Domonkos-kódex – Szent Domonkos élete


Domonkos-kódex – Szent Domonkos élete

A kódex másolója a magyar középkor híres domonkos rendi nővére, Ráskay Lea, aki maga jegyezte be kézirata végére a befejezés időpontját: Ezer öt száz és tizenhét esztendőben végeztetett ez könyv, szerdán húsvét napja után (p. 265). A könyv osztozva a legtöbb margitszigeti kézirat sorsában (lásd a Cornides-kódexnél) a 17. század elején a pozsonyi klarisszákhoz került. E rendet 1782-ben oszlatta fel II. József, a Domonkos-kódexet ekkor vihette magával Szerdahelyi Karolina, s tőle került Szerdahelyi Gábor váci nagyprépost, majd 1800-tól besztercebányai püspök birtokába. Kultsár István, az ő révén pedig Horvát István már 1813-ban, a püspök halála előtt tudtak a kódex létezéséről, s 1815-ben kérésükre a besztercebányai káptalan a Nemzeti Múzeum Könyvtárának ajándékozta a kötetet.

A kódex létrejöttében jelentős szerepet játszott az 1468-ban, Rómában tartott domonkos rendi capitulum generale, amelyen felmerült a margitszigeti apácák fegyelmezetlenségének tarthatatlansága. Ennek hatására fordította le Váci Pál a regulát (Birk-kódex) és ennek jegyében készült a Példák Könyve mellett valószínűleg a Domonkos-kódex is. Domonkos maga – a történelem tanúsága szerint – a kasztíliai de Guzman családban született 1170 körül. 1204-ben, kanonokságáról lemondva, szegénységre és eretnekek elleni küzdelemre határozta el magát. Hamar követőkre talált és első kolostorát Toulouse-ban alapította meg. 1216-ban megkapta a pápai megerősítést is, és a Szent Ágoston regulája szerint élő koldulórend nagyon gyorsan elterjedt Európában. Domonkost halála után 13 évvel, 1234-ben avatták szentté.

A róla és rendje életének kezdeti szakaszáról szóló magyar mű, a Domonkos-kódex 130 hosszabb-rövidebb legendát és példát tartalmaz. Szerepel köztük a 7. zsoltár 12–4. versén alapuló, népszerű Három lándzsa története (p. 176–179), amely a Bod-kódexben és a Lobkowicz-kódexben azonos, a Teleki-, Érdy-, valamint a Tihanyi kódexben más-más terjedelemben és stílusban jelenik meg. Több történet kötődik hazánkhoz is: a 73–76. lapon három csoda elevenedik meg, amelyek révén Szent Domonkos – holta után – a hozzá könyörgők gyermekét feltámasztotta. Az első és a harmadik történet Székesfehérváron, a második pedig Lelesz városában esett meg. A rendalapító ereklyéinél meggyógyult „bulcho nevev bolond” esetét (p. 161), valamint egy székesfehérvári prépost fiának feltámadását (p. 172–173) tartalmazza még a kötet az azonosíthatóan magyarországi csodák közül.

A Domonkos-kódexnek nincs egybefüggő eredeti latin forrása. Valószínűleg a fordító volt az, aki – a kor szokása szerint – a különböző művekből összeállította ezt a legenda- és példagyűjteményt. Antoninus firenzei érsek (†1459) Chroniconja 210 lapnyi szöveg forrása. Őt a kódex több helyen is (p. 131, 133, 176) megemlíti. Ez a könyv 1517-re már több kiadást megért, elterjedt Európában; maga a szerző pedig szintén domonkos szerzetesként kezdte el egyházi életét. Feltételezhető tehát, hogy az előkelő zárda könyvtárának része volt e mű is. A másik terjedelmesebb szövegrész (p. 77) Gerardus de Fracheto (†1271) Vitae Fratrum Ordinis Praedicatorum című művén alapul. A kódex további 28 lapjának közvetlen forrását még nem tárták fel, de feltételezhető, hogy Theodoricus de Appoldia (1228–1297) Vita S. P. Dominici és Pietrus Calus (†1348) Legenda sanctorum című művein alapulnak e részek.

A kódex helyesírása egységes, saját korának megfelelő, s az úgynevezett kancelláriai helyesírás, tehát a mellékjelek nélküli írásmód negyedik fejlődési szakaszához tartozik. A fordítás stílusában, nyelvhasználatában ugyanazokat a törvényszerűségeket fedezhetjük fel a teljes kódexben. Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy – noha a források keletkezési időpontjait akár 250 év is elválasztja egymástól – maga a magyar szöveg egyszerre született meg.

Ráskay Lea vajon maga is alakított-e a szöveg nyelvén vagy annak csak szolgai másolója volt? Joggal merül fel az általa másolt kódexek sokat javítgatott részletei kapcsán, hogy bizonyos részleteket ő maga fordított vagy diktálás után jegyzett le. A magyar szöveg latinnal való egybevetése alapján világosan elkülöníthetők azok a szentírási részletek és egyéb formulák, amelyeket nem szóról szóra fordítottak, hanem kívülről idéztek a Bibliát ismerő korabeli értelmiségiek. Feltételezhetjük, hogy Ráskay Lea és a többi, írásban jártas soror nemcsak kész szövegeket másolt, hanem diktálás után is írt, a fordításban-tolmácsolásban jártas egyházi személyek szóbeli tolmácsolása nyomán.

 

A kódex ezen a linken megtekinthető:http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Domonkos-kodex-1517-13924/


Szerkesztés dátuma: szombat, 2013. május 18.
Nézettség: 1,375 Kategória: Irodalom » Kódexek
Előző cikk: Döbrentei-kódex Következő cikk: Érdy-kódex


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: