A három imádságot tartalmazó könyvecskét Garay Pál domonkos szerzetes másolta és díszítette gazdagon. Nem tudjuk, hogy ki lehetett a tulajdonosa a kicsiny imakönyvnek. Talán egy domonkos apácának készült, de a gazdag díszítés azt a feltételezést erősítheti, hogy világi asszonynak szánták a kódexet.

A kézirat előkerülése sem segít a korábbi tulajdonost megtalálni. A kódexről először egy Toldy Ferenchez (1805–1875) írt levélből értesülhetünk. Kriza János 1853. március 9-én ebben azt írta: „Jelennen pedig egy nagy ritkasággal kivánnám meglepni Kegyedet” – majd beszámol a könyvről. Kriza János, aki székely népköltészeti gyűjteményéről, a Vadrózsákról ismert, akkoriban Kolozsvárott volt unitárius lelkész. Az Akadémia levelező tagjaként hívta fel Toldy figyelmét egy könyvgyűjteményre: „özvegy Kis Lajosné Asszonyságnál sok régi könyvek vagynak”. A „könyörgéses könyvet” fel is küldte Toldyhoz, aki azonnal le is másoltatta, és javasolta, hogy a kódexet Kriza Jánosról nevezzék el. A kódexet az Akadémia még az évben megvette 18 forintért, és a könyv decemberben már a könyvtárban volt.

A Kriza-kódexben három imádság olvasható. Az első egy imafüzér: Szent Brigitta tizenöt imája. Ez a sorozat nagyon népszerű volt a 15. század végén, magyar nyelvű kódexekben nyolc másolatban fordul elő. Az imasorozatot többször fordították le latinból magyarra. Egy kódexcsoport ugyanazt a fordítást őrizte meg különféle, eltérő vagy átdolgozott másolatokban (Pozsonyi,

Gyöngyösi, Thewrewk-, Lázár-, Czech-kódex). A Winkler-kódex fordítása a Gömöry-kódexszel függhet össze, a Kriza-kódexé viszont önálló munka.

A következő egy Szent Bernátnak tulajdonított, de valójában ferences imádság, amely közkedveltsége révén más rendek imakönyveibe is utat talált. A Kriza-kódex imádsága előtt egy bevezető – úgynevezett rubrika – olvasható, amely az imádkozónak bűnbocsánatot ígér: Ez következendő imádságot valaki meg mondja minden napon, soha el nem kárhozik, és ha kárhozatra való leend, purgatóriomra változik a kín. Ha kedeglen purgatóriomra való, tahát minden kéntól megszabadultatik. Az igen szép imádság három kódexünkben is megtalálható, a Kriza-kódex fordítása a szintén domonkos eredetű Gömöry-kódex (1516) szövegével áll kapcsolatban, jóllehet a két másolat az időkülönbség miatt már eléggé eltér, lehet, hogy Garay Pál szóbeli szöveghagyományt jegyzett le. Az utolsó Mária-ima szerzőjének Aquinói Szent Tamást mondja a kódex, ám a forrás ismeretlen. Az oráció fordítása más kódexből nem ismert.

A kódex ezen a lionken megtekinthető: http://mek.oszk.hu/10600/10657/10657.pdf