült erővel "mentsék fel" Nagyváradot, így Herrbeville a császári csapatokkal augusztusban Komáromnál átkel a Dunán, kissebb pihenő beiktatása után pedig szeptemberben már az Alföldön vannak.

A kuruc hadvezetés ekkor még tétlenkedik, nem tudják eldönteni, hogy Felső-Magyarország vagy Erdély lesz-e a császáriak uticélja. Amikor Rákóczi értesül róla, hogy Szeged környékén járnak a császári csapatok azonnal berekeszti a szécsényi országgyűlést és hadai élén Erdélybe siet, miközben üzenetet küld, hogy a Szamos völgyét Zsibónál sáncokkal erősítsék meg ezzel is feltartva Herbeville erőit. Tervei szerint még Zsibó előtt Nagyváradnál megütközne a császáriakkal ez azonban kútba esik, Herbeville októbet 31-én harc nélkül beveszi Nagyváradot. A kurucok visszahúzódnak Zsibóig, ahol Rákóczi csapataival találkoznak, Rákóczi azonban szomorúan veszi tudomásul, hogy a sáncok utasítása ellenére sem készültek el. Az el nem készült sáncokért a senki nem vállalta a felelősséget...Rákóczi igyekezett befejezni ugyan az elmaradt munkát, de az ellenség már közeledett.

Az erőviszonyok szinte kiegyenlítettek voltak, Rákóczi parancsnoksága alatt mintegy 8000 lovas állt, Károlyi Sándornak 6000 kuruca volt a sáncokban és a környéken még 1200 ember volt tartalékban. Ezzel szemben Herbeville 16000 katonát hozott magával akik császári ezredeket, dán gyalogosokat és lovasezredeket tartalmaztak. Az előny mégis a kurucnak kedvezett mivel ők kipihent állapotban voltak. 

A zsibói csatára 1705. november 11-én került sor. Rákóczi a sáncok jobb oldalára 3000 kuruccal Des Alleurs francia altábornagyot, a sánc bal oldalára pedig Forgách Simont állíttatta 5000 katonával. 1200 ember volt tartalékban, Károlyi Sándornak pedig azt a feladatot adta Rákóczi, hogy támadja hátba Herbeville csapatait 6000 emberrel. 

Herbeville november 11-én reggel felsorakoztatta seregeit, miután felmérte a kuruc hadirendet felismerte, hogy a balszárny megkerülhető délről ezért a támadásának súlyát a jobbszárnyra helyezte. Az átcsoportosítás a kurucok szeme láttára történt, amire Rákóczi ágyúkkal válaszolt, hogy megakadályozza, de nem sok sikerrel. Rákóczi dél körül hátra lovagol a tartalékokhoz taktikát változtatni mivel úgy gondolja a csata még nem fog elkezdődni, de Herbeville kettő órakor egész seregével elkezd előre nyomulni. Háromszor is megrohanja Des Alleurs csapatait, de a kurucok mindvégig visszaverik, ebben a szárnyban küzdött Esze Tamás gyalogezrede is, sok talpas esett el a harcban. Közben a császári sereg jobbszárnyukkal Forgáchék ellen is erőteljesen lép fel, bár a kurucok itt is szívósan helyt állnak. Károlyi Sándor 6000 lovasa aminek hátba kellett volna a császári csapatokat támadni sajnos késett, ráadásul Rákóczi 1200 fős tartalékának nem volt kinevezett parancsnoka. Des Alleursék hősiesen küzdenek a jobbszárnyon megtorpanásra késztetik a negyedik támadást a sáncoknál ugyan, de ekkor érkeznek oda a dán és a császári dragonyosok, akik lovaikról leszállva erősítették a császári csapatokat így Des Alleurs kurucait kivetik állásukból. Ráadásul rejtekutakon az erdőkből rác lovassággal együtt Glöckesberg vezette újabb császári csapatok rohanták meg mind a jobb és bak kuruc szárnyakat. Ebben az időben már Des Alleurs csapatai visszavonultak így Forgách is kénytelen volt visszahúzódni. 

A kuruc sereg mintegy 400 katonát vesztett míg a császáriak körülbelül 450-et. A zsibói csatavesztés súlyos következményekkel járt, az erdélyi kuruc katonaság felbomlott, Herbeville pedig novenber 18-án bevonult Kolozsvárra. Rákóczi seregeivel lassú menetben Északkelet-Magyarország felé vette az utat.

Felhasznált irodalom:

Pálinkás Mihály: Múltunk nagyjai

II. Rákóczi Ferenc emlékiratai

R. Várkonyi Ágnes: A kuruckor hősei