Az avarok


Az avarok

Amikor Árpád népe a Kárpát-medencébe érkezett, az avarok már 568 óta itt éltek. Az avar éppoly lovas nép volt, mint a magyar és ugyancsak Belső-Ázsiából jött más törzsszövetségből kiszakadva, más időben és más úton, mint Árpád népe. Az avarokat utolsó összetartó kagánjuk halála után a Kárpát-medencéből senki el nem űzte, senki el nem pusztította, ezért megérve a honfoglalást a X. századi magyarságnak szerves részévé váltak.

Az avarok eredetét illetően két nézet van: az egyik szerint a zsuanzsuanoktól származnak. A zsuanzsuanok (zsou-zsanok) a Kr. utáni V. században hoztak létre birodalmat Kelet-Turkesztánban; kánságuk Madzsuriától a Tárim-medencéjéig terjedt. Birodalmuk egy részét a hua törzs alkotta, amelynek korabeli kiejtése var volt. 546-ban a zsuanzsuanok ellen fellázadtak a tielö (török) népek és legyőzték a zsuanzsuanokat. A belső-ázsiai hagyományok szerint a zsuanzsuanok egy része a kínaiakhoz menekült, nagyobb része pedig nyugat felé indult, bár a kínai források a zsuanzsuanoknak nyugatra való vonulásukról hallgatnak. A másik felfogás szerint az avarok az Altaj vidékéről érkező heftalitáktól (vár-hunoktól, fehér hunoktól, illetve a hyonoktól) származnak, akik Közép-Ázsiában önálló államukat Kr.u. 350-ben hozták létre az ősi Baktria területén. Ezt 558 körül a türkök és a perzsák megdöntötték; az avar követek uarhonita (varhonita) néven már ugyanebben az évben megjelennek Bizáncban. A legelfogadott elmélet az előbbi kettőt ötvözi. E szerint az avarok részben zsuanzsuanok, részben fehér hunok, azaz heftaliták, mondván, hogy a Kr. utáni V. században a hun-varok és a zsuanzsuanok együtt éltek és egy birodalmat alkottak vagy a belső-ázsiai zsuanzsuanok Közép-Ázsiában a heftalitákat magukba olvasztva indultak el Európa felé.

Bármelyik elméletet is fogadjuk el, az avarok rövid ideig (10-20 évig) a délorosz és ukrán sztyep-területen tartózkodtak, ahol idegen harcosokat is maguk közé vettek. Félelmetes hadseregükről a kaukázusi Nart-eposz tanúskodik. "A legyőzhetetlen avarokról" 558-ban Menandész Protektor és a Hitvalló Theophánész is megemlékezik. 568-ban a Kárpát-medencébe érve legyőzték a gepidákat és a langobardok gyors elvonulása után megszállták a Dunántúlt is. Történészeink szerint a Kárpát-medencébe költözött első avar hullámot 568-665-ig, a másodikat 665-710-ig és a harmadikat 710-tól 830-ig számítják. Megérkezésük után egy évtized alatt országukat és hadseregüket megszervezve erős birodalmat alakítottak ki.

Az avarok nyelvéről edények talpán, övcsatokon és tűtartókon számos türk rovásírásos emlék maradt fenn, amelynek alapján Bakay Kornél azt állapította meg hogy "nagyobbrészt ők is magyarul beszéltek". Vallásukról Metód püspök legendájában olvassuk, hogy "voltak régi könyveik és tisztelték a Teremtő Istent". Az avarok országa élén a kagán (hagan), a legfőbb uralkodó állt, feleségét hatun címmel illették; mindkét cím belső-ázsiai eredetű. A kagán után a jugurrus következett, őt a tudum (todan) követte, kinek egy-egy országrész volt hatalmában. A tarchánok az adóbeszedést biztosították, a legalacsonyabb szintű vezetők a bégek voltak. A szellemi életet a főtáltos irányította. Az avarok 120-140 lelket számláló és 2-3 "szárnyra" oszló nemzetségekben éltek; egy-egy faluban 2-3 nemzetség élt együtt. Az avarok komoly állattenyésztéssel és földművességgel rendelkeztek, ismerték a szőlőtermesztést és a borkészítést. Vas eszközeiket és fegyvereiket gyepvasércből damaszkolással állították elő.


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2011. február 28. Szerkesztette: Garamszegi Vanda Natasa
Nézettség: 1,907 Kategória: Irodalom » Kiszely István: A magyar nép õstörténete
Előző cikk: A magyarság "keleti" elemei Következő cikk: A török kazárok és a kabarok


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: