Néhány szó a halottak könyvéről


Néhány szó a halottak könyvéről

Az egyiptomi ősmagyar világ tárgyalásakor lépten-nyomon hivatkoztunk főforrásunkra, a Halottak Könyvére. Hieroglifikus írással készített szöveggyűjtemény ez, amelyben istenekhez intézett himnuszokat, sóhajokat, imákat és varázsigéket találunk, valamint rituális útmutatásokat és tömérdek történeti feljegyzést. Az illusztrációkkal is gazdagon ellátott könyv a Nílus völgyében élt ókori magyar nép hittanának és történetének foglalata. Egyes szövegeit még a dinasztikus időket megelőző korban fogalmazták meg, de javarészüket az egyesítést közvetlenül követő időkben foglalták írásba, A szövegeken idővel a körülményeknek megfelelően módosítottak, a gyűjteményt újabb darabokkal egészítették ki, úgyhogy a könyv sohasem avult el, hanem megőrizte az élettel való kapcsolatát. A gyűjtemény használatát Kr. e. 3500-tól a keresztény időszámítás második századáig bezárólag igazolni tudják, tehát mintegy négyezer éven keresztül szakadatlanul. Nincs a világon még egy másik írásgyűjtemény vagy szent könyv, amely ekkora időn keresztül mindig használatban lett volna.

 

A régiek emlékezete szerint a szövegeket először az istenek titkára foglalta írásba, aki égi sugalmazásra végezte munkáját. Roppant széleskörű tudással rendelkezett, ő volt az egyiptomi tudományok és művészetek megalapítója. Kimagasló szellemi képességeit örökíti meg neve: Tu-Tu is AT-uT-U, amit a mai kézikönyvek THOT formában használnak. (56) Ez a név azonban magyar név, mint már volt alkalmunk megmutatni, jelentése Tudó, A Tudó. Magyarsága felől nincs kétségünk, hiszen őt egyidejűleg MAKHERU UR: -Magyar úr~ néven is emlegették. Hitvese is magyar volt, nevének írására a madártoll (MAT) hieroglifáját használták, amely az arccal (AR) kapcsolatban és az asszony (NU) alakjával kiegészítve, pontosan megmondta kilétét: MAT-AR NU -Magyar nő. Hogy ez a Tudó magyarul írt, azt a piramisokban talált egyik szöveg kifejezetten is mondja. A vonatkozó hieroglifákat a 26. sz. táblánkon megismételtük (ld. a 3-7 sorokat) s azok betű szerinti olvasata ez: A nagyurak titkára magyarul ír. Kibányásztatja a követ, arra felírja fémmel a betűket egyéb adattal, mások aztán kőbe nyomkodják. (57)

 

A magyarul író Tudó szövegeit utóbb újra meg újra lemásolták és minden jelentősebb vallási központban őrizték részbeni vagy teljes kópiáját. A korunkra maradt egyik legteljesebb másolatot Thébában készítették a XVIII. dinasztia idejében, körülbelül Kr. e. 1400 táján. Ezt a másolatot ANI: -Huni, Honi- királyi titkár és kincstartó készítette (24m. 217-220), felesége hathatós közreműködésével, aki mint Amén isten énekese maga is egyházi szolgálatban állott (24m. 221, 231). A tudós Hun felesége az írásokban T-U-TU-Né: -Tudóné~ néven szerepel.

 

E második intellektuális magyar házaspár hátrahagyott munkáját böngészve, sok mindent megtudunk a régi magyarok temetkezési szokásairól. Nála olvassák, hogy a temetőkertet akkoriban Nagyúr kertjének nevezték, odavitték a halott testét és neki ~temetésekor~ búcsúztatóul altató dalt, nótát dúdoltak és kezébe adták ~periratát~ is, hogy segítségével a másvilágon szeplőtelen földi életét igazolhassa és isten kormányzótársa, magyar lehessen. Szokásban volt az is, hogy a sírhoz a halott ~emléknapján~ kimentek, oda rózsát ültettek és a halottnak ~ételeket~ és ~ruhákat~ vittek. A lélekről úgy tudták, hogy a testtől elválva, elindult a maga külön útján mint ~utas~ hogy eljusson isten ~székéhez.~ Ez az út hosszú út volt, veszedelmes tájakon haladt keresztül, ezért a lelkeket ~Mahar~ (magyar) kalauzok vezették, akik ~csónakkal~ szállították át őket a ~patakon~, igen félve a szörnyetegektől, különösen a csörgő kígyótól. Az idézőjelben közölt szavakat hiteles magyar alakjukban találtuk a szent szövegekben, beleértve a patak szót is, bármennyire csodálkoznak rajta e szó szláv eredetét valló finnugor nyelvészek.

 

Ani másolatait nézegetve, tüzetesebb elemzés nélkül is megállapíthatjuk azok magyar voltát és nem győzünk eléggé csodálkozni, mennyire érthető a szövegek nyelvezete a mai magyar ember számára is. Ilyen például Ani első fejezetének a címe (24m. 331 chapter L): EL-A-Mi IR-Ó-K KET-E PER-IR-AT-JA MA-H-AR SUR-AR-A: ~Elámi írók két perirata magyar sírjára- Ugyanezt a címet egy másik másolaton (24m. 224 a 4. sor) így találjuk: ER-A-Ni-AK éK-I-RA-Ta. NU-Ta-aT AZ-oK SIR-AST-EGI, Irániak ékirata. Nótát azok szerezték. E ,nóta' bevezető része, melynek hieroglifáit a 26. sz. táblánkon alul négy sorban adjuk (eredetije: 24m. 355 sk), ezt a bejegyzést tartalmazza: 1. Elámi írók két perirata magyar írással. Utasítások és titkos (2.) szók. Periratok helyét elámi nagyúr kertésze titkolta s a tekercset sötét este úgy csavarta szét, kettétörtek. (3.) Hírre jönnek írástudók, akik megfejtik a perirat tartalmát. Ani, a szemúr éneke így szól... A szöveg további részei leírják, milyen áhítattal emelték ki a sírból az ősmagyar királyt, megmosdatták, fehér ruhába csavarták testét, stb. E szöveg fontosságára a jövendő Magyar Őstörténészek figyelmét nyomatékosan felhívjuk. Ani másolatainak VI. fejezete ezt a címet viseli: ER-A-Ni IR-A-T. SIR~O Be~T-UI ASZ-SZAT-aK, éN S-EGI-ITT-eM: NETER.KERT.eSZU: Iráni irat. A szerző betűi aszottak, én segítem: Nagyúr kertésze (hieroglifái: 24m. 224 közepén). Más szövegeket is kibetűztünk, íme azokból is néhány sor: Altató nótát írok át neked. Elment a macska, már nem félnek az egerek. Kinyitni nem merem írásait, a Tudó bünteti. Íme altató nótát írok én a halálról. Búval kelek, éjszaka pecsenyéket sütök, kacsát a tábor hetére. Altató búcsú elég lesz hát neked, mert Estúr alszik. Tóth a tudós magyar ágyazik már estéren (hieroglifái 24m. 426 sk a C.1 és C.2). Befejezzük egy gonosz számára készített szöveggel (24m. 367), melynek pattogó rövid mondatai tükrözik a haragot: Iráni iratot ír Ani. A Szemúr írnoka utast hoz be. Nagyurak! Mindek! Ének így szól: Magyar a neve, ma Nagyúr kertészei temetik. A sorsa sírban Rakos mása, ki tossza a múmiát. Tudassa Tudó sorsát a sír úrral.

 

Miután az ősmagyarok hitvilágát kinyomoztuk, alapelveit négy pontban összegezhetjük. (1) Ebben a hitvilágban jelenik meg először az emberiség istenfogalma és isten létének tana. Alatta egy emberalakban elképzelt öröktől fogva létező lényt értettek, aki a világot teremtette, akinek megjelenési formái (személyei) sokfélék voltak, aki mindent látott, mindent tudott és mindenütt jelen volt. Leggyakoribb neve Úr, Magyar és Hungár. (2) Mivel az emberek úgy érezték, hogy sorsuk a mindenható istentől függ, életben maradásuk érdekében szükségesnek tartották, hogy neki udvaroljanak, segítségét és támogatását kérjék. Erre szolgáltak az imádságok, a dicsőítő himnuszok, az isten tiszteletére épített szentházak és a szolgálatára felállított papi rend. Ellátták az istent ismertető jelvényekkel is, melyek legfontosabbika a feje fölé illesztett kis karika, az Úr jele volt. (3) Vallották, hogy az ember testből és lélekből áll, hogy a lélek a halál után elválik a testtől, felszáll isten trónusához és ott földi életéről gyónás keretében beszámol, hogy azonnali ítéletét megkapja. Ha az ember földi életében jó volt, elnyerte méltó jutalmát: megkapta a magyar nevet és bebocsátást nyert a mennyek országába; ha pedig rossz volt, megkapta büntetését; ment a pokolba. (4) Az ősmagyar hitvilágban jelent meg először az a tétel is, hogy az embernek örök életű lelke van és hogy a test sem enyészik el végleg, hanem lesz feltámadás, amikor is a halott poraiból emberi alakjában újra életre kel.

 

Az a sok magyar szó, ami vizsgálatunk során lépten-nyomon tömegesen elénk bukkant, csalhatatlan bizonyíték, hogy a vallást az ősmagyar népek találták ki, az ókori tudományos fogalmaiknak megfelelően, tehát ők azok, akik az emberi nemet ezzel a hallatlanul nagy léptékű tényezővel, a társadalom és állam tartóoszlopával megajándékozták. Az sem kerülheti el figyelmünket, hogy az általuk megfogalmazott hittételeket az elsőtől az utolsóig átvette a kereszténység, amelynek központi alakjaként azt a Jézust tiszteljük, aki tanuló éveit éppen Egyiptomban, a magyar népek legszebb keleti országában töltötte és akire úgy emlékeztek, - MATAR-IOSra: Magyar jósra. Az összefüggések szédítő látványt tárnak elénk: kiderül, hogy a kereszténység az ókori pogány magyar világ egyenes folytatása, minden lényegében a magyar szellem világraszóló alkotása. (58)

 

52) Az egyiptológia nagy tudósai, köztük a merész Sir Wallis Budge, akinek meglátásai túlnyomó részben hamisnak bizonyultak, a holttest, akarat, béka, stb. szavakat félreérti, elemeikre szétvagdossa és külön beszél a halott BA és KA dolgairól, meg egyéb semmiképpen sem indokolható olvasatokat és szavakat talál ki, úgyhogy valósággal egy második. "egyiptológiai" temetési szertartást szerkeszt. Bonyolult előadását szerencsére más sem értette meg és nem is tapasztaltuk, hogy bárki fia átvette volna megállapításait. Ellenkezőleg, találtunk egy megjegyzést, amely Budge nevének említése nélkül ugyan, de nyilván őreá célozva megmondja, hogy ez e gondolatkör "távolról sem világos" (54m. 34).

 

53) piramis; for which a satisfactory Egyptian derivation has often been sought, but in vain. Ezért: it seems better to regard pyramis as a purely Greek word which had no etymological connexion with the Egyptian language (54m. 231.) Ugyanígy 129m. II. 16n.

 

54) A finnugor nyelvészek persze a perem szót is kölcsönszónak tekintik a magyarban, ez lenne "a középfelnémet Braem szó osztrák-bajor változatának átvétele" (188m. 20). Hiába azonban ez az ijesztően pontosnak feltűnő meghatározás, mi azt nem hisszük el, mert ha ez a perem szó már az Őshazában megvolt és a Kr. e. évezredekben elvált magyar népágak külön-külön őrzik ma is szótárukban, akkor nem állhat helyt az évezredekkel később kialakult ,osztrák- bajor" (?) szóból való eredeztetés. De hogyan is kölcsönözhették volna ezt a szót a permi magyarok, akik az osztrák- bajorok létrejötte előtt már elpusztultak?

 

55) A vonatkozó hieroglifák 59m. 86 fig. 49. Szövegünk a táblán a választóvonaltól balra eső részleg. Itt a jelek két oszlopban szerepelnek, az oszlopokat jobbtól balra haladó sorrendben, felülről lefelé kell olvasni. Az 1. oszlop betűzése: ESTAN-TU HERE-T TUT.S.AR NEBek Ka.Sa.Mat.T.A.ABA KEP-BETuKET; 2. oszlop: Fa-KERU-KET(nak). SZU-KESE halott Ho-NAT Be-SZET-ONi.

 

56) 23m. 665 és római 51. - As a whole, the Book of the Dead was regarded es the work of the god THOT, the scribe of the gods, and thus was believed to be of divin origin... This view was held down to a late period (23m. római 50 sk: 24m. római 12).

.

57) Táblánk hieroglifái 24m. 72 No. 2 nyomán. Betűzése így: A NET-UR-AK Ti-T-A-RA Ma-Ha-R-U iR. Ki-B5-NY-A,AHA-A-TA A Kö -Fe-T, aRA PEL-IRa Fé-éM-E A Be-Tu-(ket) eGYéB AT-A-T-A, Má-S-oK ASZTÁ Kő-Be NYo-M-Ku-Ká-K.

 

58)A magyar tudósok egyik legfontosabb történettudományi feladata az egyiptomi Biblia tanulmányozása kell legyen. A magyar nyelvnek ez a legrégibb és legmonumentálisabb emléke, belőle az egész világ merített.

 

Külön vizsgálat tárgyává kell tennünk az emberiség első tudósának, a magyar Tudónak életét, akire a szent iratokban száz meg száz utalást találunk. A Tudó megérdemelne egy-egy szobrot szokásos ábrázolásaiban egyetemeink kampuszán. Miért ne hirdessük, hogy a tudomány magyar nyelven indult el több mint 5000 évvel ezelőtt? Mért ne hirdessük, mit adtunk mi az emberiségnek, hogy lelkükben felébresszük a gondolatot: mit kaptunk érte? A mi Tudónkat így méltatják a nem-magyarok: Endowed with complete knowledge and wisdom, Thoth invented all the arts and sciences: arithmetic, surveying, geometry, astronomy, soothsaying, magic, medicine, surgery, music with wind instruments end strings, drawíng and, above all, writing, without which humanity would have run the risk of forgetting his doctrines and of losing the benefit of his discoveries (57m. 82). - Thoth was the keeper of the dívine archíves and at the same time patron of history. He carefully noted the succession of the sovereigns, on the leaves of the sacred tree at Heliopolis, wrote the name of the future pharaoh whom the queen had just conceived after union with the lord of Heavens.

 

Úgy mondották az egykorúak: Ra has spoken, Thoth has written (57m. 85). A Tudót tehát úgy is tekinthetjük, mint a szellemtudományok, különösen a történettudomány legfőbb védnökét.

Forrás: Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. január 19. Szerkesztette: Garamszegi Vanda Natasa
Nézettség: 1,653 Kategória: Irodalom » Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete
Előző cikk: A temetkezési helyekről Következő cikk: A magyar népek őshazai államszervezete. A királyii intézmény és a közigazgatás


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: