1.4.4: Ethele menyegzőjéről, haláláról és temetéséről.


E közben azonban a braktai király emberi alaknál sokkal gyönyörűbb, Mikolt nevezetű leányát viszik hozzája szeretőűl, kit is mint mondják, annyira megszeretett, hogy nem győzött betelni szerelmével. Azon éjjel ugyanis, midőn vele menyegzőjét üllötte, az ivásba szokásánál jobban bele merűle, s a menyasszonyi éj gyönyöre után hanyatt fektében orra vére megerede, s szabad folyása nem lévén torkára mene, s ott megaludván s lélekzetét elfogván a világ félelmét megfojtá. Mikolt osztán álmából felserkenvén, a mint urát föl-fölrázogatva ébresztette, de csak meg sem mozzanthatta, látván hogy dermedt testéből az élet melege kifogyott, a királyi ajtónállókat sikoltozásával magához híva kiáltozá, hogy ura a minden test útjára elköltözött. Kiknek rettentő kiáltozására az egész őrség a palota ajtaihoz riadva nyargalásza. S eltemeték őt a föntebb említett helyen, Béla, Kadocsa s a többi kapitányok mellé.

Szerkesztés dátuma: szerda, 2013. március 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 513 Kategória: Irodalom » Kézai Simon: Gesta Hungarorum
Előző cikk: 1.4.3: Szorád győzedelméről, Ethele haza tértéről. Következő cikk: 1.4.5: A hún birodalom fölbomlásáról.


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: