Lányi-kódex


Lányi-kódex

A magyar-latin nyelvű Lányi-kódex nemzeti nyelvű premontrei apáca-ordinariumként egyedüli a középkori liturgikus gyakorlatban. A prémontréi anyaapátság szokásain alapuló, a rendi reformszellemet képviselő ordináriumok magyarországi használata Fegyverneki Ferenc rendi generális vizitátori működéséhez (1510) kapcsolódott. A latin nyelvű ordináriumot, azaz a szerzetesek közös imavégzéséhez (zsolozsma) előírt utasításokat ismeretlen magyar fordító kiegészítette a magyar szentek ünnepeinek liturgikus előírásaival, átdolgozta a női szerzetesek, a kanonisszák számára. Ezt a magyar nyelvű ordináriumot másolták le, és egészítették ki nagy valószínűséggel a somlóvásárhelyi premontrei apácák, a „főkötős atyafiak” számára a betegek szentségének, a temetés és a szerzetesi fogadalomtétel (professio) szertartásának latin nyelvű szövegével, a szertartások végzésének magyarra fordított előírásaival. A szertartások rendjéhez rituálét vagy breviáriumot használt még a Lányi-kódex mintaszövegének összeállítója, ezért tartalmilag a kézirat az ún. breviárium-típusú kódexekhez tartozik.

A Lányi-kódex szövegét három kéz (p. 1–185, 186–222, 223–436) folyamatosan másolta. Az elején és a végén is kb. egy-egy lap hiányzik. Az ordináriumban a kiemelt (triplex, duplex) ünnepek Kyrie, Gloria, Sanctus, Agnus Dei tételeinek a 295–299. oldalakon a zenei lejegyzése is megtalálható, a vasárnapoknál a 299. oldalon megjegyezte a másoló: Ahonnan írták ott sem volt meg notulálva etc. A 324. oldaltól 6 oldalt üresen hagyva a 331. oldalon kezdte el a betegek szentsége kiszolgáltatásának, a haldoklók mellett mondandó imák, a temetés szertartásának lemásolását. A temetésnél énekelt, a 389–391, 409. oldalra másolt dallamokat is bizonyosan a mintapéldányból vette át a másoló, aki a 414. oldalon megnevezte magát és a másolás befejezésének időpontját. … p[er] me ladislau[m] p[res]b[yte]r[um] de kalmanchey ob refrigerium corporis et anime suae … 1519. Kálmánchey László a bécsi egyetemre is beiratkozott (1489), majd világi pap lett. Testi-lelki üdvösségéért, de valószínűleg hivatásos másolóként vállalta a szertartáskönyv másolásának befejezését. A magyar nyelvű szövegeket bastarda, a latint cursiva currens formában írta. A 415. oldaltól kezdte az apácajelölt (novicia) beöltézése és fogadalomtétele magyar és latin nyelvű szertartásszövegének másolását. A fogadalmi gyűrű megáldásának és átadásának szövegével a kódex tartalma a 436. oldalon megszakad. Ebbe a szövegrészbe, a 427–429. oldalakon egy negyedik kéz piros tintával belejavított a latin nyelvű szövegbe. Az egyes számú, nőnemű főnevek végződéseit kijavította a többes szám végződésére.

Mind a magyar nyelvű mintapéldány összeállításának, mind magának a Lányi-kódexnek a másolási helye vitatott. A nyelvtörténeti elemzés, a latin nyelvű szövegrészek azonosításának hiánya nem teszi lehetővé a mintapéldány összeállításának földrajzi behatárolását. A másolás helyének azonosításában a kolostor védőszentjének ünnepe lehetne a bizonyíték. Somlóvásárhelyre, a bencés apácák Szent Lambert kolostorába 1511-ben Bakócz Tamás esztergomi érsek támogatásával a szegedi Szent Lélek kolostorból telepítettek át premontrei apácákat. A másoló a védőszent ünnepén mondandó antifóna előírásánál a 291. oldalon zárójelbe tette a somlóvásárhelyi patronust a nálatok megjelöléssel együtt: „Patronus napján, (a zent lampert nalatok)”. A 293. oldalon nincs zárójelben a szegedi védőszent: „Patronusoknak, Nalatok Zent Lelek napian”. A somlóvásárhelyi másolást elfogadók szerint a zárójeles „nalatok” megjelölés a mintapéldányról való másolási hiba. Bálint Sándor ugyanezzel érvel a szegedi másolás mellett a Szent Lélek kolostor „Nalatok” kitételénél. Mórichida, a szegedi premontreiekhez kapcsolódó másik dunántúli premontrei apácakolostor a másolás és a használat szempontjából azért nem jöhet számításba, mert 1519-ben – a szakirodalom eddig ismert adatai alapján – még nem voltak ott a szegedi apácák.

A somlóvásárhelyi premontrei kolostort a pápai megerősítés 1512-ben közvetlenül az esztergomi érsek fennhatósága alá helyezte. Ez feloldhatja az ordináriumban Szent György esztergomi rítus szerinti ünneplésének problémáját. Az összeállító így indokolta az előírást a 185–186. oldalon: mert amely püspökség alatt lakunk, ami ott illő, nekünk is illő az … A somlóvásárhelyi használathoz lényeges érv, hogy a fogadalomtétel szövegében a 431. oldalon az apácajelölt Szent Lambert egyházának adja át magát: trado me ipsam ecclesiae sancti lamperti …, azaz e kolostor elöljárójának fogad engedelmességet. A Somlóvásárhely számára történt másolás szempontjából megerősítést jelentenek ezek a tények. Azonban arra, hogy a másolás helye is Somlóvásárhely lenne, egyelőre nincs döntő bizonyíték.

Hasonlóan nem ismerjük bizonyosan a lemásolt ordinárium további sorsát sem. A Lányi-kódex kötése nincs rokonságban a Dunántúlról menekített premontrei kéziratok kötésével. A nyelvemlékek közül az Apor-kódexszel rokon a kötése. Mindkét kötés budai, valószínűleg a domonkos kolostor könyvkötőműhelyének a terméke. Az 1520 körül Budán beköttetett kódexeket vélhetően a török veszedelem miatt nem tudták visszajuttatni a tulajdonosaikhoz. A Lányi-kódexben és Kinizsiné Magyar Benigna 1513-ban, Nagyvázsonyban másolt imádságos könyvében, a Czech-kódexben egy nagyszombati klarissza, Balassa Mária Erzsébet Viktória – 1691–1694 között apátnő – bejegyzése van. A Lányi-kódexet Balassa Mária Viktória emlékeztetőül adta Vlassich Franciskának 1689-ben, fogadalomtétele napján, hogy szorgalmasan tanulja olvasni. A Lányi-kódexet is nagy valószínűséggel az Apor- és a Czeh-kódexet Budáról menekítő domonkos vagy klarissza apácák vitték magukkal Pozsonyon keresztül Nagyszombatba, ahol a kéziratok a 17. század végén is a klarisszák olvasmányai voltak. A possessorbejegyzés mellett ezt megerősítik a kötetek elején és végén lévő laphiányok, valamint a tönkrement, illetve új kötéseik. Ez magyarázat lehet arra a tényre is, hogy a Lányi-kódex miért szakadt el a többi dunántúli premontrei kódextől. 1782-ig, a rend feloszlatásáig a nagyszombati klarisszák tulajdonában maradt. Utolsó nagyszombati tulajdonosánál fedezte fel Lányi Károly egyháztörténész, aki 1855-ben ajándékozta az MTA-nak.

 

A kódex ezen a linken megtekinthető:

 http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt06010401/7_0_2_pg_319.html


Szerkesztés dátuma: szombat, 2013. május 18.
Nézettség: 1,654 Kategória: Irodalom » Kódexek
Előző cikk: Kulcsár-kódex Következő cikk: Lázár Zelma-kódex


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: