A szemiták másodszor is az egész régi kelet urai


A szemiták másodszor is az egész régi kelet urai

Gyülekező helyük ezúttal Perzsia A perzsák faji és népi egyénisége a nem tisztázott történeti kérdések közé tartozik. Azon az alapon, hogy a perzsák sokáig ugyanabban a birodalomban éltek, mint a médák és átvették azok szókincsét, szokásait, öltözködési módját és egész kultúráját (mint szokták a nomádok, akiknek ilyen kultúrája nem volt), a tudósok őket a médák rokonainak tartják és az árja népek közé sorolják. Ez a külsőségekre felépített nézet azonban nem szükségszerűen helytálló, hiszen már megelőzőleg az asszírok és zsidók is magyar kultúrában növekedtek fel, de faj és öntudat tekintetében mégsem voltak árják. A perzsák esetében is hasonló jelenséggel állunk szemben, mert az ő történetük minden méda kapcsolatuk ellenére kezdettől végig át volt szőve a szemitákkal való szoros együttműködéssel és politikai öntudatukat a leghevesebb antiárja koefficiens jellemezte. A szemita-perzsa összefonódás és az antiárja magatartás Dárius király kora óta oly nagyfokú volt, hogy attól kezdve tulajdonképpen már nem is Perzsa Birodalomról kellene beszélnünk, hanem egy szemita vezetésű országról. Elég okunk van tehát arra, hogy az irodalomban található nézeteket kétségbe vonjuk és a perzsa-problémát népi vonatkozásban tényleges adatok világánál saját magunk vizsgáljuk meg.

 

"Perzsák" létezéséről első híradásaink a Kr. e. 8. századból erednek Ezzel a névvel akkoriban az Urmia- tó nyugati oldalától a Felső-Zab forrás vidékéig terjedő méda terület nem- méda lakóit értették, akiket PARSUnak neveztek. Ez a szó a P/F hangváltozás után a FARSI alakot vette fel, értelme annyi mint "hátsó, mögöttes". Ez az elnevezés bizonyára az asszíroktól eredt, mert azok fővárosához képest laktak a "hátul". A Far szó különben a magyar nyelvben is megvan, pl. a farzseb kifejezésben és jelentése ott is hátulsó. A szó szerepel a héberben ahol a többes számban kimondott Perusim "elkülönített" jelentésű. Ezek a körülmények, hogy ti. az első perzsák az asszírok mögött, méda területen, elkülönítve és éppen a Kr. e. 8. században bukkantak fel, azonnal felvetik a gondolatot, hogy ők tulajdonképpen az asszírok által elhurcolt izraeli törzsek maradványai lehettek, akiket köztudomásúlag a médák városállamaiban helyeztek el és új helyeikre éppen a Kr. e. 8. század közepe táján érkeztek meg. Ezzel az elgondolással a későbbi események csodálatos összhangban állnak, úgyhogy az eredeti perzsákban izraeli típusú, szemita öntudatú népet kell látnunk.

 

Az asszír politika célja minden elhurcolt néprésszel szemben az volt, hogy valahol majd felhasználják őket valamilyen Asszíria érdekében végzendő munkára (für Assur zu arbeiten, 92m 47). Ebben az értelemben vizsgálódva az első figyelemre méltó dolog az, hogy a méda területen lakó farsi izraeliekhez Asszíriából (!) hamarosan egy férfi érkezett, akit Perseus (Farsi ős) néven említenek. Ez az asszíriai személy előkelő valaki lehetett, mert Jove (Jáhve) nevű apától és Danae (Dán) nevű anyától származott. Kik lehettek e titokzatos szülők, nem tudjuk, csak annyi bizonyos, hogy Perseus az asszír királyi család közeli rokona volt, talán éppen az asszír királynak és egy Dán izraeli törzsből származó anyának ivadéka. Ettől a Jáhve hitén élő asszír apától és izraeli anyától származó Perseus egy hasonló nevű fiút hagyott maga után - Persist -aki aztán a helybeli méda fejedelem leányát, Andro- Médát vette feleségül s mivel apósának nem volt fiúgyermeke, annak örökébe lépett az ismert keleti szokás szerint. Az asszírok talán azt a tervet forgatták fejükben, hogy ez asszír- izraelita- méda vért magában egyesítő farsi fejedelem révén a deportált izraelita maradványokat egybetömöríthetik a környező méda törzsekkel az akkor divatos konföderációk szerint s aztán valahol asszír szolgálatba állítják. A lényeg valóban ez lehetett.

 

Az asszír irányítással összefogott perzsa törzsek nevét Herodotos jegyezte fel. A törzsek száma csodálatosképpen éppen tíz volt, mint a deportált izraelitáké. A nevek azonban nem a régi Izrael törzsnevei, hanem új összefogást tükröznek. Az első és legelőkelőbb törzset, amely bizonyára az Asszíriából jött vezérlő nemzetség alkotta, PASAR GADA néven nevezték, benne a magyar zsargonban kimondott 'Vezér Hadát' látjuk. Rangban utána következett a MARA-PHI és MAS-PI nevű két valamelyik újabb névadó "fiai", akik a vezéri törzzsel együtt a legelőkelőbbnek számítottak, tőlük függtek a többiek, így talán ezek is asszír nemzetségek lehettek. A negyedik, ötödik és hatodik törzs tagjai föld műveléssel foglalkoztak, ezek tehát nem lehettek szemiták, hanem árják, a helybeli médák. A hátralévő négy törzs nomád volt, de mindvégig nagy szerepet vitt az együttesben, ezek lehettek az izraeli elhurcoltak maradékai, név szerint a DAAN, MARDI, SA-GARTI és DROPIK törzse, a Dán törzs, egy másik "maradékai", a sivatagi és még valamelyik.

 

Ezekben a nevekben nem a bizonytalan értelem a fontos, hanem az összbenyomás: az összetételben asszír irányítás alatt földműves (árja) és nomád (szemita) életformájú népelemek szerepeltek, melyek közül faji szempontból hét törzs lehetett szemita jellegű. Így most már érthető az a mozzanat, amit szintén Herodotostól tudunk (94m I 63), hogy az árja médák a perzsákat maguktól idegen fajú népnek tekintették.

 

Miután a médák közé deportált izraelitákat ekként asszír keretben összefogták és megritkult soraikat médákkal kiegészítették, a Kr, e. 8.-7. század fordulóján a Zagros- hegység mentén délkeleti irányban útnak indították. A vándorlás vezetője a Vezér Hada (Pasar Gada) csoportból származó ACHA-MENES volt, az Achamen- dinasztia megalapítója. E törzseket aztán fokozatosan lejjebb és lejjebb küldték, amíg azok Kr. e. 650 táján meg nem érkeztek Elamba, Babilon szomszédságába (92m 60), ahol történetesen éppen akkor vívták a babiloniak és elámiak élethalálharcukat az asszír seregekkel. Az asszírok a perzsákat Elám népének elpusztítása után az ő helyükre telepítették, ahol olyan szerepet szántak nekik Babilon hátában, mint aminőt korábban az izraelitáknak adtak a Jordán völgyében. Asszíria, amely az eseményeket eddig vaskézzel irányította, Kr. e. 612-ben elbukott. Birodalmát a felszabadult médák és babiloniak (káldiak) egymás között megosztották s ebben az osztozkodásban Elám területe (Perzsia) a médák uralma alá került. A perzsák, mint méda alattvalók, az akkori hűbéri államszervezés értelmében megtartották a maguk külön politikai és közigazgatási kereteiket, saját fejedelemmel az élen. Így lett a hűbéres Perzsia területe a szétvert asszír népmaradványok gyülekező és menedékhelye. (60)

 

Amint ez az izraeli és asszír jellegű hűbéres Perzsia megállapodott, az asszír időkben kidolgozott politikai programot követve, igyekezett a méda királyi udvarban minél nagyobb befolyásra szert tenni, a méda királyi családdal vérségi kapcsolatba kerülni, s azután, alkalmas időben a méda birodalomban a főhatalmat magához ragadni. E tekintetben az első döntő sikert Astyages méda király (Kr. e. 585-549) idejében érték el, amikor a perzsa hűbéres fejedelem Kambyses (Kr. e. 600-559) feleségül vette a méda király lányát. Ebből a méda- perzsa (árja és szemita) házasságból született a későbbi II. vagy Nagy Cyrus (Kurus) perzsa király (Kr. e. 559-528). E vegyes házasság a maga korában nagy feltűnést keltett és még a távoli Delfiben lakó jósnő is megemlékezett róla, öszvérnek nevezve Cyrust, amiért két különböző emberfajta keveréke volt amiért két különböző emberfajta és két különböző nép képviselője. (51)

 

Ezt a fiatalembert minden kezdeti lépésében valóban a szemiták segítették, különösen a Judából származó zsidók. Ők voltak mögötte, amikor Kr. e. 550-ben királyi ura ellen fellázadt amikor 546-ban Lydiát megszerezte és akkor is, amikor csellel, kardcsapás nélkül Babilon urává lett. A perzsa trónnak később is a zsidók voltak leghatalmasabb támaszai. E szoros szemita kapcsolatok révén érthető, ha a perzsa királyok magukat az asszír királyok vérbeli folytatóinak tekintették és felelevenítették az ő világuralmi törekvéseiket is. Azzal, hagy az államhatalmat a szemita törekvések szolgálatába állították, a Régi Keleten még megmaradt árja fajú magyar nyelvű népekre újabb kálvária következett.

 

Összegezve a perzsák eredetére és hatalomba jutására vonatkozó ismereteinket, főbb megállapításaink ezek: 1. fajilag a perzsa nép az elhurcolt izraelita maradványokból, méda törzsek hozzáadásával, asszír vezetőség alatt jött létre, amihez csatlakoztak a júdabeli zsidók is, úgyhogy a nép főleg szemita jellegű konglomerátum volt; 2. vezetőrétege az asszír politikai elgondolásokat követte és erős antiárja koefficiensével élesen elkülönült és szembehelyezkedett az árjákkal. Ebben a szemléletben jól érthető, miért volt a Perzsa Birodalomnak annyira fontos, hogy sürgősen helyreállítsa a Jordán völgyében az egykori szemita támaszpontot a zsidók hazaszállításával, továbbá hogy kikapcsolja Perzsia vezetéséből az árja (méda) lakosságot és végül hogy vérrel és vassal újra felállítsa a Régi Keleten a szemita világuralmat. A következőkben a perzsa történet e három oldalát mutatjuk be.

Forrás: Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete

 

a Térkép:

1. Ararát-hegy A hagyomány szerint itt ért partot Noé bárkája (1 Móz. 8:4). A pontos hely ismeretlen.

2. Ur Ábrahám első lakhelye, ahol majdnem emberáldozás áldozata lett, látta Jehova angyalt, és megkapta az Urimot és Tummimot (1 Móz. 11:28–12:1; Ábr. 1; 3:1). (Nézd meg Úr másik lehetséges helyét is Észak-Mezopotámiában.)

3. Babilon, Bábel (Sineár) Először Khús, Khám fia telepedett le itt, valamint Nimród. A járediták eredetének helyszíne, a Bábel tornya idején, Sineár síkságain. Később Babilónia tartományi fővárosa, és babilóniai királyok lakhelye, beleértve ebbe Nabukodonozort, aki Jeruzsálem lerombolását követően (Kr.e. 587) sok zsidót fogságba hurcolt ebbe a városba. A zsidók 70 évig maradtak fogságban Babilóniában, Czírus király idejéig, aki megengedte a zsidóknak a Jeruzsálembe való visszatérést, hogy felépítsék a templomot. Dániel, a próféta is lakott itt, Nabukodonozor, Belsazár és I. Dárius uralkodása idején (1 Móz. 10:10; 11:1–9; 2 Kir. 24–25; Jer. 27:1–29:10; Ezék. 1:1; Dán. 1–12; Omni 1:22; Ether 1:33–43).

4. Susán A Perzsa Birodalom fővárosa I. Dárius (a nagy Dárius), Xerxes (Ahasvérus) és Artaxerxes uralkodása alatt. Eszter királynő lakhelye, akinek bátorsága és hite megmentette a zsidókat. Itt szolgált Dániel, és később Nehémiás (Nehém. 1:1; 2:1; Eszt. 1:1; Dán. 8:2).

5. Dura síksága Tüzes kemencébe vetették Sidrákot, Misákot és Abednégót, amikor nem voltak hajlandók hódolni a Nabukodonozor által készített arany képmásnak. Isten Fia megóvta őket, és sértetlenül jöttek ki a kemencéből (Dán. 3).

6. Asszíria Assúr volt Asszíria első fővárosa, utána pedig Ninive. Asszíria uralkodói, V. Salmanassár és II. Szargon Kr.e. 721-ben elfoglalták az északi királyságot (Izráelt), és fogságba hurcolták a 10 törzset (2 Kir. 14–15, 17–19). Asszíria Kr.e. 612-ig fenyegette Júdát, amikor Asszíriát legyőzte Babilónia.

7. Ninive Asszíria fővárosa. Asszíria Ezékiás uralkodása és Ésaiás próféta szolgálata alatt megtámadta Júda országát. Jeruzsálem, Júda fővárosa csodálatos módon menekült meg, amikor egy angyal lekaszabolt 185 000 asszír katonát (2 Kir. 19:32–37). Az Úr felszólította Jónás prófétát, hogy szólítsa bűnbánatra ezt a várost (Jónás 1:2; 3:1–4).

8. Hárán Ábrahám egy időre itt telepedett le, mielőtt Kánaánba ment volna. Itt maradt Ábrahám apja és fivére. Erről a vidékről származott Rebeka (Izsák felesége), valamint Rákhel, Lea, Bilha és Zilpa (Jákób feleségei) (1 Móz. 11:31–32; 24:10; 29:4–6; Ábr. 2:4–5).

9. Karkemis (Kárkemis) Itt győzte le Nékó fáraót Nabukodonozor, ami véget vetett az egyiptomi hatalomnak Kánaánban (2 Krón. 35:20–36:6).

10. Szidón Ezt a várost Szidón alapította, Khám unokája, és ez a legészakibb kánaánita város (1 Móz. 10:15–20). Jázabel otthona volt ez, aki bevezette Izráelben Baál hódolatát (1 Kir. 16:30–33).

11. Tírusz (Tirus) Fontos kereskedelmi és tengerparti város volt Syriában. A tíruszi Hírám cédrust, aranyat és munkásokat küldött Salamonnak, hogy segítse templomának felépítését (1 Kir. 5:1–10, 18; 9:11).

12. Damaszkusz (Damaskus) Ábrahám a közelben mentette meg Lótot. Syria legfőbb városa volt. Dávid király uralkodása alatt az izráeliták elfoglalták a várost. Illés felkente Hazáelt, hogy király legyen Damaszkuszban (1 Kir. 14:14–15; 2 Sám. 8:5–6; 1 Kir. 19:15).

13. Kánaán Ábrahám és gyermekei örök tulajdonként kapták meg ezt a földet (1 Móz. 17:8).

14. Sínai (Sinai)-hegy (Hóreb) Az Úr égő bokorból beszélt Mózessel (2 Móz. 3:1–2). Mózes megkapta a törvényt és a tízparancsolatot (2 Móz. 19–20). Az Úr halk, szelíd hangon szólt Illéshez (1 Kir. 19:8–12).

15. Esiongáber Salamon király hajóhadat épített Esiongáberben (1 Kir. 9:26). Talán ebben a kikötőben ért partot Sába királynője, miután hallott Salamon hírnevéről és eljött, hogy találkozzon vele (1 Kir. 10:1–13).

v17

16. Egyiptom Ábrahám azért jött ide, mert nagy éhínség volt Urban (Ábr. 2:1, 21). Az Úr felszólította Ábrahámot, hogy tanítsa meg az egyiptomiaknak azt, amit kinyilatkoztatott neki (Ábr. 3:15). Józsefet fivérei eladták rabszolgának (1 Móz. 37:28). József kormányzó lett itt Potifár házában. Börtönbe vetették. Értelmezte a fáraó álmát, és felhatalmazással járó tisztséget kapott Egyiptomban. József és fivérei ismét találkoztak. Ide költözött Jákób és családja (1 Móz. 39–46). Izráel gyermekei Gósenben laktak, míg Egyiptomban tartózkodtak (1 Móz. 47:6).

Az izráeliták megsokasodtak és „igen-igen elhatalmazának”, ekkor rabságba vetették őket az egyiptomiak (2 Móz. 1:7–14). Egy sor csapás után a fáraó megengedte Izráelnek Egyiptom elhagyását (2 Móz. 12:31–41). Jeremiást Egyiptomba vitték (Jer. 43:4–7).

17. Kaftór (Kaftor) (Kréta) A minoánok ősi földje.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. január 19. Szerkesztette: Garamszegi Vanda Natasa
Nézettség: 2,230 Kategória: Irodalom » Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete
Előző cikk: Jegyzet az ószövetség forrásairól Következő cikk: A zsidók visszatelepítése a Jordán völgyébe


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: