"Mintegy hatvan esztendővel ezelőtt történt, - írja az egyik mai Afrika-kutató, - hogy egy magyar ember, aki belga szolgálatban állt, az erdős Kongó egyik tisztásán ülve, jegyzeteket írogatott. A helyet és időt tekintve ez a magyar, név szerint Torday Emil, szokatlan típusú ember és szokatlan európai volt. Amit ő keresett, nem gumi, nem elefántcsont és nem is rabszolga volt, hanem régi időkre vonatkozó történeti adatok."
Basil Davidson szavai ezek, aki könyve (196m) nyitányában így hódol egy előttünk ismeretlen magyar mérnök emlékének. Torday Emil hazánkfia bizonyára ugyanazért kezdett jegyezgetni, mint amiért Tibet vidékén Körösi Csorna Sándor is. Magyar szíve és füle nem hagyta nyugodni, miközben a Kongó vidékén a Kassai nevű folyón, majd a Sank-Uru folyón hajózott fölfelé és elérkezett a Bushongó néphez. Itt éjszakákon át hallgatta a helybeli mondákat és az öregemberek emlékezetében élő történetet. Hová lettek jegyzetei, nem tudjuk, tartalmukról sincs értesülésünk. Csak annyit őrzött meg vele kapcsolatban a krónika, hogy egy adat különösen megütötte fülét. A Bushongó nép királyjegyzékén szereplő kilencvenhatodik uralkodó életében, a királyokat visszafelé menő rendben sorolva, egy délben a Nap megszűnt világítani és rövid időre sötétség borult a földre. Torday Emil ebből az adatból meg tudta állapítani, hogy a kérdéses király 1680-ban uralkodott, mert abban az évben március 13-án Bushongó felett teljes napfogyatkozás volt. Ez lett a Kongó-vidék történetírásában az első hitelesen megállapított dátum, amikor a jelenlegi nép, amelynek emlékezetében az esemény megmaradt, már mai helyén lakott. Tordayt ma az afrikai történettudományok úttörőjének tekintik és nevét aranybetűkkel írták fel az Afrika-kutatók névjegyzékére.
Érdemes honfitársunk leleményes sikere óta az Afrika-tudományok nagy lépéssel haladtak előre, mert a gyarmatok felszabadulásával megélénkült az érdeklődés a helybeli népek múltja iránt. Az elmúlt tíz év során, 1960-1970, sok egyetemen létesítettek Afrika-tanszéket és bővítettek ki régibb Afrika-intézeteket, továbbá új folyóiratokat indítottak és könyvtárnyi munkát tettek közzé.
Az afrikai régészet és embertan is sok új megállapítást tett. Ma már bizonyosnak veszik például, hogy ezen a nagy kontinensen az elmúlt félmillió év során négy esős korszak létezett és azok egybeestek Európa négy jégkorszakával. Az esős periódusokban a Nílus áradásai mintegy négy méterrel magasabb vízállást eredményeztek, mint jelenleg és így a termelésre alkalmas tájak az egész kontinensen nagyobbak voltak. Núbiában még a Kr. e. III. évezredben is tehéncsordák legelhettek, de ugyanott a mi korunkban a vizet hordó magányos szamár is alig talál magának ennivalót. A sivatagi gát - a Szahara kialakulása és a föld fokozatos kiszáradása alkotja Afrika igazi drámáját, a hatalmas belső szétvándorlás indító okát, - állapítják meg. Egy további eredményként egyre jobban terjed az Afrika-kutatók közt az a nézet, amely szerint az ember (homo sapiens) kialakulása Kelet-Afrikában történt volna meg, Kenya és Tanganyika területén. Vallják azonban, hogy ennek az afrikai ősembernek nem maradt történetileg észlelhető leszármazója, vagyis Afrikában minden jelenleg élő nép bevándorló.
Az első bevándorló faj a fekete faj volt, amelynek legrégibb nyomait Khartum környékén és Timbuktitól nem messze találták meg s Kr. e. körülbelül 5000-re teszik korukat. Megállapításaik szerint a Kr. e. IV. évezredet megelőző, úgynevezett predinasztikus időkből származó egyiptomi koponyáknak körülbelül egyharmad része tekinthető a fekete bőrű emberfajta testi maradványának. Ezek a sötét bőrű emberek azonban - mondják bizonyos nyomatékkal - nem a néger kategóriába tartoztak, hanem a kus kategóriába. A kusokkal egy időben, vagy szorosan az ő nyomukban érkeztek kelet felől a második emberfajta képviselői, akiket a tudomány régebben Hamita (árja-I) néven tartott nyilván, de akiket újabban népneveiken szerepeltetnek. Ezek a hamiták voltak azok, akik a Nílus völgyét megszállták és akiket a klasszikus írók népi nevükön Mazori, az egyiptomi feljegyzések Mahari és Magari néven emlegetnek s akik leszármazói mi vagyunk, magyarok. Ők szervezték meg nemcsak Egyiptomot, hanem Mezopotámiát, Kánaánt és Szíriát, hanem valószínűleg tőlük eredt az Indus-völgyi kultúra is.
Az újabb Afrika-kutatások bennünket közelebbről érintő nagy eredménye a kusföldi Magária (Mero) város romjainak körülhatárolása. A romok számbavétele 1958-ban történt meg és annak során több mint kétszáz lelőhelyet írtak össze. Ma ez a leggazdagabb, eddig még ki nem aknázott régészeti komplexum egész Afrikában, Ki- Engarával együtt. Már eddig felfedeztek itt egy nagyobb kiterjedésű templomot, egy csomó rovásírásos emléket, rengeteg kos-szobrot és azt is megtudták, hogy Magáriában is nagyméretű bronz- és vasipar működött. További siker: Magyar- Otthontól (Mero) mintegy harminc kilométerre, ma már a sivatag által teljesen elborított területen, egy másik város romjaira is bukkantak, amelynek nevét angolosan Musawarat alakban írják át. Ahogyan a hieroglifált szavakat az idegenek kerékbetörik, e név mássalhangzóinak helyes hangzósítása a magyar kulcs szerint Ma-S-U-AR-TA, 'Magyar Ta', azaz Magyar Föld lenne. A régészek nézete szerint egy ideig innen kormányozták az egész Kusföldet. Ezekkel a régészeti lelőhelyekkel kapcsolatban magyar szempontból sok kérdés merülhet fel, de azokra választ adni nem tudunk.
Az újabb Afrika-kutatásoknak kétségtelen sok sikere mellett van egy árnyoldaluk is. A kutatók a fehér ember minden afrikai teljesítményével szemben bizonyos fokú türelmetlenséget tanúsítanak, igyekeznek azokat lekicsinyelni és érdemtelenné tenni, másrészt viszont hajlamosak minden alkotást afrikai találmánynak minősíteni. Szerintük a fehér emberek nem alkottak semmi nagyot, csak éppen felfújják a dolgokat, "fehér illúziókat" teremtve. Ha a fehérek Afrika szélein meg is alkották az első magas kultúrát, - mondják - az nem az ő fajtabeli kiválóbbságuknak jele, mert hiszen ha a négerek Közép-Afrika helyett történetesen Észak Afrikában vagy a Nílus völgyében laktak volna, ők ugyanolyan jól vagy ugyanolyan rosszul (!) - megépítették volna az első magas kultúrát. Az ilyenfajta polemikus elmefuttatásoknak természetesen semmi közük sincs a történettudományhoz, mert annak nem az a feladata, hogy leírja és tanítsa ami nem történt meg, hanem az, hogy leírja és tanítsa ami valóban megtörtént.
Az is meglepő, hogy a kusokat mindig mint tisztára afrikai népet szerepeltetik, akik minden alkotása afrikai gyökerű. (14)
Mi eléggé beigazoltuk, hogy a kusok a magyarok tanítványai és sorstársai voltak, akik idők múltán egymással egybefonódtak és fekete magyarokká lettek. Ehhez most hozzátehetjük, hogy nem találtunk az Afrika-kutatók történeti munkáiban semmi olyan helytálló megállapítást, ami arra indított volna, bennünket, hogy ezen alaptételünkön módosítsunk.
10). Candace . . . all the queens of Napata and Meroé bore this title . . . Of the meaning of this title and its origin, nothing is known, 222m 62. - Budge közöl két olyan kartust (222m 84 No 2 és 112), amelyben a K-eN-D-E részleg nagyon jól olvasható, de az utána következő írásjelek értelmét egyelőre nem tudjuk kellő biztonsággal megállapítani. A kendő Egyiptomban is a királyi ruhatár kellékei közé tartozott, de ott vászonból készítették. 'nemes kendőnek' nevezték s a fáraó a fején hordta, kikeményítve. Théba kus eredetű alkirálya is fejkendőt hordott, amelynek hálószerű szövése volt (Okmánytár 32).
11) Az európai kendős magyar királyról feltűnően hallgatnak krónikáink. Úgy látszik. az Árpád-házi királyok alatt nem volt tanácsos firtatni a feketék sorsát. Dinasztiacsere van itt a háttérben, amelynek során nemcsak a cím viselője, hanem maga a cím is eltűnt. Mindenesetre a dolgot most új szempontból mérlegelhetjük.
12). A kus történelem és néprajz nagy tudósa, prof. Budge nem ad semmi kézzelfogható útmutatást arra nézve, hogy kik voltak és mivé lettek a kusok, vagy milyen nyelven beszéltek. A kérdésről egyetlen egyszer nyilatkozik, amikor így szól: By race the people of, this country (Kush) ... belonged, as they still do for the most part, to the Barabara (?!) stock... The ethnic affinities of the Nubian Barabara are unknown, and their language, which is still spoken, has not been satisfactorily assigned to any known group of tongues; it is in no way connected with either the Berber (Hamitic) or Semitic idoms, 193m VI 185 sk.
13) This (kushite) civilization was crucially important not only to the social evolution of the Sudan Itself, but also to the growth and spread of civilizing Ideas and technologies throughout much of continental Africa to the west and south. - The greatest transmitters of Egyptian beliefs, ideas, and material Inventions would not be the Egyptians themselves, but the peoples of Kush and the peoples of North- Africa. - There is no exaggeration in saying that the htstory of much of continental Africa is Inseparable from the history of Kush. - A három idézet helye: 196m 43, 29 és 46.
14.) Egy-két jellemző Idézet: Yet every one of these achievements and phenomena is now generally agreed to have had a purely African origin. Amit a fehérek afrikai teljesítményéről korábban írtak: All that was guesswork, and for the most part it was quite ungrounded. A hamita felsőbbrendűségről szóló elmélet fehér illúzió, amit legjobb minél hamarabb eltemetni: burying it as just another white illusion. 196m 9-11.
