Az elején csonka kódexet az óbudai klarisszák számára másolták, feltehetően az ottani ferences apácák egyikének munkája. (Az 1334-ben Erzsébet királyné által alapított kolostor romjai ma is megtekinthetőek Budapest III. kerületében, a Mókus utcai iskola udvarán.) A szöveget tagoló virgulák alapján a kódexet közösségi célra, felolvasásra szánták. Ezt a nyelvemléket – amint az a 329 verzón olvasható – 1508-ban másolták, kötése nem sokkal később a királyi műhelyben készülhetett. A kötés előtáblájának belső oldalára kiragasztott előzékre ugyanaz a 17. századi kéz (minden bizonnyal egy pozsonyi apáca) írt tartalomjegyzéket, amelyik a Cornides-kolligátumhoz és a Horvát-kódexhez. Az ő bejegyzései olvashatóak a Cornides-, a Virginia- és a Weszprémi-kódexben valamint a Példák könyvében is.
A fordítás-irodalom körébe tartozó vegyes tartalmú kódex fő egységei: traktátus az áldozásról, a Bűnnek zsoldja (traktátus a Pokol kínjairól), Krisztus kínszenvedése, Test és Lélek vetekedése, Mária-siralom, szentek élete (Eufrozina, Orsolya, Apalin /Apollónia/, Adviga /Hedvig/, Adorján, Elek, Zsófia, Egyiptomi Mária), Forseus püspök látomása, Úrfelmutatásra való imádság, Szűzek koronája (Szűz Mária gyermekségéről), bűnlajstrom, latin és magyar cantiók. (Az Idvözlégy idvösségös hostya..., az Idvözlégy Istennek szent anyja és a Bínösöknek kegyös segédség a ma ismert legrégebbi magyar nyelvű kottás énekek.) A kódex egyes szövegei más nyelvemlékekben is olvashatóak, illetve forrásuk közös (Debreceni kódex, Érsekújvári kódex, Guary-kódex, Lobkowicz-kódex, Winkler-kódex).
A nyelvemlék egyetlen kéz írása, tőle származik a Simor-kódex és a Nagyszombati kódex, illetve ő a Debreceni kódex 5. keze.
A Nádor-kódexet a törökök elől menekülő apácák magukkal vitték, s a 17–18. században biztosan a pozsonyi klarisszák tulajdonában volt. Az ő kolostoruk 1782-ben történt feloszlatása után kerülhetett Winkler Mihály gödrei plébánoshoz. Ő a 19. század első éveinek valamelyikében (1804?) – a Weszprémi- és a Winkler-kódexhez és más kéziratokhoz, valamint 1917 éremből álló numizmatikai gyűjteményéhez hasonlóan – az Egyetemi Könyvtárnak adományozta. A Nádor-kódexet először Horvát István ismertette 1835-ben, az MTA számára Illés László másolta le 1841-ben (MTA Könyvtára, Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, Ms. 862). A nyelvemléket Toldy Ferenc nevezte el József nádorról, s teljes szövegét is ő tette közzé először 1857-ben. (A f. 3v 4. sorától a f. 55r aljáig terjedő részt – a szintén csonka Guary-kódex kiegészítéseként – már 1846-ban kiadta Döbrentei Gábor.)
A kódex ezen a linken megtekinthető: http://mek.oszk.hu/11100/11172/11172.pdf
