Magyar nyelvű kódexirodalmunk csúcsán terjedelmét és irodalmi értékét tekintve is egy tudatosan megszerkesztett, hatalmas prédikáció- és legendagyűjtemény, az Érdy-kódex áll. Szerzőjét Karthauzi Névtelenként tartja számon irodalomtörténetünk.
Az Érsekújvári kódex a Nyulak szigetén a domonkos rendi apácák kolostorában készült igen későn, 1529 és 1531 között. Feltehetően közösségi felolvasásra szánták, melynek szerepe a 15. század végi rendi reformok után nagymértékben megnőtt. Erre a használati célra mutat a kódex első lapjának egyik címsora is: Kezdetnek evangeliomok kik bejtben naponkéd olvastatnak.
A Festetics-kódex magyar nyelvű imádságoskönyv, amelyet Kinizsi Pál felesége, Magyar Benigna számára állítottak össze a nagyvázsonyi pálos kolostorban. A kolostort Kinizsi alapította 1483-ban, fennmaradását gazdag adományokkal biztosította.
A Gömöry-kódex imádságoskönyv, amely egy Krisztina nevű, feltehetően Nyulak szigeti domonkos apáca megrendelésére készült. A kézirat tizenegy kéz munkája, közülük kettő némileg későbbi. Az imádságokat valószínűleg a kódex másolói válogatták össze, ki-ki a saját egyénisége, állapota, vonzalma szerint.
A ma elején és végén is csonka kézirat írásának helyére és idejére csak következtetni tudunk. Feltételezhető, hogy az óbudai mariánus ferencesek kolostorában fordították és másolták az óbudai klarissza apácák számára. Ezt a kódex előkerülése is valószínűsíti.
A Gyöngyösi kódex egykori őrzőhelyéről kapta a nevét: 1836-ban a gyöngyösi ferences rendház könyvtárában találták meg egy olyan kolligátum részeként, amely négy latin nyelvű ősnyomtatványt, egy magyarul és latinul írt kódexet és két önálló levelet tartalmazott.
A Jókai-kódex a legkorábbi magyar nyelvű, kézzel írott könyv. Keletkezésének helye ismeretlen. Egy kéz másolta, a benne található kétféle vízjel egyike alapján a másolás ideje az 1440 körüli évekre tehető. A szöveg nem önálló magyar fogalmazás, hanem latinból készült fordítás, amely – nyelvének és helyesírásának tanúsága szerint – a 14. század utolsó negyedében keletkezhetett.
A legteljesebb középkori magyar bibliafordítást tartalmazó kódex 1516-ból és 1519-ből való. A másoló az Újszövetséggel kezdte meg a munkát különálló, bekötetlen íveken, ezután beszámozta a kódexet. Emellett a munkamenet mellett szól az is, hogy Máté evangéliumának első hét levelén sokkal több dísz és cifrázat található, mint egyebütt.
A kódex nagy valószínűséggel az óbudai klarisszák számára készült, egyetlen kéz munkája. Másoló-szerkesztője – amint ez az utóbbi kutatások során kiderült – F. fráter, azonos a Tihanyi kódex scriptorával, azaz feltehetően Lippai Ferenc, aki az 1510-es évek közepétől kezdve több mint két évtizeden keresztül meghatározó szerepet töltött be a ferences rend történetében. F.
