Peer-kódex


Peer-kódex

A kötet elején, a 19. században belekerült lapok egyikén Mátray Gábor bejegyzése olvasható: „E’ kézirat 1787-ben Peer Jakab piarista áldozár ’s Pozsonban a’ történelem tanáraé volt. Holta után Jankowich Miklós vette-meg, kinek gyüjteményéből 1852-ki Január 20-kán hozatott-át a’ Széchényi országos könyvtárba, ’s itt ujonan beköttetett, megtartatván minden lap a’ régi kötésből, mellyen valamelly érdeket gerjeszthető iromány volt olvasható…”. Azaz a kódex nevét egykori tulajdonosáról kapta, akihez a szerzetesrendek feloszlatása után, könyvtáraik felszámolásakor juthatott valamilyen módon. Korábbi sorsáról biztosat nem tudunk. Szent Elek és Remete Szent Pál legendáin kívül vegyes imádságokat, énekeket tartalmaz, így többek között a

Szent László-éneket, Apáti Ferenc cantilenáját és Vásárhelyi András Mária-énekét.

Egykor a kódex részét képezte a Peer-kódex töredéke csízióval és imádságokkal (OSZK, MNy 13) elnevezésű, 12 levelet magába foglaló töredék is. A kódexről a 19. században készült kéziratos másolatok segítségével megállapítható, hogy a két részt 1852, a köteteknek a Nemzeti Múzeumba való kerülése előtt választották szét. Akkor, amikor a tulajdonos Jankovich Miklós volt, akit valószínűleg az vezérelt, hogy kódexgyűjteménye a két rész különkötésével szám szerint gyarapodott.

A kódex eredetileg egy ember személyes használatára, nem pedig kolostori célokra készült. Ezt a méretén kívül a tartalma is bizonyítja. A két legendát változatos tematikájú, hosszabb-rövidebb – a kor latin nyelvű gyűjteményeiből származó – imádságok követik a Szűz Máriáról való imádságfüzérektől kezdve a nyíl és tőr ellen valón át egészen a Döghalálról való imádságig. Ezek részben a babonás népi vallásosság nyomait mutatják, azonban néhány ima antik, görög eredetű, ezeket talizmánként használták. Az imákban több alkalommal fordul elő a Simon név. Ez az alapja annak a vélekedésnek, hogy a könyvet talán Csepelyi Simon számára készítették, aki birtokadományozója volt a vázsonyi pálosoknak.

A kötetet tartalma, külső jegyei alapján is többen a kiváló scriptoriummal és festőműhellyel rendelkező nagyvázsonyi pálosok munkájának tartották, de az emellett felsorakoztatható bizonyítékok nem elég meggyőzőek ahhoz, hogy ez egyértelműen kijelenthető legyen. A pálos eredet mellett szóló érveket Révai Miklós gyűjtötte össze először: a kötet jellegében (méret, az írás típusa, rendeltetés) besorolható a biztosan pálos Czech-kódex és Festetics-kódex mellé, párhuzamos helyeket is találunk bennük. A Peer-kódex tartalmazza Remete Szent Pál nagylegendáját, mely terjedelmében, részletességében teljesebb az egyéb kódexekben található változatoknál (Érdy-kódex, Debreceni kódex). Horváth Cyrill a keletkezés idejéhez is újabb adatot szolgáltat, amikor felhívja a figyelmet arra, hogy a scriptor megadja Remete Szent Pál sírjának pontos helyét, mely akkor a budai Szent Lőrinc kolostorban volt. Az alapszövegnek eszerint 1526 előtt kellett születnie, mivel ebben az évben dúlták fel a törökök a budai pálos kolostort. A pálos eredet ellen szól viszont a kódexben olvasható Vásárhelyi-kantiléna és a kötetben található kották. Valószínűsíthető, hogy a könyv jelentős részét kitevő első és második kéz írása és a későbbi részek nem egy időben és nem egy helyt készültek, azaz a könyvben található üres leveleket később írták be. A kódex kilenc kezének helyesírása különböző, a keverék és a mellékjeles típus a leginkább jellemző.

 

A kódex ezen a linken megtekinthető: http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Peer-kodex-16287/


Szerkesztés dátuma: szombat, 2013. május 18.
Nézettség: 1,465 Kategória: Irodalom » Kódexek
Előző cikk: Nagyszombati-kódex Következő cikk: Példák könyve


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: