A közép-ázsiai vagy turáni kusok. Eligazodás sokféle népnevük között


A közép-ázsiai vagy turáni kusok. Eligazodás sokféle népnevük között

Az ázsiai kusok szintén nagy vizek mellett laktak: az Oxus és a Jaxartes folyók mentén és a Kaspi- tó keleti oldalán, Közép- azaz Belső-Ázsiában (ld. a 2. sz. térképet). Tudnivaló dolog azonban, hogy az Oxus (ma: Amu-darja), akkoriban még nem az Aral-tóba öntötte vizét, hanem a Kaspi- tóba és az egész Kaspi- Oxus tájék nem volt az a terméketlen pusztaság, aminek ma ismerjük, hanem apró tavak százaival telehintett mezőföld, amelyet régi, jelenleg már részben vagy egészben eltűnt folyók is öntöztek, mint pl, a Maxera, úgyhogy sok helyen mezőgazdálkodásra is alkalmas volt ( 14m 163-174; 136m 234 ) . A kusok erre a területre, mint említettük, az Indus- völgyéből jöttek (224m 9 sk), Kr. e. kb. 1700 és 1500 között.

 

A Kaspi-Oxus vidék a kunok beérkezéséig az árja-I típusú (magyar nyelvű) emberfajta kizárólagos birtoka volt, amit a táj földrajzi nevei is igazolnak. A Kaspi-tó pl. akkor még Hyrkáni ('Úrhoni) néven szerepelt, az abba ömlő legnagyobb folyó, a Volga, Rha (Úr) néven ment s a egész vidék összefoglaló neve Ária volt. Több más folyó nevében is szerepelt az Ar, Úr részleg, mint a Kúr, a Maxera, az Araxes és Jaxartes nevében. A forgalomban lévő törzsnevek ugyanerről tanúskodnak: azok még Ptolemaios korában, az A.D. 2. században is ilyenek Maxári, Tókári, Pisúri, Abári, Salatári, Chomári, Tarmári és Hurkáni Mindez arra mutat, hogy a kusok itt is nagy tömegű árja nép közé kerültek.

 

Mellesleg megemlítjük, hogy az úgynevezett indo-európai - latin germán, szláv és egyéb nyugati - nyelveket a tudósok egy része a Kaspi- Oxus vidékén lakó úr vagy árja törzsektől származtatja. A vonatkozó elmélet szerint a szóban forgó nyelveket az innen Kr, e. 2000 és Kr. e 1000 között eltávozó népelemek alakították ki (232m 30-32). Az indo-európai alapnyelv a szóbanforgó elmélet szerint tehát nem volt ősnyelv vagyis szókincsét és szerkezetét nem saját maga alkotta, hanem javarészben régibb nyelvekből kölcsönözte (230m 245-249). A szakemberek e megállapítása találó, mert a Kaspi-Oxus vidékén használt "legrégibb" indo-európai szavak közt olyanok szerepelnek mint: 1. az ajtót jelentő ATA szó; 2. a sört jelentő SUR,A; 3. a kocsit jelentő KOSA; 4. a kocsi vonókötelét jelentő VANI; 5. a kereket tengelyére szorító anyacsavart jelentő ANA és 6. a szekeret húzó ISA (húzó) rúd (230m 268, 276, 279 sk). Ezeknek az ősi indo-európai szavaknak az a furcsa sajátosságuk, hogy a magyar nyelvben lényegében ma is ugyanúgy hangzanak és ugyanaz a jelentésük, mint a Kr. e. II, évezredben, ellenben az indo-európai nyelvekben, amelyek egységét és összetartozását lennének hivatva tanúsítani, ma már egyáltalán nem úgy hangzanak. A kocsi eredetileg a jármű futószerkezete fölé helyezett, rendszerint vesszőből font kosár vagy kas volt s ez a tény a kocsi szót nyelvtörténetileg is a magyar nyelvhez köti. Régi magyar szó a Sura is, hiszen már az egyiptomi magyarok is vígan söröztek és Ajtó volt az egyiptomi Deltába bevezető kapunak is a neve. Valami itt nincs rendjén a nyelvészetben, de jelenleg csak arra óhajtunk nyomatékkal rámutatni, hogy a Kaspi-Oxus vidékén, amelyet az indo-európai népek őshazájaként emlegetnek, a földrajzi és népnevek tanúsága szerint, valamint a beszélt nyelv szókincse szerint, a kusok megtelepedése előtt magyar nyelvű úr népek Iaktak. (25)

 

A kusok betelepedése után a Kaspi- Oxus vidék földrajzi névanyagában változás állt be. Ekkor kezdték a Hyrcani-tót CAS-PISnek, azaz 'Kos-Víznek' nevezni, amiből lett a mai Kaspi. Több folyó is felvette az újonnan jöttek népnevét, mint az Ochus és az Oxus, vagy legalább hozzáfűzte a Kos-nevet régibb árja nevéhez, mint az Araxes esetében látjuk, amelynek etimológiáját az angol Baxter az Aroi-Chus, 'Árja-Kus' összetételben állapította meg. Ugyancsak a kusok betelepedése után kezdték az egész tájat összefoglaló névvel Kusok Földjének, Keletiek Földjének és Kelet Földjének nevezni, bár még századok múltán is szükségesnek érezték magyarázatul hozzátenni, hogy a terület "más néven Ária" (123m 55, 17 sk) (26)

 

A törzs- és népnevek használata tekintetében is hasonló folyamatot figyelhetünk meg. Egyes csoportok magukat árja fajúnak mondják, mások kus fajúnak; a keveredők pedig egy időben mondják magukat árjának és kusnak, sőt magukat kettős névvel "árja- kusoknak" nevezik, mint pl. a Kazárok, akik Casari, Cusari neve a Kus-Árja kettős népiségre utal. A nevek cserélődése, kettőssége, egymásba fonódása a faji és népi vonatkozásban lezajlott folyamatot tükrözi, amelynek eredményeként a Kaspi-Oxus térségébe bevándorolt kusok és árják jórészben egybeolvadtak, de a nyelv tekintetében ezzel változás nem történt'

Az egybeolvadás nem mindenütt zajlott le egyformán. Maradtak olyan tájak, amelyeken még hosszú ideig megfigyelhető volt az árják fehér bőrszíne és a kusok fekete arca. Innen magyarázható, hogy a Kaspi- Oxus vidékéről Európába érkező népek egyik részét a fehér, másik részét a fekete jelzővel illették. Az örmények például az ő közelükben lakó keletieket még feketéknek látták és ennek megfelelően "fekete fiaknak" (Szievorti, 123m 157) nevezték, Egyes latin források az Ochus mentén 'barna' embereket Parni, A-Parni jeleznek (123m 24, 38 sk), Ibn Haukel arab utazó pedig, a Kaspi- tó északi oldalán, a kazárok között járva meglepődve észlelte, hogy ott egyesek "arcszíne oly sötét barna, haja olyannyira fekete, hogy az ember őket a hinduk leszármazóinak gondolná" (123m 57). Ezek a megjegyzések jól érzékeltetik, hogy a világos bőrű árják közé sötétes bőrű kusok érkeztek, s a két faj azután egybeolvadt, de nem indoeurópai nyelvet hozott létre, hanem folytatta a magyar nyelvet.

 

A Kaspi- Oxus vidékén, a Kr. e. I. évezredben élt népek összefoglaló neveit tehát így csoportosíthatjuk: faji eredetükre nézve árják és kusok; földrajzi eredetük szerint estiek és keletiek; lakóhelyük szerint valamennyien turániak; egyéni neveik szerint szkíták, hunok, besenyők, partiak; nyelvileg valamennyien magyarok; mindegyik alosztályban fehér és fekete ágazattal. Ezek után érthető, hogy "a magyarok (keleti része) az örmény föld- és történetíróktól hajdan Chusoknak, Cushánoknak (Koshoniaknak) hívattak, a föld pedig, amelyet laktak Chus meg Árja földnek neveztetett és a Kaspi- tengertől Indiáig, a perzsa végszélektől a kínai nagy sivatagig terjedt" (123m 214 és olv. 14, 19, 29, 208, 213-216)

Az egyéni népneveket véve sorra, először a szkíta név után nyomozunk azt a lakóhelyet véve szemügyre, ahol az legkorábban szerepelt. A görög Herodotos szerint a szkíta nép őshazája "Ázsia" volt, Ázsiából eredt a Fekete-tenger fölé vándorolt részük is, amely ott a Kr. e. 8. században új hazát alapított (27)

 

Ázsia alatt Herodotos a mai Közép- és Belső- Ázsiát érti, a Kaspi- tó és az Oxus folyó vidékét, az Indus folyóig terjedő hátterével együtt (ld. a 2. sz. térképet). Ptolemaios ókori földrajztudós hasonló értelemben írja le a szkíták őshazáját. Szerinte ez a haza a Kaspi-tó északi oldalán a Rha (Volga) folyó beömlésénél kezdődött, folytatódott a tó keleti partján az Oxus torkolatáig, s kitöltötte az Aral-tó felé eső sok száz tó vidékét (14m 220-222). Ebből a két ókori leírásból kiderül hogy a szkíták őshazája, vagy mondjuk törzsterülete (az "ázsiai Szkitia") térben és időben ugyanott volt, ahol más források árjákat és kusokat említenek. Akiket tehát szkítáknak neveztek, azok ennek az árja- kus egybe olvadó népességnek egyik része lehetett, amelyet lakóhelyéről a titokzatos Szkíta névvel is illettek.

Ebből a Kaspi- Oxus vidékén lévő őshazából, a "régi Szkítiából" nem csak az európai szkíta nép és ország származott, amelyről Herodotos beszél, hanem még két másik szkíta csoport is, nevezetesen az Altai éa Lauristáni csoport. Az Altai Szkítia a Tarim- medencét és a Zungári nevű horpadást foglalta magában az Altai-hegyek lábáig. Ez a keleti sodródott szkíta csoport szintén a Kr. e. 800 táján lejátszódott Massageta támadás következtében került új lakóhelyére. Virágkora a Kr. e. 4. századra esik, elmúlása pedig a kínai Han-dinasztia (Kr. e. 206-A.D. 200 terjeszkedésével kapcsolatos. (28)

 

A harmadik szkíta csoport az Úrmia- tótól délkeletre, Lauristánban alakult ki, körülbelül szintén Kr. e. 800 tájéi Fontos, hogy az említett szkíta csoportok közös származását, etnikai azonosságát szem előtt tartsuk, mert ezen a módon tudjuk a nevet és viselőjük személyazonosságát közelebbről meghatározni.

 

A Szkíta név görög és latin alakja Skytha illetőleg Scytha, hindu formája pedig Saka és Csatra. Tudva, hogy a görög és a latin nyelv a más nyelvből átvett szavak első szótagjából gyakran kiveti a magánhangzót, a Szkíta név eredeti alakjában az Sz-K között egy magánhangzót képzelhetünk el, amit egyébként a hindu forma meg is őrzött. Ez alapon a nevet így tagolhatjuk: SZTK-I-TA, amely két egytagú régi magyar szó összetételének látszik: Szik annyi mint száraz és Ta annyi mint terület, föld. Ugyanebből a két egytagú szóból (Szik, Ta) keletkezett a Sziket változáson át a mai Sziget, a víz közelségében lévő száraz hely, a Szigeti pedig az ilyen helyen lakó ember. Valószínűsíthető-e ez a magyarázat? A szkíták ősi lakóhelye, a Kaspi- tó keleti partvidéke az Aral-tóig és délre az Oxusig, akkoriban valóban nagy mocsarak közt meghúzódó kisebb-nagyobb szigetek százaiból állott, melyet Strabon geográfus is "tavi szigeteknek" nevezett (iles lacustres, 14m 208). A kusok fonalán visszafelé menő irányban keresgélve észrevesszük, hogy az Indus-völgyében, Mohenjó város is egy olyan földdarabon állt, amit a helybeliek ma is "A Szigetnek (The Island) neveznek s amit áradás idején a víz rendszerint el szokott borítani (230m 158). Továbbmenőleg, a régi magyar nyelvben - akárcsak a maiban - a Sziget nemcsak vízzel körülvett, lakható száraz területet jelent, hanem oázist, azaz sivatag által körülzárt, de vízzel ellátott helyet, emberi életre alkalmas területet is. Ilyen értelemben használták a szót már Egyiptomban is, ahol SEKHET (Sziget) volt a neve annak a hosszú oázis- sornak, amely Asszuán magasságánál kezdődik és északnyugati felé húzódik s ahol annak idején szintén kusok laktak és azokat SEKHETIU GESnek, 'Szigeti Kusnak' nevezték. (29)

 

Mi azt gondoljuk tehát, hogy a Szkíta név eredetileg lakóhelyet jelentett, népi vonatkozásban pedig az árjakusok ama részét jelezte, amely a Kaspi- Oxus mocsaras, zsombékos tájain lakott s akiket eredetileg teljes kifejezéssel "szigeti kusoknak" nevezhettek.

 

A Hun névvel kapcsolatban az irodalomban ugyanolyan bizonytalanság észlelhető, mint a szkíta névvel kapcsolatban. Megpróbálták a hunok eredetét a hiong-nou nevű távolkeleti türk nép töredékének tekinteni, amelyet a Han-dinasztia űzött el a kínai nagy falak előteréből a jelen időszámítás elején s a hun nevet abból eredeztették. Ezt az elgondolást azonban a hiong-nou és a hun név hasonlóságán kívül semmi más nem támogatja és a közöttük lévő feltételezett összefüggést történeti adatokkal bizonyítani nem lehet, sőt minden jel amellett szól, hogy a hunok is az Oxus-Kaspi vidék lakói voltak, ott alakultak ki az árják és kunok keveredéséből, akárcsak a szkíták. (30)

 

A Huni név a Kaspi- Oxus vidékén elsősorban azokra vonatkozott, akik Oxus-Kaspi vidék lakói voltak, ott alakultak ki az árják és kunok keveredéséből, akárcsak a szkíták. (30)

 

A Huni név valóban sokkal régibb, semhogy eredete összekapcsolható volna a kínai nagy falak tövében élt hiong-nou néppel. Olyan régi ez a név, mint a Magyari vagy Szigeti és használata a Régi Keleten a Kr. e. IV. évezredtől kezdve minden magyar nyelvű vidéken kimutatható, mert eredetileg ez a szó sem népet jelentett, hanem lakóhelyet 'Hont', 'Honi' alakban pedig az odavaló, onnan eredő embert, a "földit". A szó magánhangzóját régen egy fokkal mélyebben ejtették ki (Hun, Huni) mint sok más szavunkban is. Számtalan egyiptomi alkalmazása közül ezúttal csak azt említjük, hogy ott a szó minden nagyobb emberi lakóhely fogalomhatározójaként szolgált és hieroglif jele egy kiskarikába rajzolt szorzójel volt. Látjuk ennek használatát a megelőzőleg idézett Nap- Otthon, Magyar-otthon nevében és Avaris nevében is ( Okmánytár 22, 24, 4T ) . A szót hajdanában legtöbbször H nélküli grafikával írták s a hunokat is nevezték Huni helyett Uni-nak. Ez a Hon, Hona, On, An, Un területhatározó az Oxus vidékén is sűrűn szerepelt, szintén H nélküli alakban, például ezekben az ország nevekben: Szogdi- Ana (Szigeti Hon), Margi- Ana és Baktri- Ana, továbbá Torán (Tóúr Hona) és Irán (Úr Hona) nevében. Ebből az a tanulság szűrhető le, hogy minden magyar ember valamilyen "Hon"-ban lakott, tehát mindegyikük egyúttal "Honi" (huni) is volt, mint például az a szkíta is, aki 'Szigeti Honban' élt. Nincs ezért tévedés, amikor a szkítákat egyidejűleg "Hunoknak" is nevezik. (31) A valóság az, hogy az Oxus- Kaspi vidékén hunoknak nevezett törzsek ugyanazon árja-kus főelnevezés alá tartoznak, mint a szkíták (123m 14-22, 94).

 

A Huni név a Kaspi-Oxus vidékén elsősorban azokra vonatkozott, akik az Oxus folyótól délre, főleg Baktrianában laktak. Baktria korábbi történetére - sajnos - kevés adat van (232m 465), de ami a régészeti leletekből megtudható, azt bizonyítja, hogy az ott lévő Anau (Honi) telepen Kr. e. 4000 táján már ott élt a kaukázusi típusú fehér emberek mediterrán jelzésű csoportja és edényeit mértani díszítésekkel látta el (232m 27 sk). Közéjük jöttek azután a Kr. e. II. évezred folyamán, mint már említettük, az indiai kusok és kettőjük keveredéséből állt elő a Turáni Alföldön (az Aral-tó körüli síkságon) a "turáni embertípus". A Kr. e. 7. században tehát ugyanolyan faj élt az Oxus alatt, mint afölött Szkítiában (232m 35), vagyis "fekete magyarok", a fekete jelzőt persze itt sem szó szerint véve, hanem sötétes árnyalatú értelemben. Ilyen volt a helyzet később is és szkíta és hun nevezet alatt a Duna-medencébe is ilyen emberek érkeztek.

A.D. 400-tól kezdve olyan hunokról (honi emberekről) is hallunk, akik Zungáriából kiindulva, Szogdiánában szálltak meg s miután azt birtokba vették, tovább dél felé igyekeztek terjeszkedni, de ebbeli szándékukban a perzsák az 5. század közepén megakadályozták őket (232m 408 sk). Ezeket a hunokat a türk népek szorították ki régibb lakóhelyükről és őket a források rendszerint a "fehér" jelző kíséretében emlegetik. Kiemelik letelepült életformájukat, szabályos európai arcukat és fehér bőrüket, ellentétben a kusokkal keveredett Oxus-vidéki "fekete" hunokkal. Nevezték őket Cidarita hunoknak és ( H )ephtalita hunoknak is; nyelvük nem lehetett török (232m 405), de nem tartható kizártnak, hogy türk elemek is keveredtek hozzájuk. Innen van az, hogy arab és perzsa forrásokban rájuk a Hun, Kus és Türk elnevezéseket egyformán alkalmazzák. (32)

 

Mindezek az egymásnak látszólag ellentmondó elnevezések azonban nem szabad, hogy tévedésbe ejtsenek bennünket s elhomályosítsák a lényeget, hogy ti. mindkét vidéken - az Oxus alatt és felett - egyformán ugyanaz az emberfajta népesítette be a tájat, amelynek elemei egymással közeli rokonságban álltak. Ezt rajtunk kívül mások is hangsúlyozzák, így szólva "A baktriani és szogdiani nép, éppen úgy mint a szkíták és szarmaták, tulajdonképpen a különféle fehér fajok keveredése volt és amint a szkíták és szarmaták, akként ők is iráni (úrhoni) dialektusban beszéltek."( 33)

 

A Huni, Honi név tehát eredetileg és mindvégig elsősorban földrajzi fogalom volt, akárcsak a szkíta név és népnévként használva alatta árja kultúrában élő magyar embereket értettek.

 

A Szigeti (szkíta) és Honi (huni) névvel értelmileg szorosan kapcsolódik az árja kusok "Turáni" neve. E szó legrégibb alakja, a Tó-Úr-An-i mutatja, hogy három egytagú szó egybeforrásából jött létre és értelme a Tóúr Honából eredő ember. A Turán név maga is terület-fogalomként használatos, jelenti az Aral-tó körül elterülő síkságot, a Turáni Alföldet. Ugyancsak a Tó szóval összetett nevet viseltek a Tokhari törzsek, amelyek Nagy Sándor idejében az Aral- tó partjának Oxus és Jaxartes által elhatárolt részében éltek. Egyes tudósok szerint a Tokhari név Baktriana régi lakóinak neve volt, amikor még Baktria maga is Dahia, Du-ho-lo (Tó helye) volt (232m 479-483). Ezeket a tavak mentében lakó Tokkari törzseket lágyított hangokkal Dai (Tói), Tahi, Dahai, kínai kiejtés szerint Taochi népeknek is nevezték. Azok a tóparti szkíták, akik a Kaspi mellől a Fekete-tenger fölé költöztek, magukkal vitték Taúri (Tóúri) nevüket és amennyiben ott is tóparton szálltak meg, a szkíta főelnevezés mellett magukat helyileg még a Taúri névvel is illették. Lakóhelyük volt a Taúri-Ka (Tóúri Kő) és Taúri-Da (Tóúri Ta). Amikor pedig a szkítákat Dnyeper-menti szép országukból a szarmaták kiszorították, azok a töredékek, amelyek nyugatra mentek és a mai Franciaország legszebb vidékét, a sok vízfolyással öntözött Loire-mentét szállták meg, új lakóhelyüket is Turánnak (Touraine), azaz Tóúr Honának nevezték. Ahol fejedelmük, a Túr (Tóúr) lakott, azt a főhelyet máig is e néven nevezik, de már francia grafikával írják: Tours,

 

A Turáni (Tóúrhoni) névhez hasonló szerkezetű a Bisseni, Pisseni név, amelyben Víz (Bis, Pis) és Honi szavunkat látjuk. Ezzel a "Víz-honi" névvel a Kaspi északnyugati oldalán tanyázó kus fajtájú besenyőket jelölték. Lakóhelyre utaló név ez is, amelyből idővel népnév lett s akkor is viselték az illetők, amikor a Kaspi- tó mellől már máshová költöztek. Ugyancsak a Kaspi partvidéken lakott és szintén hajózással foglalkozó törzscsoport volt az, amelyet földrajzi elhelyezkedéséről Pissúri (Vízúri) illetve Abari (Hab úri) népnek neveztek. A Kaspi délkeleti partján lakókat viszont, ugyanolyan módon, partmenti lakóhelyükről Parthi néven nevezték. Végül megemlítjük, hogy a Kaspi-Oxus térségében, Turánban, olyan törzsek is éltek, amelyek magukat mindig "Magyarnak" mondták. Ptolemaios leírása szerint ezek főleg az Oxustól délre, a vele majdnem párhuzamosan folyó Maxera nevű folyó völgyében laktak, amely szintén a Kaspiba öntötte vízét s mai csökevénye a Gurgan ( 14m 168, 171 ) . Feltűnő az is, hogy Ptolemaois Földrajzában több olyan helynevet találunk, különösen Margianában és Szogdianában, amely a Magyar valamilyen formájával látszik azonosíthatónak.

 

Hangsúlyozzuk tehát ismételten, hogy az említett és népnévként használt kifejezések - Szkíta, Huni, Turáni, Tokbári, Bisseni, Parthi valamennyien a Kaspi-vidéki árja és kus összetételű emberfajta részeire vonatkoznak, mind magyar értelműek és mind a lakóhelyre utalnak. E nevek is bizonyítják, hogy a Kaspi-Oxus térségében a főnyelv a kusok betelepedése után is magyar maradt. A nyelv magyar voltát a szkíták saját nyelvemlékeivel is tudjuk igazolni.

 

25) A mai nyelvészek már kezdik az indoeurópai elméletet lebontani. A hinduk saját nyelvüket nem indo-európainak nevezik. hanem az "indi" csoportba tartozó nyelvnek, az európai részleg elhagyásával. Az európai tudósok azt is visszautasítják, hogy lett volna indo-európai faj. indo-európai alapnyelv, vagy pláne indo-európai állam. Ma egyszerűen csak közös kultúráról szólnak, amely a kőkorban nagy területen volt ismert, amely kultúrkör alsó vidékéről Kr. e. 2000 után népvándorlás indult több felé Kr. e. 1000 lenne a mozgás csúcspontja 233m 29 sk és 232m 6. 30-32. Mások sem tulajdonítanak a Centum és Satem osztályozásnak olyan jelentőséget, mint régebben. Óva intenek attól is, hogy az

úgynevezett tanú-szavakkal a szokásos játékot űzzék a nyelvészek és vele bizonyítsák az "alapnyelvet" beszélők magas műveltségét. Ha ugyanis az indoeurópai nyelvekben közösnek talált szavakkal szembeállítják a nem-közös szavakat. furcsa dolgok derülnek ki. A. B. Keith rámutatott arra, hogy ezzel a módszerrel állíthatjuk pl., hogy az indoeurópai alapnyelvet beszélők ismerték a vajat, de a tejet nem; tudták, mi a hó, de az esőről nem volt fogalmuk; tudták, hogy van lábuk, de azt nem, hogy kezük is van (230m 246).

 

Ha viszont igaz, hogy az indo-európai nyelvek kiindulópontjában erős magyar nyelvi befolyás észlelhető, akkor az ún. ragozó nyelvek és az ún. nem ragozó (hanem hajlító) nyelvek között rokonság áll fenn. Akik angol nyelv mintegy 200 gyakori ragját ( suffixeit és prefixeit) számbaveszik és tekintettel vannak az aránylag kis létszámú inflexióra, logikusan eljutottak a ragozó ("turáni") és hajlító ("indo-európai") nyelvek rokonságához. Several scholars believe that the Turanian (agglutinative) and indo-european (inflective) languages may ultimately prove to have a common origin, 232m 97 és olv. 232m 432 jzt 18. Ettől már csak egy lépést kell tenni, hogy a magyar ősforrás tényét felismerjék és a valóságot fedő szavakat használjanak terminológiájukban.

 

26) Lukácsy Kristóf a Kaspi-Oxus vidékéről írja, hogy "az egész hajdan ARIA nevet viselt . . . Az örmények e földrészt általában Chus. a Chusok földje, keleti Chus és Chusdt Chorasan nevezetekkel illetik", 123m 216.

 

27) Herodotos: "A vándorló szkíták hajdanában ASIAban laktak, ahol Massageta népekkel háborúskodtak, ami rájuk nézve balszerencsével végződött. Ezért odahagyták lakóhelyeiket, átkeltek az Araxesen és bementek a cimmerek országába" (94m i 291). A szkíták Európába költözését más tudósok is Kr. e. 800 tájára teszik, 232m 36.

 

28) Az Altai- hegységben talált emberi koponyák vizsgálatából kiderült. hogy ott és Nyugat-Szibériában a lakosság európai arcú volt, legalább is a Kr. e. 5. vagy 4. századig. A mongol-türki típus ott csak a mondott idő után jelent meg és változtatta tájat kevert lakosságú területté (155m 77) Lehetséges, hogy az Altai szkíták már idegen környezetben laktak.

 

29) SEKHETIU GES: Their territories were, referred to by the word SEKHET, meadow, or by the word WHAT which gave the Greek Oasis and the English oasis. 207m

 

124) - A Sziget hieroglif írásjelei rendszerint magukba foglalják a sziget piktografikus jelét. - A What természetesen 'víz', csak éppen angol grafikával adja az egyiptomi magyar szót..

 

30). A hiong-nou (kiejtve: Hunnu) azonosítását a Kaspi- Oxus vidéki és európai hunokkal a 19. században határozottan elutasították; a hiong-nout akkoriban egy türk fajú és türk nyelvű népnek tekintették, a hunokat pedig finn-ugoroknak. A század vége felé a hunokban finnugorok helyett türk népet kezdtek látni, amelybe egy csomó finnugor elem vegyült (Vámbéry). Ma a hunok hiong-noukkal való kapcsolatait elvetik. mert ez utóbbiakban ó-török (prototürk) népet látnak. Legfeljebb azt engedik meg, hogy a hunokba később keleti türk elemek is olvadtak be.

A hiong-noukkal való azonosítástól nemcsak kronológiai okok miatt tartózkodnak, hanem azért is mert a hunok történetében politikai és közigazgatási szervezetében semmi olyan vonást nem találtak amely a hiong- noukat Mongoliában jellemezte. 232m 364 sk. Ugyanilyen értelemben szólt 1953-ban Hambis (225m 20) és t966-ban E. D. Phillips, Les nomades de la steppe c. munkájában. (Paris, 1966) a 113. lapon. A magyar Lukácsy mindezt száz évvel korábban részletesen kifejtette. 123m 127

 

31) Hi vero omnes communiter Scythae ET Hunni vocabantur, privatim autem secundum nationes, alii aliter ex patria cuique usita appellatione nominabantur: "Összefoglaló névvel mindezeket szkítáknak és hunoknak nevezik, egyenkint azonban a nemzetségeket más és más névvel jelölik, a mindegyik LAKÓHELYE szerinti névvel'" (123m 130 jzt) - A Huni Hon név nagy régiségét, Egyiptomba visszanyúló történetét ismerve, azt is logikusnak találjuk, ha a örmény források már Kr. E. 331- től kezdve rendszeresen használják amiből Lukácsy Kristóf nagyon helyesen azt következteti, hogy "Közép-Ázsia hunjai eme világrész őskori lakói". 123m 53, 113, 217. Azon sem csodálkozhatunk, ha Európában már a Kr. e. 4. században hunokat emlegetnek, az AttiIa féle hunokat ezer évvel megelőzőleg, mint a Geffroy által irt brit krónika is teszi. Ott olvassuk, hogy Brutus turóni (trójai) származású király utódai a hunok királyát megölték. 182m 157.

 

32) Procopius szerint: "A hunok közül egyedül ezeknek a bőre fehér, ezeknek az arca szabályos" (123m 51 sk, 62 és 232m 405. - A CI-Dari-Ta névvel kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy annak Dari részlege 'folyó' Jelentésű, mint ezekben a nevekben ts: Sir Darja, Amu-Darja, Mohenjo-Daro, stb. (181m 11). V.ő. a magyar Daru-madár / vizi madár, Daru- Vár / Vízvár neveinket, utóbbi a Dráva mellett. Eszerint a Ci-Dari-Ta hunok értelme annyi, mint Sir- Darja mellett lakó emberek.

 

33) ... but this conflict must not blind us to the fact that the inhabitants of both regions originally belonged to the same stock and remained closely affiliated as regards race and language. The Bactrians and Sogdians, like the Scythtans and the Sarmatians, consisted essentially of a mixture of the various white races. Like the Scythians and Sarmatians, they also spoke Iranian dialects, 232m 60.

Forrás: Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. január 19. Szerkesztette: Garamszegi Vanda Natasa
Nézettség: 1,664 Kategória: Irodalom » Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete
Előző cikk: A kusokat elűzik az egyiptomi érdekkörből Következő cikk: A szkíták magyar nyelvemlékei


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: