Nagyszombati csata (1704. december 26)


Nagyszombati csata (1704. december 26)

1704 októberében megszakadnak a császári-kuruc béketárgyalások, újra a fegyvereké a szó. A több mint egy éve ostrom alatt tartott Kassa és Eperjes megadja magát. 

Heister tábornok a Dunántúlon indít támadást, míg 20000 fős seregét maga Rákóczi indítja el Felső-Magyarországon Érsekújvár és Lipótvár elfoglalásáért. Rákóczihoz csatlakozik Bottyán is, aki éjszakai rohamban bevette Érsekújvárt, ettől kezdve ez lett az Északnyugati és Dunántúli hadjáratok bázisa. 

Rákóczi november végén kezdi meg Lipótvár ostromát, amit ostromágyúk híján nem is nagyon lehetett ostromnak inkább csak körülzárásnak nevezni. Heister tábornok Lipótvár felmentésére siet, a hírre Rákóczi abbahagyja az ostromot és felállítja harcra seregét. A sereg ekkor már 22000 főt számlál, közöttük van Esze Tamás és talpasai, karabélyos ezred, és palotás ezred, és bár a tüzérség gyenge volt a maga 6 ágyújával, de egy erősnek mondható haddal nézhetett szembe Heister. A császáriaknak 20000 harcedzett zsoldosuk, 24 ágyújuk volt. 

A kuruc felderítés pontosan felmérte az ellenség erejét és mozdulatait, 1704. december 25-én, karácsonykor az ellenségtől mintegy 15 kilométerre Nagyszombat közelében a kuruc sereg csatarendbe áll, de a beálló korai sötétedés miatt nem indulnak azonnal meg, Rákóczi úgy dönt, hogy megvárja a hajnalt. December 26-án Trnava és Parna patakok között állítják fel sátraikat, majd széthúzódó arcvonalban sorakoznak fel. Középen a gyalogság és a 6 ágyú, karabélyos és palotás ezredek Rákóczival az élen, jobbszárnyon Bercsényi Miklós, balszárnyon pedig Eszterházy Antal állt fel. Kora délután támadási parancsot ad ki Rákóczi Ferenc a császári seregek ellen. A támadást a két kuruc oldalszárny kezd meg majd a középső rész is elindul. Bercsényi lovasezredének hatására Heister tábornagy ezredének balszárnya felbomlott, a császári seregek középpontján pedig Rákóczi hajdúi száguldottak végig. A kuruc balszárny átkarolással fenyegette Heister alakulatát, Ocskay lovasai a megkerülést végrehajtva már a középvonali hajdúkkal találkoztak. Úgy tűnt hogy teljes győzelmet arat a kuruc sereg, nemsokkal később azonban kiderült az is, hogy egyes kuruc alakulatok önálló életet kezdenek élni, nem követik az utasításokat, a hadsorok lassan felbomlanak és általánossá válik a fegyelmezetlenség. Ebben az időben a szökevény német zsoldosok, akik Rákóczival együtt középen harcoltak hirtelen feltűzték a fehér lobogót és a mellettük harcoló kurucokat kezdték lőni.

A kurucok a harcot lassan feladták és menekülőre fogták, a csata elvesztett. Az elveszített csata azonban nem szegte kedvét a kurucoknak, a sereg hamarosan ismét összeállt és tovább nyugtalanította a császári seregeket.

 

Felhasznált irodalom:

Pálinkás Mihály: Múltunk nagyjai

II. Rákóczi Ferenc emlékiratai

R. Várkonyi Ágnes: A kuruckor hősei


Szerkesztés dátuma: szombat, 2013. március 23.
Nézettség: 3,412 Kategória: Csaták » Rákóczi-szabadságharc
Előző cikk: Szomolányi győzelem (1704. május 28) Következő cikk: A dunántúli hadjáratok (1704 )


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: